Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1814. 1. félév (1-52. szám)
1814-10-08 / 29. szám
a’ hegyekről le rohanó víz tenger módjára a' leg szélesebb völgyeket is két három, sőt négy ölnyi mélységű vízzel el borította, magával öt, hat, sőt tíz mázsás köveket is le sodrott, ’s azokkal rész szerént völgyeket temetett el, rész szerént halmokba öszve hordván, hegyeket formálni láttatott. — Nem állhatott erejének semmi is ellent, nem kéméltette meg a’ mezőn még kint lévő szénát, gabonát, nem kegyelmezett meg a’ meg bepetett barmoknak, is az embereket is, kik ideje koránt a’ veszedelmet észre nem vehették, vagy az elől menedék helyet nem találhattanak , irgalom nélkül el ragadta. Azokat a’ Helységeket , mellyek omlásának útjában valának helyheztetve, tsak nem fenekkel fel forgatta, számtalan iázokat mint egy dűlö kő fal egy pillantat alatt el temetett ’s lakásra omlasztott, a’ föld népét vég vészellel irtóztatóan fenyegetvén , ki azt gondolta, hogy ez már közelgető ítélet napnak szomorú postája, ki pedig a Noé idejekori özön vizet újabban elöl kerülni képzelte. — Az egész levegő meg telt volt a’ szerentsétlen zsákmányoknak, ’s a’lakheleiktől, barmaiktól, telelni való élelmeiktől, sőt atyafiaiktól, barátaiktól meg fosztatott embereknek siralmas jaj veszékelésekkel , az el ragadott marháknak bőgésével , a’ rohanva omló víznek zúgásával, ’s a’ diekedő házak ropogásával. — Ekaglalatoskodott volna ki ki, vagyonának meg mentésével, a’vagy a’ ragadományok ki szabadításával, de akár a’ nagy réműlés miatt tanátsot adni magok magoknak nem tudtanak, akár pedig a’ jelen volt veszedelemnek irtóztató képe, az a’hoz való közelítéstől el tiltotta. Annyira dühösködött ezen borzasztó özön, hogy Csobánkán három házat, Pomázon pedig négyet, és egynéhány Czigány kunyhókat öszve roskasztott, lakosaik közűl pedig , kiket rész szerént útjában utal ért, rész szerént pedig házaik padlására magokat el vonva, meg lephetett, az első helységben ugyan hármat, az utóbbiban pedig tizenhármat Neptunus Istennek áldozatul elvitt, számos lovakat, ökröket, ’s juhokat el seprett, a’ veteményes kerteket el pusztította, sőt ember deréknyi vastagságú fákat is vagy tövestül ki szaggatott, vagy derékon ketté tört. — Elégtelen azonban a’ toll , ezen szomorú történetnek, miilyenre a’ leg éltesebb korú emberek sem emlékeznek, le írására, ne is engedjék az Egek, hogy akár magunk, akár maradékaink kéntesenek legyenek hasonló szomorú Drámáknak szemmel látott tanúi lenni, a’vagy tsak hallásból is le rajzolni. E’ mostani leirás is, nem annyira az okozott sebek gyógyítására szolgáló eszköz, mint inkább örök emlékezetnek okáért Annálisainkban leendő beiktatása kedvéért elöl adott rajzolat.