Hazai Tudósítások, 1807. 2. félév (1-52. szám)
1807-09-12 / 22. szám
Közönséges tsírdilkosásunknak és szívbéli Kívánságunknak adóját teengessük. Kivánnyuk az Egektől, hogy sok diadalmi borostyányoknak a mellyeket Felséged gyűjtött, és azon békeségnek, mellyet Felséged Európának szerzett, ’s ajándékozott, édes gyümöltsében sokáig részesülhessen. Mi pedig szerentsesseknek tartjuk magunkat , hogy mi elsők lehettünk azon Szent kőzeleségnek tellyesíttésében , mellyel mist Vitézi Bajnoknak tiszteletet és hálaadást adni, és mint Fejedelmünknek szeretetet mutatni tartozunk. Valóban, Felséges Uram! dicsekedhetünk mi azzal, hogy egy Nemzet sints azok közűl, a’kik Felséged Országlása alatt vagynak, melly az Olaszokat Felséged szentséges Személyéhez való hajlandóságában’s engedelmességében felül halladná. Franczia Országot, az igaz, hogy Felséged meg mentette, de az Olasz Országig Nemzet egészen Felséged Munkája* Alkotvánnya. Felséged azoknak Alkotója, azoknak Atyya. Felséged azoknak Fejedelme, és Védelmezője. Egy szóval, hogy annak boldogságát nevelje, ma személlye helyett olly Fejedelmet rendelt oda, melly Felségednek nyomdokát követi. Ki fakadhat hálaadóbb érzékenységre , mint mi, midőn Felséged hozzánk való jótéteményeiben szinte tékozló volt . Fogadja el Felséged azon Nemes ösztönt, melly minket Felséged virtussainak követésére lelkesíti. Azon Kívánság, azon törekedés által, mellyel mi Felséged, rólunk való gondoskodásának meg akarunk felelni, magunkat hová , tovább méltóbbakká tenni igyekezünk , hogy Felséged hatalmas oltalma alatt valaha azok lehessünk, a’ mik lenni csak kívánhatunk. Az hálaadó szívváiaszok nem tartották nehéz dolognak Felségedet minden veszedelmekben követni, mert midőn Felséged az Ellenségei küszködött, Ők mindenkor Felséged, oldala mellett vóltak; és azon Religiótól mellynek Felséged védelmezője, lelkesittetvén , meg nem szűntünk mi Felséged’ diadalmáért, ’s a’ békeség helyre állíttásáért esedezni. Tetzett a’ Felséges Egeknek, hogy a’ mi imádságunk , a’ mi fohászkodásunk meg halgattassék. Felséged vissza tért ezen nagy Városba, egyik kezébe pálma, másik kezébe pedig oltsfa ágot tartván; mi pedig jöttünk, hogy örvendezésünket ki jelentvén Felséged ditsőségében mintegy részt vegyünk, valamint részt vettek mind azok,a kik Felséged, elenyészhetetlen Geniusában helyheztettek bizodalmakat. Felséges Urami Felséged, Atyai szájábol való egyetlen egy szó, mellyel jó szívi népet tovább való Atyai kegyelméről bizonyossá teszi, és mellyel reménységet nyújt Szentséges Szemellyenek és még nem sokára való még látására, egyedül az a’ jó tétemeny mellyel kegyessen tapasztaltatott bövséges jótetemánnyit tetészheti. Végre fő vigasztalasuok lészen, ha Felséged