Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1825. július-december (1-52. szám)

1825-12-03 / 45. szám

fer­­i­n­ i 354­­ Patakról, Novemb. 2-ikán. Szüretünknek vége. Holott mi a­ szedéshez Simon-Juda napja előtt fogni nem szoktunk a’ Hegyalján. Borunk képzelhetetlenül rosz, kép­­zelhetetlenül kevés, mint Miskol­­czon is, Egerben, és az Ér’mellé­kén Debreczen és Várad között, a­ ki máskor száz hordót szürt, ez idén szerentsés, ha tízet vihet pinczéjé­­be. Éretlenek voltak a’ gerezdek mikor megtsípte a’ dér, ’s a’holszíi szárazság után neki jőve az esső, ’s leverte a’ fürtöket , úgy hogy azo­kat most földről szedtü­k, nem tő­kéjikről. Ilyen, rosz vala aratásunk is , ’s az alsó Hegyalján még inkább , hol a’ föld azt sem igen adá vissza, a’ tinit belé vetettünk. Anyafüvet nem kaszáltunk, mert az nem ter­mett, száraz és havatlan lévén a’ tél , ’s esőtelen a’ tavasz. — Hihe­tetlen lesz azon fellül a’ mit mon­dunk , s éppen azért tartjuk méltó­nak fenn tartani emlékezetét a’Ma­gyar Kurír leveleiben, hogy Okt. 27-re virradván, el­ tsudálkozással láttuk, mint lepte el hegyeink’fel­sőbb felét a’ hó. Az, esővel egyve­leg , egész nap hullott; és minthogy a’ szél hidegen fut, emberek, mar­hák elfagytak. Itt Patakon így halt meg B­o­s­n­y­á­k Könyvkötő, a’ Mar­ha Pásztor’ bojtárja, két legény, ki a’ Vármegye felsőbb részeiről jött le a’ szüretre , és egy leány. A’ két legény az út szélén találtatott halva , ’s egymáshoz sugorodva. — Ezenfellyül legelőinken több mint harmincz szarvas marha , ’s az Or­­szág útján sok hámos­ ló. Megfa­gyott embereknek hírét Csörgőről, Tornyáról ’s Varannó tájékáról is hallánk , és a’ szerentsétlenség so­kakat a’ Hegya­lja melegebb alsó vidékein is érte. Erdélyből írják, hogy a’ késő tavasz, és a’ korán való hó­ harmat miatt a’ szőllő tökélletesen meg nem érhetvén, ottan kevés, és nem jó bor lett , úgy a’ bu­za is, minthogy sok helyeken megléhásodott, nem igen ereszt, sok korpája, és kevés lisztje vagyon, de a’ török búza,’s más tavaszi vetés általjában véve középszerünél jobb volt. A’ szénát lapályos helyeken az árvíz semmivé tette; annyival bővebb, és jobb a’ dombos és bérezés helyeken. Ná­lunk a’ marhának nints ára, ’s a’ marhahúsnak fontja 2 kr. ezüstben. Ugyan Erdélyből e’képpen ír­nak : ,,A’ mi igen tisztelt és szere­­tett Királyi Fő Igazgató Tanátsunk Praesesse, Báró Jósika János Ur OExcellentiája Bétsből szerentsésen hozzánk Kolosvárra szinte három hónapi távul­léte után e’ hónap k­­dikén megérkezett. Az Iskolák e’ hónap V-ik nap­ján Veni Sanctét tartottak , melly alkalmatossággal a’ Lyceumi nagy szálában öszve gyülekezvén sok Úri Vendégek, a’ Fő­­Igazgató Tanáts’ sok tagjai, a’ Királyi Lyceum Pro­­fessorai, a’ tanuló ifjúság ezen kö­vetkezendő esztendőre szokás, és felsőbb rendeléseknél fogva eszten­­dőnként a’ Senatus Academicus ál­tal választatni szokott Pro-Director­­nak a’ Fő Igazgató Tanáts a’ vá­

Next