Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-08-02 / 10. szám

§( 75 ) - én mint lordkanczellár be fogom bizonyítani, hogy h­a a’ kormány tízszerte többet végeztetett volna is ki, azt az ország ítélő bíráinak megegyezésével tette volna. De a’ kormány kegyelemmel lágyí­totta az igazságot, ’s a’ szoros ítéletet csupán azok ellen mondta­ ki, kiknek megkegyelmezni igazság­talanság lett volna a’ közönség iránt. Követett pá­lyánk következése az leve, hogy az ország belső békéje helyreállíttatott; és nemes barátom azon belső örömérzettel teheti­ le hivatalát, hogy az or­szág állapotja igen boldog ahoz képest, mellyben azt a’ nemes herczeg a’ kormányból kiléptekor hagyta. A’ nemes herczeg azt mondta a’ rabszol­gaságnak keletindiában megszüntetéséről, hogy azzal kérkedni nem kellene, mielőtt foganatja látható nem leend. De már eddig is mutatta fo­ganatját el rendszabás, ’s minden tekintetből re­­ménylhető, hogy szerencsésen végre fog hajtatni. Valóban ez áldással teljes munkáért leginkább nem kell vala nemes barátomtól az általa azért érdem­lett dicséretet személyes vagy ellenpárti tekinte­tekből megtagadni. (Ezután a’ lordkanczellár a’ herczegnek azon állítására ment­ által, hogy ő Grey gróf ’s ministeriuma ellen soha sem dolgozott el­lenpárti tekintetekből. Megfoghatatlan, monda ő, miért látja a’ herczeg szükségesnek e’ nyilatkozást olly kereken tenni, ’s maga védelméhez nyúlni, mit 1811 óta nem cselekedett. Ekkor a’ lordkan­czellár felhozott sok példákat, mellyekben a’ lor­dok a' törvényjavaslatokat előbb elfogadván, azo­kat mégis a’ legutolsó szavazáskor félrevetették. Legszembetűnőbb vala e’ példák közül a’ helybe­li törvényszékeknek Angolországba behozatalát tárgyazó bili,a melly hat torybiztos előterjeszté­sére alkottatott, a’ felső háztól minden szakaszai­ban nagy többséggel elfogadtatott, ’s mégis a’ har­madik felolvasáskor félrevettetett. Kétségkívül mindezt azért tették, hogy részre nem hajlásokat bebizonyítsák. (Végre e’szókkal zárta be a’ lord­kanczellár beszédét). „Ismét jelentem mély sajnál­­kodásomat nemes barátom maga elhatározásán, melly sajnálkodásom annál nagyobb, minél bizo­nyosabb vagyok a’ felől, hogy nemes barátom erős egészségénél, gyengületlen elméjénél, és erős fér­fias gondolkodásánál fogva még most is alkalmas hivatala minden foglalatosságaira, sőt eszével és szí­vével e’ század minden országos férfiait felülmúlja. Csak azon reménység vígasztal, hogy ő még hazánk számára sok esztendőkig fog életben maradni. Hogy nemes barátom e’ pillanatban, mellyben hivata­lától búcsút vészén az urak előtt Mylordok! egy kevéssé megütődve látszik, hogy a’ merész erő benne nem olly szembetűnő mint máskor, ezt nem is lehete máskép várni, ’s e’félét magam is gyak­ran vettem észre rajta a’ legutóbbi másfél eszten­dő alatt, tanúja voltam, mennyire nem bízott ön esze s lelke nagy erejéhez. Minden esetre kelle­ténél korábbnak tartom visszalépését, ’s az ország­ra nézve, mellynek legkevélyebb dísze ő, nagy szerencsétlenségnek tekintem. Angolország törté­neteiben úgy fog e’ magas karakter, mint legdrá­gább kincseink közül egyik, tündöklem­. Mylordok! nem úgy, mint egy szomszéd ország ingyelmü né­pe, melly ma leborulva imádja ön állította bálvá­nyát , holnap pedig, bár az tiszteletére még jobban érdemesítette magát, ledönti ’s ízekre zúzza azt,— tudja a’ britanniai szigeteknek, — ír­landot sem veszem­ ki — értelmes, nyugodt gondolkodású né­pe nemes barátom érdemét becsülni; ’s erősen meg vagyok győződve, hogy félszázad óta nem tűnt­ fel komorabb nap Nagybritanniára annál, melly legelsőben tudtára adja az angol népnek, hogy Grey gróf lelépett ez ország kormányáról, hogy megszűnt a’ népnek minden okos és igazsá­gos javításokat illető rendszabásokban vezérlője, ’s ha azt ingadozó ítélete ’s felhevülése igen mesz­­sze akará ragadni, mérséklője, de szüntelen kép­viselője ’s oltalmazója lenni, ’s szintolly valóban szíve szerint való ministere a’ népnek, mint a’ királynak hív szolgája.“ (nagy tetszés). Julius lodikán estve, az új ministerium szer­­keztetése óta legelőször, ülést tartott a’ felső ház, mellyben a’ lordkanczellár kijelentette, hogy a’ kormány szerkeztetése már végre hajtatott, ’s an­nak Melbourne lord a’ feje, továbbá hogy Al­­thorp lord hivatalában megmaradt. A’felső ház Julius 17diki ülésében legelőször a’ lordkanczellár azt jelentette, hogy ő hétfőn a’ szegénybill második felolvastatását fogja javallatba tenni. Ezután Suf­field lord jav­allotta a’ vallá­sos gyülekezeteket tárgyazó bili másodszori felol­vasását, jelentvén, hogy egy záradékban a’ bili­nek a’ gyarmatokra kiterjesztését is fogja javalla­­ni. Az exeteri püspök felhozta a’bili ellen, hogy az angol egyház alaptörvényei szerint senkinek sem szabad közönséges lelkitanítóvá tenni magát, ha csak az ország püspökei által nem szólhatott- s­el arra. Ez ellen Wicklow gróf azt felelte,

Next