Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 1. félév (1-52. szám)
1836-02-03 / 10. szám
( n ) sága az intézetben lévő muzsika-mesternek fizetésjavítás fejében fizet esztendőnként 48 for., mind pengőben. Készt János, és Steigenberger Mihály urak az intézet házának jobbítására adtak 7 mérő égetett meszet; Hamernik Mátyás, Helmer József, és Scheyer Jakab festő mesterek, 240 váltó czédula forint árú munkát szinte az intézet házának jobbítására szíves ajánlásból ingyen tették; nem különben az ide való kőmíves mesterek czéhe, a’ kőmives munkát, melly 88 váltó czédula fira jött, megfizette; Wieser Ferencz, és Jakobsohn Fridrik Pesti és Budai ács-mesterek , az előfordult ács munkát ingyen megcsinálták. Az Intézetben lévő gyermekekért esztendőnként 144 pengő ttokat fizetnek: Ó cs. ’s kir. Főherczegségének az ország Nádorának hitvese Mária Dorottya főherczegasszony egy leányért; 2. a’ budai jóltévő aszszony-egyesület egy leányért; 3. Ő cs. kir. Főherczegsége az ország Nádora egy fiúért; 4. Wenkheim Borbála grófné született Pálffy két fillért; 5. Bacho Antal vak gyermekért Eördögh Ágoston úr, és Trencsén ügye al-ögyésze mint gondviselő; 6. Csendes István úr a’ fiáért; 7. gróf Esterházy Miklós úr egy leányért. Kiadta Pesten 1835. december hónap 31dik napján az intézet jegyzője, Veszprémből. Január 23dikán korán reggel a’ tihanyi halászokat szokatlan és rémüléssel vegyült jelenet lepte meg; midőn t. i. Tihany hegye mellett éppen a’ klastrom irányában egy kocsi rudat a’ jégtorlásból hegyével kiállani, a’ rúd végén lévő szíjtartó vas által a’ jégbe felakadva megpillantottak. E’ látás szerencsétlenséget sejdítete velők ’s csákjaikkal tüstént segítségre siettek. Elsőben is egy kocsist halva, a’ gyeplő markolatot kezébe szorítva húztak fel a’ jég alól, ezután egy uras téli süveg veté fel magát a’ víz színére, mi további keresgélésre birá a’ halászokat. Kihúzták csakhamar a’ szekér ’s kocsis’ urát is élet nélkül, ki a’ szekeret terhével ’s megdermedt lovakat is szerszámostul. Úgy látszik, hogy a’ lovak szerencsésen keresztűlléptek a jégriadáson ; de a’ kocsi hátulja szakadt be, ’s így akadhatottfel a’ rúdhegye a’ szíjtartó vas által. A’ szerencsétlen útas Láczay Zsigmond (Somogybán) csepeli ref. prédikátor, ama’ híres professor néhai Láczay József úrnak 44 esztendős ’s köz szeretető fia volt, kinek segítséget kérő utolsó szavait némelly tihanyi emberek hallották. Néhai Láczay Zsigmond prédikátor úr január 22dikén Veszprémben holmi szükségeseket bevásárolván, attyafiai tanácsának ellenére éjjel a’ Balatonon keresztül Csepelre indúlt A’ szegény kocsis felesége terhes állapotában még férjét látni kívánván , míg másfelé a’ holtakat haza vontatták, gyalog Füredre jött ’s bánatjában megszülvén gyermekét, élet és halál közt sínlődik. — Nálunk mind eddig száraz hideg uralkodott; tegnap estre esni kezdett. Ez időjárást mind a’ vetések, mind a’ szőlők nagyon megsínlik. Révkomáromból. Múlt hónap 26 és 27dikén tartá az itteni hajó-bátorságosító Társaság közgyűlését, mellyben az eddigleni igazgató tisztség, jelesül Búcsi Szabó Lajos úr, több vmegyék táblabírája igazgatói, — Molnár Lajos úr, Komárom vmgye tisztib. alügyésze titoknoki, és Beöthy Gáspár úr pénztárnoki hivatalukban megerősítettek. E’ jeles (mint tudva van az egész monarchiában legrégibb) hajó-bátorságosító intézet, jótékonyságát még nagyobb kiterjedésűvé tette a’ jelen közgyűlésben hozott két rendbeli végzései által, mellyek szerint 1) a’ részvények száma nyolczvannal szaporítatott, 2) részvényeseknek ezután izraeliták is felvétetnek. A’ társaság ’s Komáromi városa minden rendű lakosai reménykték ez úttal amaz országosan tisztelt hazafinak, mélt. gróf Széchényi István úrnak, mint a’ révkomáromi hajóbátorságosító társaság tagjának ’s tanácsnokának is kebelükben szemlélhetését; de e’ szerencsében most részesülniük nem lehetett. Mernyéről (Somogy vmegyében) január 27. Az Ajtatos Oskolák Szerzete egy igen érdemes tagjátul fosztatott meg január 25dikén reggeli 9 órakor, a’ midőn nagy tiszt. Ugróczy Ferencz a’Szerzethez tartozó Mernyei uradalom kormányozója, és Provincialis Assistens héti betegeskedése után mindeneknek, kik őt közelebbről esmérék, és tisztelék, részvételes fájdalmukra ez életből kiköltözött. Legsajnos abban érdekelhető halála, Szerzetét, mellynek javait mély bélátással, ritka ügyességgel, és fáradhatatlan szorgalommal kilenczedik esztendőre igazgatá. Ámbár azonban őt terhes hivatala egészen elfoglalá, mindazonáltal nem idegenkedett a’ nyilvános, és közjót tárgyazó munkáktól is, mert mint nemes Bars, Somogy, Szala, és Tolna vármegyék táblabirája több nagyobb érdekű kiküldöttségekre neveztetvén az ezekre bízott terhesebb munkálkodásokban is részt venni serénykedett. Ehhez járultak egyenes lelke, férfias mérséklése, nyájas társalkodása, és egyébb mind személyét, mind hivatalát díszesítő tulajdonai, a’ mellyek sohá el nem felejtetik emlékezetét Somogy vidékeiben; a’ gondja alá bízott jobbágyságnak pedig hálás fohászai hamvaiban is áldani fogják jótékony atyáskodását. Fenn van, és fenn fog maradni emlékezete nemes Bars és ennek szomszéd vármegyeiben is, a’ hol az 1816 esztendőben felállított gymnasiumnak 12 esztendei