Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1820. 1. félév (1-52. szám)
1820-01-01 / 1. szám
lének esztendejében. A régi Magyar FőAszszonyi Méltóságnak, erköltsi tökélletességnek, józan gazdálkodásnak , szelíd jámborságnak , és kegyes jószívűségnek igaz példája volt,kinek halálát midőn számos maradékai bánkódva siratják, mind azok áldani fogják emlékezetét, kik az Aszszonyi méltóságnak érdemét betsűlni tudják. Hideg tetemes Tárna . Őrsön Férje mellé fognak eltakarittatni, a' Halotti Isteni szolgálatok pedig mind a'Família jószágain, mind Pesten a’ Servitáknál Januárius 14-én tartatni, 'Egerből. Karátson havas én. Az igaz szeretet nem ismer mértéket. Ezt tetteikkel megbizonyították Ts. Heves Vármegyének Rendei, midőn ezen hónap első napján öszve gyűlvén , Méltóságos Báró Négyesi Szepessy Ignácz választott Erdélyi Püspöktől bútsút venni kívántak. Az a’ kellemetes emlékezet, hogy ő Nagysága ezen Ns Megye kebelében közűlök többekkel együtt nevekedett, ’s az a’ szives tisztelet , mellyel egyházi pállyáján végbe vitt nemes tettei eránt viseltetnek; valamint a'számtalan példás jótételeire nézve tartozó házadás is arra gerjesztette a’Ns Ren* k°gy tőlök elváló kedveltjaketv;den tiszteljek.^* »álkodásba vájan egyetemben meg ^ örvendezésbe, és sajme*xUt sziveknek elérzékenyedését, a* Tek. Vármegye megkérésére, Fe Tisztelendő Greschovics Ignácz Kanonok terjesztette a' Méltóságos Püspök elejébe, ’s hogy velők létén való örömöket, és elválásán való bánatjokat annyival inkább megmutassa, megemlíti a’ Méltóságos Püspöknek , Fgri Plébánusságában , Fő Esperességében, és az Árvák Deputatiojának igazgatásában tett jeles érdemeit, mellyekre nézve, valamint ő Nagyságának tiszteletes emlékezete a’ szegényeknek, árváknak, ’s egyházi személyeknek háladatos szíveikben elfelejthetetlen maradna, úgy a'Tek. Vármegyének Rendét is mindenkor tisztelettel fognák emlegetni. Azért kikére, hogy távollétében is ezen ős Megyét eddig tapasztaltt, színlést nem ismerő, szíves indulatjában megtartani méltóztassék. Annyival is inkább mivel jótéteményeiben úgy is kö, zöttök élne, ’s a’ Magyar Országi Fő Rendeknek mint Erdélyi Püspöki Oraetalis tagja maradna. Végre ő Nagyságának egésséget, hoszszús életet, és további szerentsét kívánt. — Erre a’ Méltóságos Püspök megszóllalván szelíd és szokott kedves hangon jelenté ,,hogy ezen váratlan meglépést olly nagy megtiszteltetésnek nézi, mellyet ő soha meg nem érdemlett. A’ mit az itt viseltt hivataljaiban tett, azokat tsak a’Is. Vármegyének jósága emelné olly tekéntetes érdemre, ’s azoknál más, hasonló hely-