Hazai és Külföldi Tudósítások, 1808. 2. félév (1-53. szám)

1808-09-21 / 24. szám

Trónusunknak; ugyan is azon öröm, m­elly minyájának ortzáját festi, meg erősíti bennünk azt a’ reménységet, mellyet az Ország Rendeinek hivségében , és nemes nagy Lelkében helyheztettünk. Bizonnyára, mivel a' Statusoknak és Rendeknek nem tsak a’ Ma­rához való jeles s’ze­reteteket ismernénk, hanem az­t különös, és sért­hetetlen hívségeket is, mellyel hozzánk, és a’ Mi Felséges Házunkhoz viseltetnek, minden ingadozás nélkül azzal biztattuk magunkat, hogy nem tsak, a’ Mi Felséges Feleségünknek koronáztatásáról, melly által az Országnak dís­zt, és ékességet szerezzenek; hanem azokról is, mel­­lyek az Országnak, és a’ Constitutionak bátorságot, boldogságot, és méltóságot szereznek , és mind a’ köz­jót, mind egyenként való hasz­­naikat illethetik, gondoskodni fognak, és a’ Mi Atyai szorgalma­­tosságunkat meg előzvén az ő Eleiknek jeles példáit nem csak követni fogják, hanem meg is haladják. Ezen bennök helyheztetett reménységünket még inkább ki­jelen­tettük, midőn Királyi meghívó Levelünkben semmi egyébről nem em­lékeztünk, hanem csak a’ Koronáztatásról. Éppen ezen bizodalom mérsékelte a'Mi kegyes Feltételeinket is, melly­eket Atyafiságodnak által adtunk, és bennünket arra indított, hogy a’ köz­bátorságról való gondoskodást az Ország hiv Rendeinek okosságára bíznánk, és semmit se említenénk meg, a’mit külömben az Ország boldogságának , és Polgári Alkotmányának további fentar­­tása ki­tétetni kívánt volna. Magyarok­ minden nemzeteknek, és egész Európának szemei reá­lok vannak függesztve . Ti Constitutiotokban tartjátok, minden dicső­­ségte két, és boldogságtokat. Én nem kevésbé dicsekeszem , hogy Ki­­rálytok vagyok : azon legyetek tehát, hogy tovább is Magyaroknak mutassátok magatokat, és mennél tovább ezen ditsőséges névnek , és Elejitek vitézségének árnyékában nyugodhassatok­ Arra fordítsátok minden gondoskodástokat, hogy a’Bazanak boldogságát örökre fenma­­rattzátok. Én a’ ti Törvényes és igazságos kívánságitokat meg­előzni mindenkor kész leszek , és titeket mind közönségesen, mindegyenként Királyi kegyelmemben naeg tartani.(1 1­2.) Császári Királyi Felséges Asszonyunk ! Már eddig is eltűrhetetlen holtadnak tetézett Felséged koronázta­­tásának haladása azon szempillantattól fogva, mellyben azt óhajtásaunk szerint a’ Királyi Levél értésünkre adta. Most midőn a’ Királyi Fel­tételek is egyedül ezt említték mindnyájan annyira felgerjedtünk, hogy egy ízívvel letekkel Fels­égte­l trónusához sietni, e's a год örömünk?

Next