Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-10-22 / 33. szám
PESTEN "" Szerdán Mind-Szent hetldik napján 1834. 33. Szám. HAZAI ’S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK. MAGYAR- ÉS ERDÉLYORSZÁG. Kolozsvár Oct. 13. Méltóztatván ő császári királyi Felsége az alább nevezett urakat, t. i. gróf Degenfeld Ottót, gróf Kornis Mihályt, gróf Bethlen Jánost, gróf Kemény Józsefet, báró Kemény Domokost, Dilidár Antalt, Gyergyai Ferenczet,és Szász Károlyt a’ folyó hónapokán Brünn városában privat audienczián elfogadni, — azon audienczia alkalmatosságával gróf Degenféld ezt a’ beszédet tartotta: Császári kir. apostoli Felség! ,,A’ Felséged parancsolatjából, egybegyűlt hűséges Erdélyi Karok és Rendek által, magok keblekből megválasztatva, bátorkodunk ezen Karoknak meghagyásából Felséged előtt megjelenni, részszerént, hogy azon hódolás és tántoríthatatlan hűség érzéseit, mellyel Erdélyország lakosai, különösen pedig annak törvényesen egybegyűlt Rendjei Felséged magasztalt Személye, és a legfenségesebb császári Ház iránt viseltetnek és mindég viseltetni fognak, Felséged lábai eleiben terjesszük, és Felségedet arra kérjük, hogy hűségekről és szeretetekről állandóul meggyőződve lenni méltóztassék; részszerént pedig azért, hogy a’ bennünket küldő Rendek nevekben az általok Felségedhez intézett, és egyfelől a’ mostani országgyűlése folyamatja alatt, a’ Rendek nagy fájdalmára közbe jött akadályoknak valóságos indító okait előterjesztő, más felől pedig azt a’ hálaadó érzést, mellyel az ország Felségednek, a’ szűkölködők számára nyújtott segedelemért tartozik, kijelentő felírásokat, Felségednek bémutassuk. Midőn utasításunk szerént ezeket az Erdélyi Rendek által Felségedhez intézett négy felírásokat, Felséged lábai előtt letesszük, és ugyanezen utasításunknál fogva magunkat arra ajánljuk, hogy ha Felséged parancsolni fogja, a’ szükséges további világosításokat elő fogjuk adni,még csak azt az egyet bátorkodunk alázatosan könyörögni Felségedtől, hogy küldőink felírásaikat kegyes tekin-Mdtodik Féletztende tetbe venni, és az azok iránt teendő legfelsőbb határozást nekünk kegyesen általadni méltóztassék.“ A’ mell’ beszédre ő Felsége maga kegyes kinyilatkoztatását a’ következendőben méltóztatott megtenni: „Elfogadtam uraságtokat, mivel jobbágyaimat magam éleibe bocsátani mindenkor hajlandó vagyok. Mint illyeneket fogadom el, nem pedig úgy, mint követjeit egy még törvényesen ki nem egészített testnek. Midőn az országgyűlését egybehívtam, tulajdon szívemnek ösztönözését, és az országnak óhajtását követtem. Azt vártam én akkor, hogy az egybehívott gyűlés sietni fog atyai elnézéseimnek buzgósággal megfelelni, ’s az erre vezető törvényes utat kbr. Előterjesztéseimben (Propositioimban) kijelöltem. A’ fenálló törvényes alkotmányt maga épségében megtartani, a’ haza javait törvényes úton biztosítani és előmozdítani, elhatározott állhatatos akaratom. Ezt az egy ’s fő czélját óhajtásaimnak, és bizonyosan az Én Erdélyi Híveim’ óhajtásának is, csak az érdeklett egyenes úton lehet elérni; oldalas útak nem visznek ahoz. Ártalmas vetélkedések, az eddig gyakorlott törvényes móddal ellenkező indítványok, a’ személyes gyűlölségnek kitörései, és az indulatoknak felingerlésére intézett sok beszédek miatt, hónapok töltenek el a’ nélkül, hogy az egybegyült Rendek az Én királyi Előterjesztéseim csak első pontjának is megfeleltek volna. Az ország Rendes elnökjének, és az itélő mestereknek választása és candidátiója véghez menn én, ezek iránt való határozásomnak leadásával a’ Rendeket nem várakoztattam, még is az által, hogy a’ Rendek az eddig való eskü formája megváltoztatásának vitatásába, melly kérdés minden esetben csak a’ törvény értelme szerént öszvealkotott teljes országgyűlésében jöhetne tanácskozás alá, mostani helyheztetésekben belé ereszkedjenek; az érdeklett hivatalokra törvényesen megválasztott és általam megerősített személyeknek beiktatása mindeddig megakadályozhatott. A cardinalis és diplo-