Hazai Tudósítások, 1807. 2. félév (1-52. szám)
1807-09-12 / 22. szám
( 17? ) ~ még nem szabadúlhatván azon gyanútól, hogy? bizonyos meghasonlásban, mellyben őlét a’ Generális a’ közbenjárósággal tisztelte meg, viss’za élt bizodalmával ’* kegyességeit hálátlansággal fizette vissza, eránta már hosszabb idő olta elhidegedett. De az idő eloszlatta a’ ködöt, ártatlansága kivilágosodott, és a’ nemes - szívü Generális azzal hozá helyre megtévedése’ hibáját, hogy Otet midőn már semmi jót nem reménylett, a’ maga nevét viselő német gyalog seregnek Kapitánynak nevezte ki. Ezen seregnél érte a’ Franczia háború, mellynek sullyaiban ő is részesült. 1794. után nem tudom mellyik esztendőben Wartenslében, még Jósefnek ideje olta Tanácsosa az Udvari Hadi Tanátsnak. Segédtisztnek vette maga mellé ’s ott tartotta egész holtáig. Ekkor visszament a’ most már Fröhlich nevet viselő Sereghez, ’s ott érte el a’ Fő- Strázsamesterséget. 1800-ban Bihar Vármegye ezen Charakterben kérte a’ felkelt Nemes Sereghez, ’s Obristneutenanti rangban nyerte meg. Onnan Klébekhez és továbbá Kerpenhez vitetett által. 1805-ben ismét a’ Bihari felült Nemes Sereghez jött mint Oberster, ’s bekövetkezvén tsak hamar a’ békeség, 1806-ban Davidovicshoz küldetett mint első Oberster es Regement’ Commendánsa. Elindulása előtt Nagy-Váradon Áprilisban szép, jól nevelt ’s gazdag mátkájával, Lukács Franczisca Kisassszonnyal, öszve eskettetett. Életének szerentsés folyamatja a’ Polykrates’ végével rettegtethető, mert még eddig mindenütt elkerülte a’ veszély. A’ Török háborúban azon karikából Ütötte ki eggy Tiszttársát a’ széljel pattant kartács, a mellyben eggyütt állottak, ’s néki nem volt baja. Valenciennes alatt csak nem oldala mellett sodrotta el kedves Hadnagyának , a’ 24. esztendős Báró Wesselényi Ferencznek , mind két lábát az ágyúgolyót is , ’s ő épen maradott. Maringónál eggy puskalövés által sikasztotta Övét s ruháját, 's csak eggy alig látszható karmolást hagyott testén. Egyedül azon lövés lehetett vala veszedelmes, a’ mellyet Trebbiánál kapott, és a’ mellynek ólmát a’ Sehorvos eggy közel eggy arasznyi metzés után vonhatta ki a’ leg érzékenyebb helyről, ’s tökéletesen kigyógyúlt. De Adrasztea senkit sem felejt el, és ha későn fog a’ kipótláshoz, eggyszerre nyomtatja le a másik serpenyőt. Alig ért tavaly Regementjéhez Zágrábba, midőn orczája’ jobbik csontjában iszonyú kínokat kezde érzeni, ’s kifáradván az ott való Orvosok’ sikeretlen gyógyításában , már Júliusban Bécsbe vitette magát. A’ nyavalya ott Csontszúnak neveztetett. Tizennégy holnapi kínok után végre ez idén Júliusnak lódikán éjtszaka a’ halálban találta fel nyugodalmát, Igdikban, a’mint maga meghagyta, a’ Katona temetőbe temettetett.