Hazai Tudósítások, 1807. 2. félév (1-52. szám)

1807-09-12 / 22. szám

( 17? ) ~ még nem szabadúlhatván azon gyanútól, hogy? bizonyos meghasonlás­ban, mellyben őlét a’ Generális a’ közbenjárósággal tisztelte­­ meg, viss’za élt bizodalmával ’* kegyességeit hálátlansággal fizette vissza, eránta már hosszabb idő olta elhidegedett. De az idő eloszlatta a’ kö­döt, ártatlansága kivilágosodott, és a’ nemes - szívü Generális azzal hozá helyre megtévedése’ hibáját, hogy Otet midőn már semmi jót nem reménylett, a’ maga nevét viselő német gyalog seregnek Kapi­tánynak nevezte­­ ki. Ezen seregnél érte a’ Franczia háború, melly­­nek sullyaiban ő is részesült. 1794. után nem tudom mellyik esztendő­­ben Wartenslében, még Jósefnek ideje olta Tanácsosa az Udvari Ha­di Tanátsnak. Segédtisztnek vette maga mellé ’s ott tartotta egész holtáig. Ekkor visszament a’ most már Fröhlich nevet viselő Sereghez, ’s ott érte­­ el a’ Fő- Strázsamesterséget. 1800-ban Bihar Vármegye ezen Charakterben kérte a’ felkelt Ne­mes Sereghez, ’s Obristn­eutenanti rangban nyerte­ meg. Onnan Klé­­bekhez és továbbá Kerpenhez vitetett­­ által. 1805-ben ismét a’ Biha­ri felült Nemes Sereghez jött mint Oberster, ’s bekövetkezvén tsak hamar a’ békeség, 1806-ban Davidovicshoz küldetett mint első Obers­ter es Regement’ Commendánsa. Elindulása előtt Nagy-Váradon Ápri­lisban szép, jól nevelt ’s gazdag mátkájával, Lukács Franczisca Kis­­assszonnyal, öszve eskettetett. Életének szerentsés folyamatja a’ Polykrates’ végével rettegtethe­­tő, mert még eddig mindenütt elkerülte a’ veszély. A’ Török hábo­rúban azon karikából Ütötte­ ki eggy Tiszttársát a’ széljel pattant kar­tács, a­ mellyben eggyütt állottak, ’s néki nem volt baja. Valencien­nes alatt csak nem oldala mellett sodrotta­ el kedves Hadnagyának , a’ 24. esztendős Báró Wesselényi Ferencznek , mind két lábát az ágyú­golyót is , ’s ő épen maradott. Maringónál eggy puskalövés által sikasz­­totta Övét s ruháját, 's csak eggy alig látszható karmolást hagyott testén. Egyedül azon lövés lehetett vala veszedelmes, a’ mellyet Trebbiá­­nál kapott, és a’ mellynek ólmát a’ Sehorvos eggy közel eggy arasz­­nyi metzés után vonhatta­ ki a’ leg érzékenyebb helyről, ’s tökéle­tesen kigyógyúlt. De Adrasztea senkit sem felejt­­ el, és ha későn fog a’ kipótláshoz, eggyszerre nyomtatja­ le a­ másik serpenyőt. Alig ért tavaly Regementjéhez Zágrábba, midőn orczája’ jobbik csontjában iszo­­nyú kínokat kezde érzeni, ’s kifáradván az ott való Orvosok’ sikeret­­len gyógyításában , már Júliusban Bécsbe vitette magát. A’ nyavalya ott Csontszúnak neveztetett. Tizennégy holnapi kínok után végre ez idén Júliusnak ló­dikán éjtszaka a’ halálban találta­­ fel nyugodalmát, Ig­dikban, a’mint maga meghagyta, a’ Katona temetőbe temettetett.

Next