Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)
1833-09-21 / 24. szám
— ( 1S7 ) — a’ kormány Izlandban despotaiválón, de a’ helyett az egyház tulajdonai védelmében annál gyöngébbé. Ennek a’következése a’lett, mit előre elláttak, de jól meg nem fontoltak. Az izlandi protestáns papság szinte olly védtelen állapotban hagyatott, mig nem végre az különben is felette terhelt angol népre rótt egy millióval a’ közvélemény félelmes reactiójának elejét kelle venni, mitől a’ ministerek már méltán tartani kezdtek. — De a’ bank iránti kérdés még is csak elvégeztetett az utolsó ülés alatt! De hogyan ? —Úgy hogy fő érdeme az, hogy egyik félt sem elégíti ki, úgy hogy még azok is bosszankodnak érte, kik az Ő Felsége miniszereitől elfogadott theoriákat szüntelen támogatni szokták; úgy hogy az a’ kincskanczellárt másolhatatlan csalásnak teszi ki; úgy hogy annak az angol bank csak azért adtaalá magát, mivel olly valódi és töredékeny érdekek koczkáztattak véle,mellyek a’közjóval szoros öszvefüggésben álnak; és mivel félt, hogy a’ közjót és magát egy olly ministeriummal öszveütközésnek teszi ki, mint a’ mostani, melly a’ reformbilltől nemzett alsóháztól vakon támogattatott.—De azon határozatok is, mellyekre a* keletindiai társaság szabadságlevele megujittatott, az utolsó ülés munkái! De, hogyan ment végbe ezen egyezés? Éppen úgy, mintha Törökországban köttetett volna. Egyedül a’ Downing - Streeti díván hatalma által, mellynek az alsóházban ismeretes korlátlansága ennek just adott minden akadály elhárítására. A’ keletindiai társaság házában ez egyességet oktalannak és igazságtalannak tartják. Az igazgató , a’ részvényesek, mindenki megmondá annak bolondsága és igazságtalansága feletti véleményét. De alája adták magokat. Nem merték véle járó érdekeiket egy gondatlan ministeriuramal öszveütközésnek kitenni, mellyet egy szolgalelkű és kétségbe esett alsóház gyámolít. A’ felsőház törvényhozói tiszte illy környülmények közt természetesen fel vala függesztve.— Igen, de nyugotindiában a’ rabszolgaság el van törűlve ! Szépen hangzanak e’ szavak, de nézzük mi bennük a’valóság. Könnyen azt lehet hinni, és vannak, kik erről jobban értesítettek, mint a’ mostani igazgatás vagy a’ jelen parliament, azt lehet hinni, hogy a’czúkortermesztés nyugotindiában el van törülve; hogy a’ britt kereskedésnek egy fontos ága és a* britt tulajdonnak felszámlálhatatlan summája törültetett el; hogy polgártársaink élete és birtoka nagy mértékben van koczkára téve; hogy a’ rabszolgáknak Afrikából a’ vélünk vetélkedő nemzetek gyarmatjaiba vitele serkentetett és nagyobbítatott, hogy Nagybritannia népessége megkevesített jövedelme mellett 20 millió új adóssággal terheltetett. — „Rabszolgaság eltörlése“ szép szó az igaz és helyes arra, hogy véle olly országos emberek elámítassanak, mint a’ miilyenek most Anglia sorsa felett határoznak, a’ nemzetet sok fecsegésökkel kínozzák, szolgalelküségökkel elundorítják, és tudatlanságok é s ostobaságok miatt veszedelembe ejtik. De mit fog jelenteni a’ rabszolgaság eltörlése tíz vagy csak egy esztendő múlva? St. Domingo példája egy felől, az angol nemzeti adósság jelen állapotja más felől még csak megfordulni sem engedik elménkben a’ gondolatot, hogy a reformáló ministerek és a reformált parliament nagy bölcsességet mutattak, midőn amaz adósságot 20 millióval növelték egy olly próba végett , melly hihetőleg utoljára minden czukorszigetünket St. Domingóra teendi. — Majd elfelejtünk az utolsó ülésnek még egy nagy tettéről említést tenni. Értjük az izlandi egyházreform végrehajtását. E’ rendszabás különféle érdemeit, fájdalom, igen kevés szavakba kell itten szorítanunk. Izland békessége és jólléte azt kívánta, hogy a’ nép nagy tömegének állapotja megjobbítassék és a’római-catholica egyháznak a’ protestáns iránti ellenségeskedése elenyésztessék. A’ korona ministerei bölcsessége és a törvényhozó test alázatossága olly egyházreformi rendszabást vettek munkába, melly Izland lakosinak semmi hasznot nem hajt, azonban a’ római catholicusokat a’protestáns egyház ellen még munkásabb és elkeseredettebb ellenségeskedésre ingerli. — Ezek a’ parliamentülés fő munkálatai, és azt hisszük, hogy rájok semmi magyarázatot írnunk nem szükség Egyik nap adóelengedés, másik nap adóvetés, a’ ministerek parancsolatjainak egyforma és pontos engedelmesség, ezek álhatatlanságok és lealacsonyodások, miket a’ parliament charakterében csak sajnálni kell; de ezek a’ status fő érdekein olly mély és gyógyíthatatlan sebet nem ejtenek, mint a fentebb említett rendszabások.4* A’ Globe néhány nap óta nagyon megváltoztatta hangját Don Pedróra nézve, mi megtetszik a’ következő czikkelyből: „Don Pedro a' corteseket öszvehivta és jóbélátású emb