Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)
1833-10-19 / 32. szám
a’ parlamentbe mondaték, hogy Don Pedro részére legottan foganattal munkálódjék, mihelyt Spanyolország Don Miguel segítségére Portugáliába nyomulna. Spanyolország és Anglia teljesíték kötelezéseiket, ’s ámbár a’ had kimenetelére nézve nyilvánosan ellenkező kivánatokat táplálának, de mégis távol maradának ,’s mind két feleket idegen segítség nélkül engedék küzdeni. Anglia vala a’harcz bírája, és a’ győzedelmet az igazság és jó ügy nyeré meg. Kétségbe sem lehet hozni, hogy ha Angliában tory igazgatás lesz vala, találtak volna valamelly szint a spanyol seregeket Don Miguel részére munkálódtatni, ’s úgy Portugalba még a Don Miguel kegyetlen kormányzása alatt sóhajtoznék. Ezen győzedelem következése nagy fontosságú és igen messzeható. Ezen harcz nem csak egyfelől Don Pedro ’s leánya Dona Maria, másfelől pedig Don Miguel közt folyt; Portugália a’ mind két rész párt hívei közt esett nagy európai ütközetnek vala csata piacza. Az agol tériek, a’ franczia karlisták, és Európáján a’ szabadságnak minden ellenségei Don Miguel secundánsai valának, az igazság baráti pedig Dona Maria részén voltak , ’s ha a’ királyné ügye győztes marad, ezen győzedelem erkölcsi hatását egész Europa érezni fogja. — Mig Europa figyelme nyugoton függő, napkeleten hirtelen egy szélvész emelkedők , ’s az Ottoman birodalmat tökéletes semmivéléttel fenyegető, a’ szultánnak előbb egy pártos basa által megrázott királyi széke, egy szövetségese oltalma is segítsége által volt veszélyeztetve. A’ Porta még eddig ezen kettős veszélyek közzül kiszabadult. Az egyiptomiak kitakarodtak kis Ázsiából, és az oroszok elhagyták Konstantinápolt. Az angol kormány kötelessége megakadályozatni ujabbi visszatéréseket. A’ Mehmed Ali és szultán közötti háború nem tartozott egy uralkodó és alattvaló közti polgárháború közönséges esetei közzé, mellybe más státusoknak hegyedni nem kell. Ezen harcz a’ napkeleti státushatalom oltalmát olly hathatósan érdeklé, hogy az európai kormányoknak jusok volt egy bily kérdésbe elegyedni , mellyben tulajdon jasznaik is közvetetten érdekeltettek. Törökország lehet akár miveletlen akár pallérozott státus, de ha darabokra szaggattatnék, mi lenne darabjaiból? Mit nyerne Europa, ha Konstantinápolban a’ török miveletlenség orosz pallérozódással cseréltetnék fel? Vagyon az emberiségre nézve ezen jótétemény a’ politikai szerencsétlen veszteséget kipótolhatna-é ? Az orosz birodalom egy jó kormány intézeteire és Europa bátorságára nézve már elég nagy, és Konstantinápolnak soha sem kell a’ Czár uradalmaihoz csatoltatni. Midőn Oroszországot említjük, Lengyelország is élőnkbe tűnik, oh tie mit szóljunk ezen magát feláldozott szerencsétlen népről ? Győzője súlyos lábai alá terülve nyög, ’s minden nyomorúságot kéntelen szenvedni, a’mit csak a’bosszú indításai, egy meggyőzetett, letiport ellenségre halmozhatnak. Vagy talán nagyítva vannak a’ szenvedett nyomorgatások leírásai? Óhajtanék, az emberi becsületéért kivánnók, hogy ezt bé lehetne bizonyitni; de ha lehetséges, miért nem czáfoljákmeg a’ nyomorúságok ezen leírásait? Az orosz kormány által közönségessé tett oklevelek önmagok mellett szóllanak. Nem arra vannak-e mind ezen levelek intézve, hogy minden érzést, minden nemzeti lelket megfojtsanak, kioltsanak, minden szivet széjjel zúzzanak, ’s a’ magános keserveket köznyomorúsággal párosítsák ? Vagyon megakadályoztathatta-e Aniglia ezen szerencsétlenséget? mi azt hisszük nem. Mi azt hisszük, hogy ha Anglia és Francziaország véd paizsokat Lengyelország felett kiterjeszteni próbálják, ezen védelemnek elkerülhetetlen ’s közvetetlen következése egy közönséges európai háború lett volna, ’s igen kétséges, ha vagyon ezen két háborúnak Lengyelország megszabadítása lett volna-é szüleménye. Ezen háború szükségesképen a’ princípiumok harcza lett volna, még pedig egy olly időben, midőn a’ francziaországi és belgiumi közelebbi történetek az emberiség minden indulatit a’ legfőbb pontig ingerelték, ’s legtúlságosb véleményeket hoztak öszveütközésbe. Mi azt hisszük, hogy kormányunk okosan cselekedett. A’lengyel nép szunnyad, de nincs meghalva, és egykor újra felserkenhet. Reményjük, hogy ezen új hajnal , Oroszország szelidebb, igazságosabb és belesebb politikája, nem pedig az erőszaknak, elnyomásnak újabb szomorú jelenetei által fog felderülni. Egy kormánynak bármelly ügyes, alkalmas volta sem képes egy nagy nemzetet kioltani, és semmi physikai hatalom nem teheti, hogy azt örökös nyomorúságban és szolgaságban tartsa. Az angol kormány úgy látszik nem nagy részt vett Olasz- és Németországokügyeiben, azonban Seymour úrnak az ujság le-