Hazanéző, 1992 (3. évolyam, 1-2. szám)

1992 / 2. szám

ra, hogy Orbán Balázs a közélet színterére lépjen. A birtokos nemesség politikai téren passzív ellen­állásba vonul, s a közjogi kérdéseket vitatja. Orbán Balázsra más gondok várnak. Meg kell ta­lálnia helyét szűkebb hazájában, ahonnan mint ifjú elszakadt. Vár reá „a zöld fák bársonyába foglalt kis falu” — Lengyelfalva. Rendbe kell szednie a gazdasá­got, osztoznia kell testvéreivel. Házasodni kéne, de ő megmarad legényembernek. 1861- ben Udvarhelyszék főjegyzőjévé választja. 1864-ben megjelenik két kötetben a Kelet tündér­világa vagy Szaif Zuliákán szultán című arab rege fordítása. 1862- 1868. Hat év alatt mintegy ötszáz székelyföl­di községet keres fel gyalogszerrel vagy döcögő szeké­ren „egy kodakkal és egy váltó fehérneművel”. A vonaton harmadosztályú kocsin utazik, hogy a népet jobban megismerje. Tarisznyájába jegyzőkönyvén kí­vül csak egy­ kis hideg étket tesz: barna kenyeret, szalonnát, kofa­ pecsenyét, retket, hagymát, meg egy ivópoharat az ásv­nyvíznek. Útközben megszólít minden gazdát, napszámost, menyecskét. Adatok ez­reit jegyezte be kis, kemény fedelű pirosba borított jegyzetfüzeteibe. Ezek közül egy megmaradt, s a ma­rosvásárhelyi Teleki Tékában őrzik. Helyszíni ta­pasztalatai és levéltári kutatásai nyomán írja meg élete nagy munkáját. 1868-ban jelenik meg A Székelyföld leírása törté­nelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempont­ból című munkája I. kötete (Udvarhely-szék), 1869- ben a II. és III. kötet (Csík-szék, Háromszék), 1870- ben a IV. (Marosszék), 1871-ben az V. (Ara­nyosszék) és 1873-ban a VI. kötet (Barcaság). Műve a helytörténeti művek leíró csoportja és az érzelmes útleírások között alkot átmenetet. Legalább annyira irodalom, mint tudomány. A hazafias hozzá­állás, a sok színes költői kép úgy lepi meg az olvasót, mint a tisztáson átszaladó szarvas a rengetegben. A székelység ködbevesző eredetéről nemcsak tör­ténelmet írt, hanem mítoszt is teremtett. Több mint száz templomot és harangot, többszáz hímzést muta­tott be, szárnyasoltárt, mennyezetfestményt, kelyhet, poharat — ezek jelentős részét ő fedezte fel. Orbán Balázs földtani és földrajzi ismerete nem haladta meg az alapismereteket. Mégis érdeklődése és ügyszeretete számos olyan nyomra vezetett, ame­lyet a tudomány és a termelés további során haszno­sítottak. Az irodalomban fellelhető adatokat saját megfigyeléseivel egészítette ki, vagy ő maga irányí­totta a figyelmet ásványi lelőhelyre ott, ahol a szak­ember érzéketlenül elhaladt. Mintha útjában a népi varázslónak valami primitív ösztöne vezette volna, aki két keresztbe rakott vesszővel keresi a forrást. A szájhagyomány alapján felkeresi a „sárig arany folyásos” helyeket, s bebizonyítja, hogy az aranynak nézett piritek a Hargitában is előfordulnak. Kikapar­ja a hargitai higany, cinóber lelőhelyeit, pásztorokkal vezetteti el magát a rejtett borvízforrásokig. Fő gond­ja a székely ipar, főként a bányászat. Tudja, hogy a nép felemelkedése, helybenmaradása ettől függ. Néprajzos munkája is többé-kevésbé történelem. 1870-ben Marosvásárhelyen képviselőnek választ­ják függetlenségi párti programmal, majd a székely­keresztúri kerületet képviseli az országgyűlésen. 1881-ben megbukik Keresztúron a kormánypárt jelöltével szemben. Nemes bosszúhoz folyamodik: öt­száz forintos alapítványt tesz a keresztúri gimnázi­umnak olyanformán, hogy mindenik osztályban évenként száz-száz forint kamatra a legjelesebb tanu­lónak nemzet- és valláskülönbség nélkül kiszolgáltas­sák. Az ösztöndíj megítélését maguk a tanulók döntik el titkos szavazással. Az alapító levélből: „...csekély vagyonomat a szellemi élet fejlesztésé­re, az értelmesedés fokozására szándékozom áldozni. Mi, szegény kopár hegyek közé szorított székelyek, mint mindenben, úgy a nevelés terén is háttérbe szo­rulunk, itt is, mint egyebekben, az önsegélyre va­gyunk utalva, azért csekély alapítványomat egy székely tanodához, imádott szülőföldem egy olyan tanintézetéhez küldöm, amely azt leginkább szüksé­géig egy olyan nevelőintézethez, melyben nagyon sok szegény tanuló van, s amely egy kis számú felekezet túlfeszített áldozat­készségéből merítette létét s an­nak köszönheti folytonos fejlődését, attól várja jöven­dőjének biztosítását. Ez a székelykeresztúri unitárius gymnázium, — teszek tehát 500 o.é.frt. alapítványt, oly formán, hogy mindenik osztályban évenként, — legjelesebb, legfedhetetlenebb magaviseletű, legtöbb szorgalmat tanúsító tanulónak nemzet és vallás­­i- Az Orbán kúria Lengyelfalván. Az Orbán család egykori sírboltja a Szejkén (1910) 30

Next