Hazanéző, 2009 (20. évfolyam, 1-2. szám)
2009 / 2. szám
Józsa András PETŐFI SÍRJA A FEHÉREGYHÁZI HATÁRBAN Legnagyobb költőnk életrajzának könyvtárnyi irodalma van, ennek ellenére életrajzának még legfontosabb adatait sem ismerjük teljes biztonsággal. Nem tudjuk születési évét: 1822 december 31 vagy 1823 január 1? Még bizonytalanabb a szülőhely kérdése. Öt helység is küzdött e büszke címért: Dunavecse, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Kiskunfélegyháza és Kiskőrös. Habár Petőfi mindvégig kiskunfélegyházi születésűnek vallotta magát, az irodalomtudomány, a keresztlevél alapján, Kiskőröst fogadta el születési helyül. Míg a szülőhely, és a születési dátum kérdése bizonytalan, teljesen ismeretlen végső nyughelye, habár több sírkövet is találunk szerte a világban Fehéregyházától kezdve a távoli Szibériáig a nagy költő nevével. Ha a fehéregyházi csata nem 1849 júliusában, hanem 1848 március 15-én lett volna Petőfit ott találnánk, karddal a kezében, a támadó honvédseregek élén és igaz is lenne a Haller kertben lévő turulos emlékmű felirata, mely szerint Petőfi ott nyugszik a három hatalmas tömegsírban eltemetett honvédbajtársak között. De a két dátum közötti 16 hónap eseményei sok mindent megváltoztattak Petőfi életében. Ezek számbavételére készült jelen kis írásunk. A császári udvar, a magyar forradalmi mozgalmakra, a nemzetiségi ellentétek felszításával válaszolt. A nyílt keréktörésre szeptemberben került sor. 11-én Jelasics, horvát bán, megtámadta Magyarországot. Petőfi önkéntesnek jelentkezett, nemzetőr százados lett. Várandós feleségét Erdődre kísérte. Feltehetőleg saját kérésére, hogy felesége közelében lehessen, a debreceni 28-as honvéd zászlóaljhoz osztották be kiképzőtisztként. 1848 őszétől jelenik meg a kettősség Petőfi életében: a forradalomért életét is áldozni képes szabadságharcos és a családjáért aggódó apa szerepe. A környező román jobbágyfalvak megmozdulásaitól tartva, várandós feleségét féltve, szabadságot vesz ki, nem követve a Becskerekre induló századát. November 30-án költöznek a kilencedik hónapban levő Júliával és apósáékkal Debrecenbe. Március 15. után kilenc hónapra, december 15-én megszületik Petőfi Zoltán. Apósa két házat is vásárol Debrecenben, de Petőfi gondolatait nem a letelepedés, hanem a szabadságharc eseményei kötik le. A harctéri hírek a lehető legrosszabbak voltak. Alfred Windischgraetz hadserege elfoglalta az ország nagy részét, Buda is osztrák kézre kerül. Kedvező hírek csak Erdélyből jönnek. November 28-án nevezte ki Kossuth Lajos Bem tábornokot az erdélyi seregek főparancsnokának. A Bem vezetése alatt harcoló székelyek 1849 diadalmas tavaszán a szabadságharc történetének legszebb lapjait írták. A székely fegyverek sikerei Erdélybe csábítják a forradalmár költőt. Egyre több a vita a harctérre indulni akaró Petőfi, és a párhetes fia sorsáért aggódó feleség között. „...úgy összevesztünk, hogy csaknem pofozásra került a dolog, sőt ennél is többre."- írja a költő január 6-án Aranynak. Miután megkapta Arany levelét, hogy kérésére befogadják Júliáékat, szabadságát megszakítva szolgálatra jelentkezik kérve az erdélyi sereghez való áthelyezését. Felkeresi Wetter Antal hadügyminiszterhelyettest és itt éri az első megalázás a rideg, osztrák mintára szervezett és jórészt osztrák tiszti iskolákban nevelkedett tisztikarú, hadsereg részéről. A miniszterhelyettes megrótta, amiért nyakravaló és kesztyű nélkül mert megjelenni előtte. Petőfi dühösen szitkozódva távozik, majd személyesen Kossuthoz fordul kérésével. Kossuth hozzájárulásával sikerül is elrendezni az áthelyezést, és indulhatott január 16-án Bem táborába. Január 25-én a Medgyes és Kiskapus közötti országúton találkozik először a székely sereggel. Miután nevét megtudják, a sereg lelkesen megéljenzi a költőt. Ugyanaznap Szelindeken jelentkezett Bem tábornoknál. A szemtanúk visszaemlékezései szerint, Bem óvni próbálta a költőt kérve, hogy ne tegye ki magát a közvetlen összecsapások veszélyének. Ennek ellenére már a vízaknai csata tűzkeresztségében ott találjuk a költőt az első sorokban, sőt ő az aki „Csontra fiúk" kiáltással elsőnek rohant a hajnalban meglepetésszerűen támadó császáriak ellen. Később is ott látjuk az első sorokban harci kiáltásként a Csatadal című költeményének egy-egy versszakát harsogva. Vízaknától Déváig öt csatában vesz részt, haditudósítása a Közlöny február 15-i számában jelent meg. Bem mintegy óvva a forradalmár költőt, a mindent eldöntő, győztes, Piski csata előtt, futárként Debrecenbe küldi. Viszontlátja családját, innen írja a családi boldogságról szóló levelét Aranynak. De itt éri a második megalázás. Mészáros Lázár hadügyminiszter szinte szóba sem áll a Bem követeként érkező Petőfivel, megrója a hiányzó „nyakravalóért". A goromba fogadásra Petőfi is gorombán válaszol. Viselkedése miatt a miniszter másnap is magához rendeli. Az újabb vita hevében Petőfi lemond tiszti rangjáról és civilként indul vissza Bem táborába. Ennek ellenére Kossuth hivatalos futárként rábízza az erdélyi hadseregnek küldött hatalmas összeget. A debreceni epizód egy újabb esemény, mely közelebb hozza Petőfit fiához és feleségéhez. Részt vesz a győztes Medgyesi csatában, majd a Bemhez már betegen induló költő szabadságot kap. Szabadságának van egy sóvidéki vonatkozása is. Petőfi levelezésben állott a sófalvi származású Sófalvi Miklós Miklós ótordai református pappal. Meglátogatja barátját, itt születik és mentődik át egy fonalgombolyagba rejtve „Az erdélyi hadsereg" című verse. Szebenben találkozik az osztrákokat Erdélyből kikergető győztes sereggel. Bem nemcsak visszaadja századosi rangját, hanem szárnysegédének is kinevezi. Miután tönkreverte az erdélyi osztrák hadakat Bem, győztes seregével Temesvár felé indul. A székely had a Vaskapun át Karánsebesig kergeti az ellenséget. A Temesvár melletti freidorfi táborban május 3-án adja át Bem Petőfinek az őrnagyi kinevezését. A székelyek között ért el Petőfi Sándor életének zenitjére. Nemcsak ő énekli meg a székely vitézséget. A Temesvár melletti szemlén a Bem mellett lovagló fehér kalapos, kalapján hátáig érő piros szalagot viselő fiatal őrnagyot megéljenzi a sereg. Esős, zord időben, a fáradság, a csüggedés perceiben a Talpra magyart, az esti tábortűz mellett Petőfi dalokat énekel a székely had. Csaták előtt lelkesítőként, verseit szavalják. 1849 dicsőséges tavaszán érik meg az elhatározás: a győztes szabadságharc után a Székelyföldön fog letelepedni. Kinevezése utáni napon Bem futáraként Debrecenbe indul. Szalontán értesül apja, még március 21-én bekövetkezett haláláról. A tragikus hírre élete legnagyobb megaláztatása következik. Az őt mindig támogató Kossuth nem a győztes csaták hőseként fogadja. A rideg, hűvös üdvözlés után Klapkához utasítja. Itt derül ki a szinte ellenséges fogadtatás oka. 1849 április 23-án Bem levelet ír a Honvédelmi Bizottmányhoz melyben az ellenség elől kitérő Vécsei Károlyt gyávának és hazaárulónak nevezi. A levelet Bem parancsára Petőfi lefordítja magyarra és közli is a Honvédben és a Közlönyben. Klapka hidegen fogadja és számon kéri tőle a botrányt kiváltó levelet. Petőfi Bem parancsára hivatkozik és ekkor hangzanak el a legnagyobb sértések, melyek ebben a korban férfiembert érhettek. Klapka „Az nem igaz" kijelentéssel kétségbe vonja Petőfi szavait. Klapka Debrecenbe akarja tartani a vizsgálat idejére. A szülői sírhoz igyekvő költő becsületszavát adja a visszatérésre. „Az nem elég", pattogta újra Komárom későbbi hőse. Petőfi újból lemond, de a letartóztatást így sem kerülheti el. Május 11-én a svábhegyi főhadiszálláson még fogadja őt Görgey Artúr tábornok, de mindjárt másnap Klapka parancsé