Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-09-21 / 24. szám

— ( 1S7 ) — a’ kormány Izlandban despotaivá­lón, de a’ he­lyett az egyház tulajdonai védelmében annál gyöngébbé. Ennek a’következése a’lett, mit előre elláttak, de jól meg nem fontoltak. Az izlandi protestáns papság szinte olly védtelen állapotban hagyatott, mig nem végre az külön­ben is felette terhelt angol népre rótt egy mil­lióval a’ köz­vélemény félelmes reactiójának elejét kelle venni, mitől a’ ministerek már mél­tán tartani kezdtek. — De a’ bank iránti kérdés még is csak el­végeztetett az utolsó ülés alatt! De hogyan ? —Úgy hogy fő érdeme az, hogy egyik félt sem elégíti­ ki,­­ úgy hogy még azok is bosszankodnak érte, kik az Ő Fel­sége miniszereitől elfogadott theoriákat szünte­len támogatni szokták; úgy hogy az a’ kincs­­kanczellárt másolhatatlan csalásnak teszi­ ki; úgy hogy annak az angol bank csak azért adta­­alá magát, mivel olly valódi és töredékeny ér­dekek koczkáztattak véle,mellyek a’közjóval szoros öszvefüggésben álnak; és mivel félt, hogy a’ közjót és magát egy olly ministeriummal ösz­­veütközésnek teszi­ ki, mint a’ mostani, melly a’ reformbilltől nemzett alsóháztól vakon támo­­gattatott.—De azon határozatok is, mellyekre a* keletindiai társaság szabadságleve­le megujittatott, az utolsó ülés munkái! De, hogyan ment végbe ezen egyezés? Éppen úgy, mintha Törökországban köttetett volna. Egye­dül a’ Downing - Streeti díván hatalma által, mellynek az alsóházban ismeretes korlátlansága ennek just adott minden akadály elhárítására. A’ keletindiai társaság házában ez egyességet oktalannak és igazságtalannak tartják. Az igaz­gató , a’ részvényesek, mindenki megmondá an­nak bolondsága és igazságtalansága feletti véle­ményét. De alája adták magokat. Nem merték véle járó érdekeiket egy gondatlan ministeri­­uramal öszveütközésnek kitenni, mellyet egy szolgalelkű és kétségbe esett alsóház gyámolít. A’ felsőház törvényhozói tiszte illy környülmé­­nyek közt természetesen fel vala függesztve.— Igen, de nyugotindiában a’ rab­szol­ga­­s­á­g el van törűlve ! Szépen hangzanak e’ sza­vak, de nézzük mi bennük a’valóság. Könnyen azt lehet hinni, és vannak, kik erről jobban értesítettek, mint a’ mostani igazgatás vagy a’ jelen parliament, azt lehet hinni, hogy a’czú­­kortermesztés nyugotindiában el van törülve;­ hogy a’ britt kereskedésnek egy fontos ága és a* britt tulajdonnak felszámlálhatatlan summája törültetett­ el; hogy polgártársaink élete és bir­toka nagy mértékben van koczkára téve; hogy a’ rabszolgáknak Afrikából a’ vélünk vetélkedő nemzetek gyarmatjaiba vitele serkentetett és nagyobbítatott, hogy Nagybritannia népessége megkevesített jövedelme mellett 20 millió új adóssággal terheltetett. — „Rabszolgaság eltör­lése“ szép szó az igaz és helyes arra, hogy vé­le olly országos emberek elámítassanak, mint a’ miilyenek most Anglia sorsa felett határoz­­nak, a’ nemzetet sok fecsegésökkel kínozzák, szolgalelküségökkel elundorítják, és tudatlansá­gok é s ostobaságok miatt veszedelembe ejtik. De mit fog jelenteni a’ rabszolgaság eltörlése tíz vagy csak egy esztendő múlva? St. Domingo példája egy felől, az angol nemzeti adósság je­len állapotja más felől még csak megfordulni sem engedik elménkben a’ gondolatot, hogy a reformáló ministerek és a­­ reformált parliament nagy bölcsességet mutattak, midőn amaz adós­ságot 20 millióval növelték egy olly próba vé­gett , melly hihetőleg utoljára minden czukor­­szigetü­nket St. Domingóra teendi. — Majd elfe­­lejtünk az utolsó ülésnek még egy nagy tetté­ről említést tenni. Értjük az izlandi egy­házreform végrehajtását. E’ rendszabás kü­lönféle érdemeit, fájdalom, igen kevés szavak­ba kell itten szorítanunk. Izland békessége és jólléte azt kívánta, hogy a’ nép nagy tömegé­nek állapotja megjobbítassék és a’római-catho­­lica egyháznak a’ protestáns iránti ellenséges­kedése elenyésztessék. A’ korona ministerei bölcsessége és a­ törvényhozó test alázatossága olly egyházreformi rendszabást vettek munká­ba, melly Izland lakosinak semmi hasznot nem hajt, azonban a’ római­ catholicusokat a’protes­táns egyház ellen még munkásabb és elkesere­dettebb ellenségeskedésre ingerli. —­ Ezek a’ par­­liamentülés fő munkálatai, és azt hisszük, hogy rájok semmi magyarázatot írnunk nem szükség Egyik nap adóelengedés, másik nap adóvetés, a’ ministerek parancsolatjainak egyforma és pon­tos engedelmesség, ezek álhatatlanságok és le­­alacsonyodások, miket a’ parliament charakte­­rében csak sajnálni kell; de ezek a’ status fő érdekein olly mély és gyógyíthatatlan sebet nem ejtenek, mint a­ fentebb említett rendszabások.4* A’ Globe néhány nap óta nagyon meg­változtatta hangját Don Pedróra nézve, mi megtetszik a’ következő czikkelyből: „Don­­ Pedro a' corteseket öszvehivta és jóbélátású em­b

Next