Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1837. 1. félév (1-52. szám)
1837-02-11 / 13. szám
tok többsége által igazgatókká lettek: gróf Bethlen Ádám, gróf Mikes János és Schilling János. Választottsági tagokká : Baranyai Sándor, Brassai Sámuel , Farkas Sándor, ifj. Gyergyai Ferencz , Ilincs Sámuel, Nappendruk Márton, Radnótfai Sámuel, Szábel Menyhárt, Schütz József, Szabó Lajos, Szabó József, Szacsvai Zsigmond, Szentpéteri Imre, Váradi János. Jegyzővé : ifj. Pataki József. Pénztárnokká : ifj. Tiltsdy János. A’ kolozsvári casino jegyzőkönyvéból Kolozsvárott febr.lső napján 1837 ben. Ifj. Pataki József, jegyző: Kolozsvár. A’ gyors utazás innen M. Vásárhelyre , és Váradon át Pest felé valamint onnan Eperjesre, az rész idő és utak ellenére is pontosan foly, — nem csak ; de ez a’ közösülés nevelésére ’s könnyítésére nagy haszonnal szolgáló mód űrben gyarapodást nyert. Biasini Gaetán úr, ezen gyors utazási intézet alapítója, azt már Kolozsvár és II. Szeben közt is útba indítja, melly is legelőször mart. 2kán fog Kolozsvárról Szeben felé elindulni; a’ gyorsszekér egy szép új, 12 ülésű üveges kényelmes szekér; az első menetellel Biasini úr maga mint conductor fog utazni. Kolozsvártól Szebenig egy személy vitele 30 font teherrel 5 f. és 12 xr. ostor pénz pengőben. Siker ’s előhaladás kísérje az illy közhasznú intézeteket! Bécs. Német hírlapok írák , hogy a’ hg. Eszterházy féle lotteria, főnyertes sorsát Prágában a* Lewh testvérek kereskedő háza kapta volna. A’dolog máskép van. Öt bécsi asszony részesült e’ szerencsében, kik társaságban vettek öt egymás közt felosztott sorsot, olly' feltétellel, hogy' a’ kinél a’ főnyertes lészen, kapjon 15 ezer pengő forintot, a’ többi négy együtt 45 ezer p.for. A’ nevezetlen maradni kívánó 5 aszonyt így szerencséssé 60 ezer pengő for. nyereség. Zágrábban folyó febr. 2dikán örök életre költözött Szomszédvári gróf Sermage Lajos cs. k. kamarás úr, életének 67dik esztendejében. Mait számunkban hazai czikkelyeink közt Velimpai hibásan áll Klempay helyett . Első lap 2. ez. 27. sor dec. Ildikén,dec. 22dikén“ helyett. NAGYBRITANNIA. T. W. Beaumont, déli Northumberland parlamenti követe, Dublinban közelebb meglátogatta a’ nemzeti egyesületet, ’s megbizójinak azt írta, hogy az izlandi katholikusokban finom becsérzet van, ’s a’ britt törvényhozásnak szégyen, hogy velök úgy bánik, mint alávaló lényekkel. — Sir W. Molesworth, legkitűnőbb angol radikális, azt nyilatkoztató, hogy jövő parlamenti ülésben gyámolítni fogja a’—ministereket, ha rendszabályaikat jóknak találja; egyébiránt meg van győződve, hogy ha ők a’ titkos szavazást és más kérdéseket, nyilvános kérdésekként tanácskozás alá nem terjesztik, hivataluk rövid ideig tartand, ’s a’ radikálisoknak kötelességük leend, akármi történjék is, független rendszert követni. — Lincoln 1., déli Nottingham követe, egy tiszteletére adott lakomakor így szólt az Izland részére kért reformokról: „Az egyház feláldozása volt tehát tulajdonképen a’ czél , mellyért egyik engedmény a’ másik után kéretett, mellyért a’ katolikusok felmentettek, ’s a’ protestánsok parlamenti képviselőségöktől megfosztanak, a’ szín alatt, hogy Izlandnak vallási béke adassék. Én tagadom, hogy a’ törvény hozás a’ két országra nézve egyenlő alapelvekből indulhasson ki, ’s azt állítom, hogy illy elv felállítását az unió felbontása követné, mert ha az izlandiaknak megadjuk a’ néptestületeket, gátolhatjuk-e akkor College-Greenben a’ parlament felállítását, midőn az angoloknak is van parlamentjek Westminsterben !“ — Plumptre úr nyugoti Kentben egy conservativ lakománál azt mondá, hogy a’ mostani ministerek készek az uralkodó egy házat és vallást szélnek ereszteni, ha ez által hivatalukat megtarthatják. A’ Globe erre válaszolja, hogy e’ mondás inkább illenék sir R.Peelre , ha a’ kormány ismét kezébe kaphatná, mert a’ toryk a’ katholikusok felmentésekor, saját elveik ellenére, csak a’ külső zaklatásnak engedtek, hogy a’ hivatalban maradhassanak. Morpeth 1. a’ reedsi reformebédkor , beszédének első tárgyául sir R. Peel glasgowi beszédét vette fel. Ezután Irlandra nézve így nyilatkozik: „Nagy örömmel látom , hogy Anglia és Izland talán soha se volt szorosabban összekapcsolva , mint most, ’s az Izland szenyvedése iránti sympathia, mellyet köztünk minden nemes és szabad gomdolkozása érez, szükségtelenné teszi az urakat e’Ingázóit testvérsziget gyánolítására szólítanom (tetszés.) Örömmel vevem észre, hogy sir R. Peel az izlandi városi reformbillt elhallgatta. (Innen azt húzza ki a‘ ministeri sajtó, hogy a’ toryk e’ kérdésben hajlandók engedni.) Izland állapotja ugyan mindég csilapodik , mindazáltal ,,a’ politikai izgatás normális oskoláji— ez a’ farkassá vált ember, mellyen Lyndhurst 1. ugyancsak vitézül lovaglott a’ felső házban, hogy az egyenlő törvényhozást meggátolja — hasonló munkásságot még soha se fejtettek ki. Igy gyümölcsöket hoz ama derék politika, mellynek nem elég egy ország három nemzete közt elkölönző vonalt húzni, hanem veszélyes ármánykodásait marczongó gúnnyal is párosítá, annyira hogy már, a’ szenyvedett méltatlanság égető érzete a’ legszegényebb izlandi gunyhóba is elhatott. Sir Robert azt mondja nekünk : „Elhatározott szándékom feltartani nemzeti intézvényeinket, mellyek a‘ protestan-X