Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-08-02 / 10. szám
§( 75 ) - én mint lordkanczellár be fogom bizonyítani, hogy ha a’ kormány tízszerte többet végeztetett volna is ki, azt az ország ítélő bíráinak megegyezésével tette volna. De a’ kormány kegyelemmel lágyította az igazságot, ’s a’ szoros ítéletet csupán azok ellen mondta ki, kiknek megkegyelmezni igazságtalanság lett volna a’ közönség iránt. Követett pályánk következése az leve, hogy az ország belső békéje helyreállíttatott; és nemes barátom azon belső örömérzettel teheti le hivatalát, hogy az ország állapotja igen boldog ahoz képest, mellyben azt a’ nemes herczeg a’ kormányból kiléptekor hagyta. A’ nemes herczeg azt mondta a’ rabszolgaságnak keletindiában megszüntetéséről, hogy azzal kérkedni nem kellene, mielőtt foganatja látható nem leend. De már eddig is mutatta foganatját el rendszabás, ’s minden tekintetből reménylhető, hogy szerencsésen végre fog hajtatni. Valóban ez áldással teljes munkáért leginkább nem kell vala nemes barátomtól az általa azért érdemlett dicséretet személyes vagy ellenpárti tekintetekből megtagadni. (Ezután a’ lordkanczellár a’ herczegnek azon állítására ment által, hogy ő Grey gróf ’s ministeriuma ellen soha sem dolgozott ellenpárti tekintetekből. Megfoghatatlan, monda ő, miért látja a’ herczeg szükségesnek e’ nyilatkozást olly kereken tenni, ’s maga védelméhez nyúlni, mit 1811 óta nem cselekedett. Ekkor a’ lordkanczellár felhozott sok példákat, mellyekben a’ lordok a' törvényjavaslatokat előbb elfogadván, azokat mégis a’ legutolsó szavazáskor félrevetették. Legszembetűnőbb vala e’ példák közül a’ helybeli törvényszékeknek Angolországba behozatalát tárgyazó bili,a melly hat torybiztos előterjesztésére alkottatott, a’ felső háztól minden szakaszaiban nagy többséggel elfogadtatott, ’s mégis a’ harmadik felolvasáskor félrevettetett. Kétségkívül mindezt azért tették, hogy részre nem hajlásokat bebizonyítsák. (Végre e’szókkal zárta be a’ lordkanczellár beszédét). „Ismét jelentem mély sajnálkodásomat nemes barátom maga elhatározásán, melly sajnálkodásom annál nagyobb, minél bizonyosabb vagyok a’ felől, hogy nemes barátom erős egészségénél, gyengületlen elméjénél, és erős férfias gondolkodásánál fogva még most is alkalmas hivatala minden foglalatosságaira, sőt eszével és szívével e’ század minden országos férfiait felülmúlja. Csak azon reménység vígasztal, hogy ő még hazánk számára sok esztendőkig fog életben maradni. Hogy nemes barátom e’ pillanatban, mellyben hivatalától búcsút vészén az urak előtt Mylordok! egy kevéssé megütődve látszik, hogy a’ merész erő benne nem olly szembetűnő mint máskor, ezt nem is lehete máskép várni, ’s e’félét magam is gyakran vettem észre rajta a’ legutóbbi másfél esztendő alatt, tanúja voltam, mennyire nem bízott ön esze s lelke nagy erejéhez. Minden esetre kelleténél korábbnak tartom visszalépését, ’s az országra nézve, mellynek legkevélyebb dísze ő, nagy szerencsétlenségnek tekintem. Angolország történeteiben úgy fog e’ magas karakter, mint legdrágább kincseink közül egyik, tündöklem. Mylordok! nem úgy, mint egy szomszéd ország ingyelmü népe, melly ma leborulva imádja ön állította bálványát , holnap pedig, bár az tiszteletére még jobban érdemesítette magát, ledönti ’s ízekre zúzza azt,— tudja a’ britanniai szigeteknek, — írlandot sem veszem ki — értelmes, nyugodt gondolkodású népe nemes barátom érdemét becsülni; ’s erősen meg vagyok győződve, hogy félszázad óta nem tűnt fel komorabb nap Nagybritanniára annál, melly legelsőben tudtára adja az angol népnek, hogy Grey gróf lelépett ez ország kormányáról, hogy megszűnt a’ népnek minden okos és igazságos javításokat illető rendszabásokban vezérlője, ’s ha azt ingadozó ítélete ’s felhevülése igen meszsze akará ragadni, mérséklője, de szüntelen képviselője ’s oltalmazója lenni, ’s szintolly valóban szíve szerint való ministere a’ népnek, mint a’ királynak hív szolgája.“ (nagy tetszés). Julius lodikán estve, az új ministerium szerkeztetése óta legelőször, ülést tartott a’ felső ház, mellyben a’ lordkanczellár kijelentette, hogy a’ kormány szerkeztetése már végre hajtatott, ’s annak Melbourne lord a’ feje, továbbá hogy Althorp lord hivatalában megmaradt. A’felső ház Julius 17diki ülésében legelőször a’ lordkanczellár azt jelentette, hogy ő hétfőn a’ szegénybill második felolvastatását fogja javallatba tenni. Ezután Suffield lord javallotta a’ vallásos gyülekezeteket tárgyazó bili másodszori felolvasását, jelentvén, hogy egy záradékban a’ bilinek a’ gyarmatokra kiterjesztését is fogja javallani. Az exeteri püspök felhozta a’bili ellen, hogy az angol egyház alaptörvényei szerint senkinek sem szabad közönséges lelkitanítóvá tenni magát, ha csak az ország püspökei által nem szólhatott- sel arra. Ez ellen Wicklow gróf azt felelte,