Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-01-03 / 1. szám
síkkal. Melbourne 1. felelé, hogy senkit sem ismer, ki a hízelgésben; és hajlott máshoz jobban értene, mint nemes barátja (Brougham.) Hevesen utasítá v issza e’ szemrehányást Brougham 1. mindenkit felszóllítván olly eset előmutatására, mellyben ő magát hízelgésig lealázta volna. — Az alsó ház dec. 11 -i ülésében a civilliste megállapítása után, elfogadtatott azon határozat is, miként az angol, illandi és skócziai örökös jövedelmek, a' többi jövedelmekkel együtt, mellyek az elluunyt király tulajdona valának , a’mostani Felség életében, egy részét leendik a' statusvagy annak. Hinne úr tudakozá , Cornwall és Laraster hűségek jövedelmei át engedtettek-e a’ statusnak? Spring-Rice úr nemmel felelt , millume úrnak ugyan nem tetszett, de a’további észrevételekkel ez úttal felhagyolt. — Dec. 12-én, Borthwick úr a** Portugálban még most is fogva levő carlisták iránt a kormánnyal történt levelezéseket kéré előterjesztetni, de Palmerston 1. jelen nem lévén, kielégítő felvilágosítst nem kaphatott. Evans ezredes azonban jelenté, hogy szünnapok után e kérdést ismét szóba hozandja,’s a’ spanyol háborúról elterjesztett tévelygéseket és rágalmakat megczáfolandja. Ezután Kenthgné év jövedelmének fen érintett szaporítását,Spring Rice úr javaslatára, szavazás nélkül megengedte a’ ház.llume úr 3217 aláírása kérelmet adott elő Nevvfoundlandból, melly az ottani katholicusok nyomásáról panaszkodik. Or Connell úr jelenté, hogy majd ha a’ ház az izlandi szegénység bilijét vitatandji, annak félrevetését fogja javaslónk. Dec. 13-án a’ hannoverai király 21 ezer ft. stg. nyugpénze forgott feli, mellyet mint cumberlandi hg. húzott, s a’ kincstári kanczellár nyilatkozása szerint csak parlamenti végzet vehet el tőle ; Hume úr ez iránt inditmányt igéit tenni. — Decsáken Talfourd úr előadá a' könyvkiadási jog biztosítása és a szülőknek gyermekeit feletti utalma iránti bilijeit. Atwood úr, Birmingham radicalis követe pedig hosszú beszédet tartott Oroszország naponként növekedő hatalmáról, mellynek bizonyságára kivonatokat olvasa fel Crawford kapitánynak a’ kronstadti orosz hajóseregről írt munkájából, mellyben az állítatik, hogy Orország növekedő tengeri hatalma Angliát a’ tengeri uraság elveszésével fenyegeti; továbbá említé egy amerikai hajó-kapitány nyilatkozását, miként Anglia az orosz hajóség; közeledését meg nem gátolhatná. Szükségesnek állttá a’ szónok minden pillanatban úgy készen lenni az Oroszországgal kiüthető háborúra, hogy az orosz erő egy csapássa letiportathassék. Ar kalí 6 ministertől kérdezé, miért nem vontatta-le Oroszországnak a’ fekete tengeren levő 15 liniaiijóját, mire elég alkalom mutatkozék. Ha 1831 ben sir E. Codrington hajóserege a’ balti tengerre küldeték, mint akkor váratott, most független volna a’ szerencsétlen Lengyelország. (Örey 1. becsét vesztette elveinek az által, hogy Lengyelországot megbukni engedétetszés.) Egyébiránt beszéde sokszor nevetésre fakasztó al követeket, mi azonban csak abból eredt, mivel a’ ház e’ szónoktól nem örömest hallá e’ tárgyat, nem pedig onnan, mintha e’ kérdés igen nagy fontosságát nem értette volna. Campbell őrnagy, Sierra Leone volt helytartója, hol ő igen igyekezett a’ belső afrikabéli törzsökökkel barátságos kapcsolatokat kötni, közelebb érkezett vissza e’ gyarmatból, ’s nyolez királytól hozott a’ boldogult Vilmos királyhoz intézett szerencse-kivánó levelet, mellyeknek egyike igy szól: „Dicsértessék az Isten ! E’ levelet Marvvan, Témáin királya írja Vilmos királyhoz, kinek országa Anglia, faluja London. Én jó egészségben vagyok , ’s reméltem Ön is hasonló szerencsés állapotban van. ’stb. FRANCZIAORSZÁG. A’ kamarák dec. 18kán nyittattak meg. 1 órakor ágyttdörgések hirdették Ő Felsége kiléptét a’ tuileriákból. Nehány perez múlva a’ királyné, Orleans Ágné, Adelaide, Clementine legasszonyok ’s Montpensier hg. elfoglalók hely őket, ’s beléptökkor „éljen a’ királyné! éljen a’ k. família!” kiáltással köszöntettek. Ott kin nem sokára „éljen a’ király!“ kiáltás harsogott. Ő Felsége a’ thrónteremben Pasquier báró , francziaországi marsal, a pairkamara küldössége, Nogaret úr legidősb követ, ’s a’ köveskamara választványa által fogadtatok Egy ajtónálló fenhangon jelenti: ,,a’király!“ gyülekezet feláll. Ő Felsége „éljen a’ király!“ kiáltozás között a’ terembe lép, ’s a’ gyülekezetet köszöntvén , a’ thrónra ül. Jobbja és balja felől állanak Orleans, Nemours, felkötött karral, és Aumale ligek. Joinville hg. széke üresen marad. Ő Felsége kalapját felteszi, ’s erős kinyomással teljes hangon következő beszédet mondó: „Pair és követ urak! Francziaország szabad és csendes. Jóléte gyorsan növekszik; intézetei erősödnek, ‘s fenállásukhoz mindig jobban bízik A’ törvényeknek visszaállított uralkodása megengedő szívem ösztönét követnem. Egy nagy tett, mellnek emlékezete örökké becses marad előttem, az amnestia, kormányom erejét bizonyító. Ez lezsilapitotta az indulatokat, a rosz szenvedélyek befolyását meggyöngítette, a’rendetlenség terveit naponként jobban elszigetelte. Én akartam, hogy a választó testületek összegyűljenek. Az ország iránti bizodalmam nem csalatkozott. Ismét feltalálom az uraknál a’ törvényszerű együthatást, mellyet irány