Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-05-30 / 43. szám
ines Vas vármegyének azon felszólítása 'föliában, miszerint az a’ többször, érdeklett polgártársaink’ állapotját szemüggyel követni akarván,azoknak a k. Tábla előtt folyamatban lévő pereit megküldetni kiváná, irattatnék , hogy a' KK és RR. ezen polgártársaik’ sorsának enyhítésére ezen módot választván, a’ kívánt perbeli iratok helyett a’felküldemtő alázatos felírást vele közölni kívánták , hogy ő is ekképp n intézkedve, szinte hódoló fel* írassa! sorsuk’ jobblétét eszközölné. •— Az érdeklett legalázatosabb könyörgő felirat ekkép hangzik: „Felséges ’sat. Mély fájdalmunk, melly azon szerencsétlen polgártársaink ’s atyánkfiainak sorsa’ enyhüléséért küzdve, kik csász. kir. Felségednek neheztelését magokra vonák, kebleinket mostoha viharoknak epesztő kínzásaival mindekkorig sorvasztja, kiűzött fohászival pihegve szüntelen int, hogy azok’ jobb létének előmozdítását a’ legnagyobb szorongatásokon is felülemelkedve, bízván cs.k. Felségednek atyáskodó szeretetében, eszközölni meg ne szűnjünk. Szent azon kötelesség, mellyel polgári létünk’ szoros kapcsolatában létezve, kiki polgártársainak boldogságát egybekötött erővel fűszerezni, ’s ha egyiknek vagy másiknak polgári létét a’ balsorsnak csapásaival üldöztetni látja, azoknak elnellőzését kétszerezett ösztönnel elhárítani tartozik; ha tehát a’ távolabbról is ekkép érdeklett polgár felebarátinknak boldogsága’ előmozdítására olig fenséges rugó által ösztönöztetünk, de ezek nekünk testvéreink is lévén, egyszersmind forró óhajtás tölti el szíveinket, hogy ismételt alázatos felírásunk foganat nélkül maradván, mellettük cs. k. Felséged’ kegyelméhez újabban járuljunk. Kértünk és ismételve is kértünk cs. k. Felségedhez intézett hódoló feliratainkkal enyhülést , de mindekkoráig köretünknek reményteljes sikerét nem tapasztalhattuk; de , noha ezek így legyenek is, miután bennünket cs. k. Felségednek ez időkben sőt napokban is szakadatlanul a’ máskép üldözött szerencsétlen polgártársainkra árasztott atyáskodó kegyessége teljes reménnyel táplál, de dicső uralkodásának kezdete óta is tapasztalt hiv alattvalók iránti szeretete szüntelen e’ reménnyel tölti be keblünket , hogy ez alkalommal felterjesztendő legalázatosabb kérésünknek óhajtott gyümölcsét arathatnék: ugyanazért ezen jobbágyi hódolattal teljes felírásunkkal a’ legalázatosabban megkérni határoztuk cs. k. Felségedet, hogy azon fentebb kitett polgártársaink ’s atyánkfiainak sorsán cs. k. Felségednek legkegyelmesebb szíve engesztelődvén, azoknak megbocsátani, megkegyelmezni ’s az ellenük keresetbe vett vádtól őket felmenteni legkegyelmesebben méltóztassék. Hogy pedig felebbi alázatos folyamodásunk Felséged’atyai szívét még inkább meghassa, és e’ polgártársaink mellett felterjesztett alázatos kérésünk a’ kívánt sikert elnyerhesse, bátorkodunk Felségednek jobbágyi alázatossággal ezennel egyszersmind kinyilatkoztatni, hogy az 1837ik évi junius 15 ik napján 796. sz. a. költ végzésünket, mint a’ felvett czélnak akadályt okozhatót, megszüntettük. Egyébiránt ’stb.“ — Ikrnek T. Posony vármegyének máj. 14’s több napjain tartott közgyűlésében olvastattak Nádor ő cs. k. főhgségének és a’ am. m. k. Helytartóságnak e’ megye. Rendeihez a’ vízkárvaltottak fölsegéllésére segélygyüjtés iránt költ intéző leveleik; de minthogy Sárosfalvi Bittó Benjámin első alispán úr mindjárt a’ veszély első hírére segélyt gyűjtetni rendelt az illető szolgabirák által, ezek hivatalos tudósításuk mellett 6088 v. ez. ft. adtak át e’ czélra. A’ BR. alázatos fölirásban határozák legforróbb hálájokat kifejezni a cs. ’s ap. kir. Fölségének a’ szerencsétlen dunamelléki lakosok iránti atyai gondoskodásáért, és az egész uralkodó ház nagylelkű adakozásiért, mellyek a’ cs. lakváros’ és ausztriai statusok’ lakosait sőt a’ külföldet is munkás részvétre buzdíták; egyszersmind ama’ veszélykor a’ szerencsétlenek’ szabadításában magokat kitüntetett nemes lelkű emberbarátokat Ő Felségének kegyelmébe ajánlották. Végül Nádor ő cs. k. főhűségéhez is, István főiig, kitűnő megemlítésével, köszönő felírást határoztak. A’ hédervári kisdedovó-intézetről t. Győr megye’ f. évi máj. 7kén tartatott közgyűlésén átadott ’s helybenhagyott jelentés. Ő maga, gróf Viczay Károlyné asszonyság által, Hédervárott felállított kisdedovó intézetnek megtekintése é s véleményi-előterjesztés végett rendelt küldöttség a’ hely’ színére menvén, ’s a’ növendékek’ próbatétit kihallgatván, I. Tóth József kanonok úr a’mgos családnak, különösen pedig ezen — jobbágyaik boldogitására czélzó — intézetet huzamosan ápolgató mgos grófnénak, a’ új megye’ tetszését kijelenté, kérvén egyszersmind, hogy ezen általa alapított intézetet kegyes ápolása alatt tovább is fentartani méltóztassék. Melly nyilatkozásra a’ mgos grófné válaszold, hogy őt a’ kisdedovó-intézeti felállítására a’ közjó birta, mivel abból ő is kamatozó gyümölcsöt ígér magának, ’s minthogy a’ ns megye ezen tettét illy fényes küldöttség által figyelmére méltónak találta , ezen intézetnek állandóságát is pártfogásába, magát pedig a’ns megyének magyar szívességébe ajánlja. E’ jótékony intézet’ czélja ’s elrendelése , a’ mgos Grófnőtől nyert felvilágosítás szerint, következő pontokban foglalkozik. Fő czélja az intézete ’ nek : a’ kisdedeket testi veszélyektől, utczán fut-