Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)
1833-07-10 / 3. szám
— ( 18 ) — anya könyveknek táblázattal szűnjenek meg, és azonnal latin, vagy magyar nyelven készíttessenek ; noha ugyan ekkor is a püspökség már a’ honi nyelvnek használását különösen ajánlotta; azonban, mégis az érintett orosz anya könyvek, mind a püspök leveles tárának számára, mind pedig a’ plébániák használatára egyszerre latánra változtak. Tettes Nemes Szabolcs vármegye, még a’ múlt 1832 évnek Pünkösd hava 28án nem különben Ns. Ugocsa vármegye is, e’ folyó 1833. év szinte Pünkösd havának 13án e’ Munkácsi megyét azon tárgyban fel szólítván, hogy mivel a’ tisztelt vármegyék (a’ többi is egész magyar honban) a’ köz dolgok folytatására kebelekben egyedül a’ magyar nyelv alkalmaztatását állapiták meg, ezen kedves tárgynak tökéletesítéséhez hasonló lelkesedéssel szinte járulna e’ püspöki megye is, és a' latin nyelven szerkeztettni szokott anyakönyveknek táblázatiát magyarral váltaná fel. Iá” szives fölszólitásokra, a'' magyarosodástól különben sem vonakodó, sőt közös hazánknak boldogitásán lelkesen törekedő püspöki megye e’folyó évnek Pünkösd hava 28án tartott káptalani gyűlésében (Consistorium capitulare) végképpen elhatározá, hogy: minden néven nevezendő anya könyvek ezután egyedül magyar nyelven vitessenek. Azért is e’ folyó év Junius 28án 733 szám alatt költ káptalant ama végzés, körlevelek által e’ megyebeli fő, és alespereseknek, kihirdetés, és pontosan a ház tartás végett tudományul adatott. Mentül közönségesebbé tétetik honi nyelvünk; annál hamarább emelkedhetünk a’ csinosodásnak magasabb lépcsőjére , kivált ha a’ czélra vezető utakon indulunk! Igenis, mert, ha a’ kimívelésnek felsőbb palozára jutott európai nemzetek, eleve is a’ nyelvük egyetemiléséhez ’s csinosbúlásához nem fogtak, nem láttak; ha meg avasodott, egyszerű szokásaikban, czélerányos javításokat ’s újításokat nem tettek; ha a’ hajdani ón szinüi homályt, a’ földerült napnak világosító sugárával, föl nem váltották; és ha csak ugyan a' csendes Oczeánnak kellő közepén, a’ béke ’s nyugalom ölében ásitozva peshedtek volna, úgy jelenleg magyar bánunk azokkal, a’dicsőség koszorújáért szemben állana’s győzne! Sz. M.llonth-vármegyéből Jul. 4. Nálunk a’ Garan mellyékén egy darab idő ólta rekkenő melegek (28°) járván, féltünk hogy a' gazdag aratással biztató gabona szemét öszve szorítja; de ez a’hévség Jul. 3 és Idikén csendes essözéssel váltatván fel, meg újult az egész természet, most már az essőbe fenik a’ sallókat az elkezdett aratáshoz Árva s több tóth vármegyékből leérkezett idegen ajkú homosiak; itt ott kepeket is látni már a’ gazdagon termett rozs földeken. ” Báró Wesselényi Miklós úr ő nagysága közelébb Erdély nemes lelkű leányihoz következő lelkes felszóllitást intézé: „Szelíd asszonyi szívhez, sintődő emberiség esdeklése mindég nyílt útat talál; magyar asszony nemes érzésében hazafiui felszólittás örökké meleg részvétre kap. Asszonyok, ti bájos jóltévőji a’ szenvedőnek! gyengéd kezekkel segítitek fel ti a’ nyomorultat, ’s a’ részvét könyei, szemeitek mennyei virágján, élesztő harmat cseppek, oh ne hagyjátok ezen felszólítást sűikeretlen hangzani el! szívből jó, ’s szivetekhez szól. A’ mennynek ostorai csapkodják szegény hazánkat, kiégve, elperzselve vannak szántó földeink, mezőinken virágok — a’ ti képetek — helyett, szomorú kopárságot szemlélünk. Sírva nézi a’ földmíves elvesztett munkáját, sírva nézi ’s kétségbe esve a’ sápadt éhelhalást közeledni; sírnak körülte gyermekei, ’s már sincs az éhező apának, mit adjon éhező gyermekeinek.—? A’ feny égető veszélyt kevesitni hazánkfiainak szent kötelességek, ’s remélhető, fogja is a' menny buzgó törekedéseiket sükeresitni; de elhárítani a' veszélyt lehetetlen. Ha nem lessz is bár a’gabona felettébb drága, de azon számtalan, kinek kevés pénze sincs, fog éhezni, éhes fog halni. —Előttünk tehát azon borzasztó jövendő, mellyben embertársaink az éhség gyötrelmei köztt fognak köztünk,előttünk elhullani,előttünk azon szörnyű jelenések, midőn az ártatlan csecsemő elszikkadt anyjának melyén nem fog több táplálást kapni, ’s az elhaló atyának nullánál még boldogtalanabb árvájbra esik végpillantása. — Hlyeket fogtok ti látni, ’s vérez majd szivetek; — de még minő gyötrő érzés leszen elgondolni, miként ezen apának, kinek elhunyta egész háznépe vesztét okozza, élte megtarttathatott, ama kisdedek megmentethettek volna, ’s ezen csontvázzá aszott holt test, mellyére az utczán elémíilve akadtak, még élne — ha czifra ’s költséges öltözeti kiadásitoknak még jóidején csak egy részetskéjét, szenvedő embertársitok élte megtartására fordítottátok