Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1830. 1. félév (1-52. szám)
1830-05-01 / 35. szám
35. HAZAI ’S KÜLFÖLDI ^mnD<68]IVÁBBIK* M e n y kő. Helytelenül nevezik Magyarok meny kőnek az égi Villámló szeszt, melly száll ropogással alá. Nem kő az 5 — nem nyújtja kezét a’ mennyei Felség Sújtani ; érzi gonosz mégis az égi tsapást. PESTEN. Szombaton a Pünkösd Havass» napján 1830. MAGYAR és ERDÉLY ORSZÁG. Ő Ts. 's Apostoli Kir. Felsége méltóztatott Nagyságos Boros-Jenői Muslay László Urat, Ts. Ns. Femes Vármegyének első Al-Ispányát — tekintetbe vévén hosszas, és érdemekkel tellyes szolgálatait, — Királyi Tanát sasi rangra kegyelmesen emelni. Poprádról Apr. 18-dikán , a' Posonyi Német Újság szerént írják, hogy' Felka városát (melly egy a’ Szepesi 16 Korona-városok közül ) Apr. 16-dikán éjjel 11 óra tájban nagy szerentsétlenség érte, midőn ott tűz támadván, kevés óra alatt 153 házat, amilék-épületekkel, pajtákkal, ’s a’ t. eggyütt hamuvá változtatott. Nem lehet képzelni, miilyen hirtelen terjedt el mindenfelé. A’ szomszéd városokból, ’s helységekből oda futott segítők’ erőlködése meg nem gátolhatá a’ lángok’ dühét. Egy szolgán kívül senki életét nem vesztette ; az egész város tűzben volt, és tsak a’ köz épületek, ’s nehány hitvány házak maradtak meg a’ város közepén; a’ Kathol. és Luth. Plébánia-házak oda lettek. Sok marhák elvesztek , ’s a’ t. Nagy-Betskerek, Sz.György hava 25-dikén. Minekutánna a’Hazai Tudósítások , több rendbéli szomorú rajzolatok által, azon víz-özöni tsapásokat, ismételve közhírré tették, mellyek drága Hazánkban, kivált a’ Duna mentén fekvő Ns. Megyékben irtóztató módon pusztítottak; midőn a’ nyomorúságnak súlya alatt nyögő kedves rokonaink’ keserves panaszait, résztvevő szívvel olvasnék ; ugyan azon gyászos sorsnak áldozatja vala a’mi Vidékünk is. Történt tudniillik Böjt más havának béfejezésével, hogy minekutánna a’ Maros vize, megyebéli Zombor helységnél , az éjjült véd töltéseket nagy dühösséggel általtörte, a’ közel fekvő mező-városokat, és helységeket, nevezetesen Zombort, Deszkát, Szőreghet, (), Új Szent-Iványt, Verbitzát, Podlokánt, Bébát, Oroszlányost, Aranyhegyet, Áldásmegyét, voltaképpen elpusztította, és lakosaikat földönfutókká lévén, végső 113 praora.