Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)
1807-02-11 / 12. szám
fa egy széplaki Nemes embert, az útban megtámadott, és minden bizonnyal meg is ölt volna ha segítségére nem mentenek volna; de így is haszonvehetetlenné tette annak balkarját. Végre, egy szegény öreg Nótáriusnak, egy Sertését elvitte, ’s a Nótáriust magát, midőn Sertéssé visszakérésére utánna ment, baltával öszvetörte, úgy annyira, hogy mások vitték be a’ házba. Ezeket véghez vivén, azon Vidéken tartózkodni tovább nem merészelt, hanem onnan a nagy Szalontai — ez a’ Város is Bihar Vármegyében fekszik kondások közzé vonta magát, a’ holott, ez előtt egy Héttel megfogattatott, Elesdre hozattatott és a’ mint említem , tegnap az Elesddel szomszéd Tinód nevű Faluban akasztófára ítéltetett, és fel is akasztatott a’ Pestesi akasztófára. —» Mind addig, még a’ halálos Szententia reá kimondatott, vidám volt és nevetközött, sőt ítélő Biráit is megnevezette, mert midőn az említet Czigány, kinek pénzét elvitte, vele ízembe állíttatott, ezt mondotta: Te is azt vallod, ’s én is, hogy én vettem el erőszakoson pénzedet; hanem már most te is vald meg hogy hol vetted azt a’ sok pénzt, mert nem hitzem hogy igazán gyűlt jószágod lett volna az* — Hogy az a’ Legény magát mindenre elszánt, vakmerő gonosztévő volt légyen, csak abból is kitetszik, hogy midőn kimondották az ő halálos szentenciáját, ezt felelte: legyen úgy, nem bánom; és midőn azt mondották, hogy két, vagy három óra múlva felakasztatik , vállat vonított, és azt felelte: az nem sok idő. — A Lajtorjának fogain is maga ment fel az akasztására, és utolsó szempilantássáig eszen volt. — — Az új esztendő első napján kezdődött nálunk a’ tél; de a’ közelebbi két, három nap alatt minden mérge oda van,és olyan időnk van mintha Tavasz kezdet volna. — Mindenfélének megállapodott nálunk az ára, éppen csak a’ búzáé szállott valamivel alább , mert hét forinton is lehet köblit venni. RÖVID TUDÓSÍTÁSOK. Galiciából költ levelek hirdetik, hogy Angereau Francia Fő Hadi Vezér Novomiasto Városában vagyon, Hadi Serege pedig ugyan annak környékében tanyáz, de olly ízükségben vagynak Népei, hogy tsak nem éhes halak; reménység van azonban, hogy ezen kiálhatatlan ízükségen azon környülállás fog könnyétteni, hogy az eddig járhatatlan saras utak megfagyván, gabonát, és életnek egyébb nemeit a’ kereske-