Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-11-22 / 42. szám
( 331 ) zom mindazonáltal a tekintetes Karoknak és Rendeknek mind előre vigyázó bölcseségébe, melly ezt a’ két szót: Fejedelem és Haza, ’s azoknak igaz törvényes értelmét, nem fogja soha egy mástól elválasztani; mind pedig atyafilágos jó indulatjában, melly ebben, a’ közjónak egyesített érzéssel és akarattal leendő előmozdítására szentelt helyben, a’szerencsétlen visszavonásnak magvait terjedni és kifejlődni nem engedvén, eszközölni fogja azt, hogy kézen fogva siethessünk kedves hazánk boldogításának nagy és nemes czéljára, ’s megerősíti közöttünk a' költsönös bizodalmát, melynek fogyatkozása édes hazánk közjavára elszánt fáradozásainkat sikeretlenné tehetné. Rövid, egyszerű , de egyenes kinyilatkoztatásomat, egy őszintes kéréssel vagyok bátor befejezni. Méltóztassanak a’ tekintetes Karok és Rendek nehéz kötelességem teljesítésében segedelmező kezeiket tőlem meg nem vonni. — Fontos, és a’haza boldogságára nagy béfolyással lévő tárgyak állanak előttünk, nyúljunk ezekhez, a’törvény által kijelölt renddel , és költsönös bizodalommal, törekedjünk egy lélekkel arra, hogy Felséges jó Fejedelmünk atyai várakozásának , édes hazánk reménységének , és mindkettőjük bennünk helyheztetett teljes bizodalmának, megfelelhessünk. Részemről minden óhajtásaimnak fő czélja, minden törekedéseimnek állandó szempontja az lészen, hogy hivatalom kötelességeinek a’ törvények értelme szerént való teljesítése, és az haza javának előmozdítására szentelt állhatatos tiszta igyekezet által, a’ legjobb király kegyelmét, és a’ tekintetes Karoknak és Rendeknek mindenek felett becses bizodalmát, mellyel a’ tökéletes viszonozásnak szent félfogadása mellett, tisztelettel kérek, megérdemelhessem.— Ezután az ideigleni télhivők, m. gy. monostori báró Kemény Dénes, m. zsákodi Horváth István és Dinges János hivatalaikból elbúcsúzván, mi-, nekutánna az itélőmesteri megerősítő fejedelmi levelek elolvastattak volna, törvényesen választott ’s a’ fejedelem által megerősített itélőmesterek, énlaki Sala Sámuel, ’s tancsi Földvári Farkas urak hasonlólag az 1790beli eskü forma szerént a’ hitet letévén, hivatali helyeiket elfoglalták. Ugyancsak itélőmesternek választott ’s a’ fejedelem által megerősített itélőmester f. bükki Horváth Ferencz úr betegsége miatt jelen nem lehetvén , itélőmesteri hivatalába ez úttal be nem iktattathatott. Visontáról, Somogy vármegyéből. Nagyon emlékezetes marad Visontára nézve. November hónapjának második napja, mellyen az ide való hely, vallástételt tartó gyülekezet, egészen új, szép méltóságban álló, ’s városban is helyt érdemlő templomát szokott mód szerént felszenteltette. Nem lehetett volna szebb időt választani, a’ nevezetes ünnep megtartására, a’ fent kitett határnapnál. A’ tisztán feljövő, s útját őszi szelíd fényben futó nap, mellyel feljöttében mozsár szó köszöntött, igen sok nézőket ’s vendégeket gyűjtött öszve. Tíz órakor, a’ népnek egy része harangszó alatt a’ templomba gyűlt, hol, t. Erőss Sándor Darányi prédikátor, s egyházi vidékbeli assessor, az innep czéljához képest, fontos és szívreható beszédet tartott; a’ kinn maradt sokaságnak pedig, I. Vincze Sámuel Istvándi prédikátor, tudósán prédikált. Az ünnepnek méltóságát, buzdító harmoniás éneklés emelte, és a' jeladásokra ügyesen kisütött mozsarak durrogása hirdette. A’ szent czeremonia végződése után, úri vendégeit, a’ parochialis, a’ közrendűeket pedig a’ bíróházhoz, terített asztalokhoz hívta az ekklésiai elöljáróság; kevésre terjeszkedhetőleg ugyan, de szívesen vendégelt. A’ legmélyebb tisztelet, és köszönet hálás érzeti közt jelentjük e’ híradásunkban, hogy" midőn a’ templombeli lelkes szónok, dicsőségesen uralkodó Felséges Királyjaink , ’s Nádorunk, és az egész Felséges Austriai Ház tagjainak virágzó megmaradásokért, szívének buzgón könyörgő indulatit, a’ minden emberek’ Attya előtt kiöntve, a’ földes úri Széchényi familiára általment, ’s az abban öröklő virtust említette, minden jelen volt érző polgárnak háládatos gondolati, különösen ama nagy Hazafiban, a’ nagylelkű gróf Széchenyi Istvánban egyesültek, ki mintegy tündöklőbb planéta a’ sok fixák közt, úgy áll a’ Haza egén, nemzete hasznára futva, világítva, munkálódva fáradhatatlanul, ki magosra törekedése mellett, a’ kicsinyekre, szegény jobbágyinak sorsára, igyekezetére is kiterjesztvén figyelmét, Visonta lakosait templomjok építésében, matériákkal, pénzel is atyai módon segítette. Tisztelettel emlékezünk itt, a’ nagy gróf ’s kegyes földes úr Csokonyai uradalma kormányzójára, ’s uradalmi tisztjeire is; kik méltóságos urok nemes indulatit korán észrevéve ’s készen követve, emberi módon, szelíden, az építtetés alatt különösen fóltévőleg bántak a’ jobbágyi engedelmességben elsőségre törekvő Visontai néppel. )(