Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-10-10 / 30. szám

— ( 235 ) — mit a’ személyes barátsággal öszekapcsolt három uralkodónak szíves öszeölelkezése követett. Hu­szonkét esztendő folyt­ el, mond a’ levél író, mi­óta a’ szabadító háború áldozati elhullottak. Men­nyit ragadt­ el ezóta a’ halál! A’ vezérek közül, kik az egész hadsereg főparancsnoki valának, egy sem él, sőt azokból is csak kevés, kik az egye­sült seregnek egyes osztályait vezérlették. Az ak­kori négy szövetséges monarchák közül, Sándor császár, IV. György király és Ferencz császár sír­ba száltak. Tegnap a" csatamezőn elesteknek és elhunytaknak emlékezete ünnepeltetett, midőn a’ zászlók, mellyek alatt ők harczoltak, a’ világnak általok adatott béke huszadik esztendeje után is egyesülten lobogtak. E’ látvány minden jelen vól­­tak szívét ’s lelkét elfogta; sok százakat hallék áldást fenhangon mondani. A’ múlt adja tárgyát a’ történetnek; de a’ jelennek is meg van a’ ma­gáé , ’s íme én materialékat adok a’ tegnap mél­tánylására. NÉMETORSZÁG. Bonnban Sept. 18dikán tartatott a’ német ter­mészet­ vizsgálók és orvosok első közgyűlése, az egyetemi épületben a’ nagyobb könyvtári terem­ben. A’ tagok száma 100 volt. Miután több bekül­dött munkáról értesíteték a­ gyülekezet, határozás létetett a’ közebédről és az esteli öszvejövetelekről. NAGYBRITANNIA. Oroszország és a’ Dardanellák szünetlen fog- lalatoskodtatják a londoni hírlapokat, ’s Orosz­országról csak a* Courier ítél barátságosan, a’ Ti­mes pedig, Morning-Herald, Standard, Morning- Chronicle és Sun folyvást ’s kemény kifejezések­kel vádolják azt, hogy kizáró fensőségre törekszik mit Nagybritanniának egész erejével ellenzeni kel­lene. E’ versengésben új erőségeket sem a’ Jour­nal de Francfort nem hoz elő, melly a’ Hunkiar Iskelessii egyezést védelmezi, sem az angol hírla­­lapok, mellyek megengedik, hogy az eril­tett egyezés kizáró­dust nem ad az oroszoknak, de ők ezt tettleg tudták megszerezni, kedvezéseket nyer­vén hajóiknak, mellyek Francziaország és Anglia hajóitól megtagadtalak. Warrington úr, tripolisi ügyvivő’s főconsul, Glenelg­­ord, gyarmatok statustitoknokához, Es­­seid Mustapha Nedschibtől vett eme hivatalos jegy­zéket küldötte: „Esseid Mustapha Nedschib, Isten kegyelméből a­ magas ottoman porta basája vezére, Tripolisnak ’s a’ tőle függő részeknek főhelytar­tója, Harrier Warrington úrhoz, Tripolisban kir. britt consulhoz. Sir! A’ zavarok alatt, mellyek ezen országot a­ közelebbi három esztendőben dúl­ták, egy ártalmas visszaélés m­utatkozék, mellyel egy kormány sem szenvedhet, t. i. az, hogy az árak ’s egyébb czikkelyek más helyeken, néma kijelölt révekben szálítattak­ ki. E’ tiltott keres­kedés , nem tekintve azt, hogy a’ jövedelmek­ben nagy kárt okoz, az ország törvényszerű ke­reskedésének ’s csendességének igen ártalmas. Je­lentjük tehát az úrnak, hogy mi több hajóinknak szükséges parancsolatot adánk, miként a’ partok körülti szálongásra készen legyenek; ennélfogva az úr hontársait ’s mind azokat, kiket ez illet, értesíteni fogja, hogy ezután minden parti keres­kedés nyilván megtiltatik, Tripolis, Bengasi és Derna révein kívül más helyen semmiféle keres­kedési közlekedés nem engedtetik­ meg, ’s követ­kezőleg 1835 Septe­lsejétől fogva a’ tiltott helye­ken találtatandó minden hajók lefoglaltatnak, ezen­nel egyszersmind kinyilatkoztatván, hogy e’ pil­lanattól fogva az egész tengerpartot úgy kell tekin­­teni, mint ostromállapotban lévőt, egyedül a’ fenn említett három kikötőt véve­ ki. Köszöntjük az urat ’s­tb. Költ palotánkban, Aug. Odikén 1835. íra­tott ő magassága parancsolatjából. Rustem Bey, titoknok.“ E’ hirdetmény, a’ Times úgy véli, na­gyon káros leend Malta hajózási érdekeinek. Izlandban újra kezdődik a’ tizedharcz. Rath­­cormacban, hol a’ múlt esztendő alatt vérengzések történtek, a’ pap, ki azokat okozta, kihirdetteté, hogy a’ hátralévő tizedet erőszakkal fogja beszedet­ni. Ennek meggátlására Doon egyházi megyében 4000 fegyveres ember egyesült. Az egész vidéken tűzjelek gyújtattak, ’s lármalövések és kürtök hang­zottak. Macroomban Fairtlough nevű pap, ki haj­dan a’hadseregnél kapitány volt, két tisztes és jó birtoku katholikus bérlőt a’ hátra lévő tizedért éppen mise alatt fogatott ’st vitetett­ el talyigán az összecsődült nép közt, melly ezért morgott ’s kövekkel hajingátt, mire egyik tiszt pisztolt rán­tott, ámbár katonaság közel nem volt védelmé­re. Az izlandiak hevesebben nyomultak­ elő bo­tokkal és kövekkel, ’s a’ tiszt tetemes sebet ka­pott tarkóján. A’ lázadási végzet felolvastatott, a’ politiai katonák megtőrték fegyvereiket, • egy katholikus pap, kinek háza előtt történt a’ lázadás, annak elhitetésével igyekezett a’ népet lecsilapítani, hogy nincs igazsága, így lassan visz- .

Next