Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 1. félév (1-52. szám)

1836-02-27 / 17. szám

a­i 133 á­ got felfedezni; erre Boireau, kis vonogatozás után, elkezdi hoszas vallomását, miként őt egykor Fie­schi, a’ Boulevardon v­ele összetalálkozván,­ kérdé: sietős utja volna-e, ’s az ő unszolásából egy pohár liqueurre Pepin boltjába mentek, kit ő az előtt meg nem ismert. Máskor ismét, t. i.jul. 26 dikán egy pohár ürmöst ivott ott, ’s Pepin, vál­lát megveregetvén , a’ hátulsó szobába vezeté őt, hol a’ jövő szemléről beszélt v­ele, ’s mondá, hogy akkor valami fogna történni, egyszersmind a’ sSt. Martin csatorna partjára híva sétálni; itt felfedezé, hogy egy hajdani gályarab, egy ügyes ficzkó, a’ királyra fog lőni; végre arra szólittá­­fel, hogy a’ St. Martin kaputól a’ Bastildig lo­­vagolna­ el, ’s aztán menne Fieschihez megtuda­kozni, ha őt ellovaglásakor látta-e. Fie­d az erő­műről, vagy arról, hogy e" lovaglás a czélba vé­tel miatt történt legyen, semmit sem tudott. Most már megvallja azt is, hogy Fieschinek fúrót köl­csönözött ; de mi végre kérte azt Fieschi, nem tudá. E’ vallomás Fieschi előadásával is mege­gyez. Fieschi kimondja most, hogy Boireau juh 26dikán tudott a’ következő merészletről, de a’ pokolerőmívről semmit. Az említett lovaglást val­­ósággal nem teljesítő Boireau, ki Pepin előtt azzal menté magát, hogy lovagolni nem tud,­­s kön­nyen levethetné a’ló. No jó, felesé Pepin, mond­ja kegyed legalább Fieschinek, hogy közülünk egy lovaglótt ablaka előtt, így tudósító a Fieschit a’ lovaglásról. E’ vallomás után, melly alatt sű­rűen könnyezett Boireau, kevés ideig félbeszakasz­­tatik az ülés, míg a’ gyorsírók leírhatak jeleiket.­­4 óra után elkezdődvén ismét az ülés, minden vádlottak előhozattak; Boireau nagyon halvány vala. Az elnök jelenté, hogy a’ környűletek vál­­toztával Dupont úr Boireau védelméről lemond; Paillet úr lép helyébe. Felolvastatik a’ többi vád­lottak távollétökben kivett vallomás ; Pepin na­gyon megdöbbentnek látszik , midőn a’ lovaglás­ról szóló hely olvastaték; Boireau elfedi arczát. Pepin kérdeztetvén a’ felolvasott pontok felől, mindent kereken tagad; ámbár Magnier boltos legény megismeri, hogy Boh­raut a’ Pepin bolt­jában 2—3szor látá, a’ nélkül hogy valamit vá­sárlótt volna. Bohan herczeg, 70 esztendős mint tanú megjelen, ’s Pepint csupán kereskedési te­kintetben esm­éri, kitől a’ hüvelyes vélemények fejtésére szolgáló malmot vásárolt. Azon kérdésre: beszélt-e Pepinnel a’ királyi házhoz való viszo­nyairól , feleség nem tudja mi köze volna az ő a’ király­i házhoz való atyafisági viszonyinak a’ fej­tett babokkal és borsókkal (nevetés.) Politikáról közte ’s Pepin közt semmi beszélgetés nem volt. Ezzel végződött a’ febr.­ődiki ülés. Február 6-. a* Pepinnel adott ebédről hallgattak­ ki tanuk, mint a’ mellynél, Fieschi előadása szerént különös be­szélgetések tartattak. Lorelut, párisi kir. törvény­­széki ügyvéd mondja, hogy az ebéd végével egy igen tunyán öltözött személy csúszott az ebédlő szobába, mi Pepinnek nem tetszett, Morey pedig egy pohár fiqueurrel kínálta­ meg azt. Politikáról majd semmi beszéd sem volt, kivéve a’ napi újságo­kat, amnestiát ’sa’t, de ezekről is kevés, mivel a’ hat vendég egymást közelről nem­ esmérte. Lavaillant követ némi csekély szolgálattal volt Pepin eránt ’s el­kérte őt, maradna nála egy ebéden. Politikáról igen is volt beszéd, de az illendőség és mérsék­let határai közt. Hogy ő illy feltételre „ha talán a király meghalna“ ezt mondta: „No jó, meghalt a’ király, éljen a’ király,“ nem jut eszébe;­ de minden esetre illy értelemben felel­ vala, ha olly kérdéstétetett­ volna elébe Februar 71kén Suireau, Boireaunak munkatársa tett bizonyságot a’ felöl, hogy a’ merészlet előestvéjén Boireau neki min­dent előre elbeszélt, mi másnap fog történni. Boi­­reau e’ vallomás felől kérdezgetve, nem enged­­meg igaznak többet, mint a’ mennyit már kinyi­latkoztatott. Majd kevés várakozás után m­egvall­­ja, hogy Suireaunak pénzt adott puskapor vétel­re. Hogy Pepin neki 40 személyről beszélt vol­na, kik julius dindikán­st. Jacques külvárosban öszve fognak gyűlni, tagadja; megvallja pedig hogy a’ próbalovagláskor Pepin oda utasító, mikép a’ „torok kertnél“ kevéssé megállna; gyanítá ugyan hogy ez a’ pokolim­a irány­zata végett történik, de még ekkor nem tudta Fieschi lakását. Folyvást állítja egyébiránt, hogy ő a’ szövetkezésbe avat­va nem Vólt Fieschi kéri a’ fő ügyvédet, ven­­né­ le a’ terhet róla, mikép a’ vitatásban folyvást „gályarabnak“ említetik; mert a’ neki annyira fáj, hogy minden erejét öszve kell szednie a’ be­­szélgetésre. A’ kir.­lő ügyvéd kinyilatkoztatja, hogy Fieschi soha gályán nem volt, hanem Cor­­sicában tehénlopásért tiz esztendeig ült fogságban. Fieschi előadja, hogy ha ő Ladvocat látásakor meg nem változtatja pokolinívének irányzatát, 40 ember helyett legalább 150nek kell vala elveszni. Pepin néhány tanuknak azon vallására, hogy ő Lagnyban aug. 1 Dikén reggelizés mellett Gerard­­ról de Bescherről beszélt, feleli: ha e’ neveket ki­­bocsátám számon, ez a’ nélkül történt, hogy va­lami nagy fontosságot helyheztettem volna ezek­ben. Fieschi folyvást midőn nem vidáman, lega­lább el nem fogukon viseli magát. Köszönti isme­­rőseit: Lassave Ninára mosolyog (ki mosolygva visszonozza köszöntését) ,s c­édulákat ír neki, pirongatva, hogy nem elég gyakran néz reá. Töb­ben kérik keze írását, mit ő nagy készséggel tel­

Next