Hazanéző, 2017 (28. évfolyam, 1-2. szám)
2017 / 1-2. szám
9. ábra. Három Urál-vidéki és egy kiszombori honfoglalás-kori istenábrázolás, valamint az égigérő fát idéző székely Ten jel 10. ábra. A Ten jel néhány előfordulása: lomovátovói ős Ten, nagyszentmiklósi Isten, dabasi Sarokisten és énlakai Egy Isten 11. ábra. A csalánszövetből készített obi-ugor ing sarok jelképének párhuzamai (a neolitikus Lepenski Vir-ből és a huari indiánoktól) valamint az 531 táján a mervi oázisban a szabír hunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcának köntöséről Csáji László Koppány közli egy csalánszövetből készült obi-ugor ing képét is (11. ábra), amely tele van értelmezés nélkül maradt jelekkel. Az ing két oldalán magasodó jelek a sarok hegyét (a székely írás „s” betűjének hieroglifikus megfelelőjét) ábrázolják a sarok istenének, vagy a sarokisten képviselőjének mellkasán. Ez a jelenség azért figyelhető meg a neolitikumtól napjainkig, Európától Amerikáig, mert a sarok jel egykor fontos, mindenki által ismert ősvallási jelentést hordozott. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a legfontosabb ismérveket illetően egységes ősvallási elképzelések voltak elterjedve Eurázsiában és Amerikában, amelyekhez egységes ősvallási jelképrendszer is tartozott. A közös képzetek csak egy közös őshazában (azaz kb. 50 000 évvel ezelőtt, a Közel-Keleten) alakulhattak ki, ahonnan a 45-50 ezer évvel ezelőtt szétrajzó népcsoportok már magukkal vitték a 30-80 jelből álló jelkészletet. Mivel a székely írás ennek az ősvallási jelképrendszernek az örököse, ezért az is érthető, hogy a világ szinte minden táján oly sok párhuzama fordul elő a székely írásjeleknek. Nem csupán a Homo sapiens sapiens (a modern ember) népeit fűzi egybe valamiféle távoli rokonság, hanem a kultúráját is. All. ábrán látható, több, vagy csupán egyetlen hegyet ábrázoló jel a sarok (szárag, azeg, Héraklész) oszlopának rajza, az égbe vezető út jelképe. A székelyeknél napjainkig fennmaradt, hogy az égbe a havasok csúcsán lépkedve lehet eljutni. A szabírhunok számára 531 táján a mervi oázisban készített Szent Korona Krisztus-zománcán, az obi-ugor ingen és szibériai sámánköpenyeken egyaránt megtalálható sarokjelkép azt fejezi ki, hogy a viselője ismeri az égbe vezető utat (vagy azonos az égbe vezető úttal), ezért közvetíteni tud a Föld és az ég között. Ebből következően a hasonló obi-ugor ingeket eredetileg egy szakrális uralkodó, vagy egy sámán számára készíthették. E példák a tárgyakon lévő jelek megértésének szükségességét emelik ki Az „ezerfejű sárkány” a pánmagyar hipotézis A pánmagyar hipotézist a kritikusain kívül még senki sem írta le, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy mit is kell érteni alatta. A most vizsgált kötetben Csajághy György „ezerfejű sárkánynak” nevezi az általa túlságosan csapongónak ítélt elképzeléseket.17 A 17 „A magyar őstörténet igen bonyolult kérdésköreiben a legfőbb gondot már jó ideje nem az okozza, hogy a magyarság... finnugor eredetű-e... vagy... a lovas kultúrákhoz való tartozás a döntően igaz.... Jóval komolyabb probléma elé állít bennünket az őstörténeti zűrzavar, mely lassan már „ezerfejű sárkányhoz” kezd hasonítani. ...se szeri, se száma a dilettáns önjelölteknek... Érdekes módon a legkevésbbé sem zavarja őket az a tény, hogy... az általuk létrehozott számos elmélet... egymásnak teljesen ellentmond.” kis területű őshaza hipotézisének talaján állva valóban nehéz eligazodni az őshazák és a rokon népek között,18 de a feladat megoldásakor segítséget jelenthet az eddig kihasználatlan írástörténet. Bár helyesen állapítja meg, hogy „magyar szemszögből a lovas népek a fontosak”, megtűrhetőnek tekinti a finnugor eredeztetést is: „E problémát végül megoldja majd a tudomány”. Igaza van, amikor az indián rokonság felvetését is elfogadhatónak tartja: „Az egyes észak-amerikai indiánok finnugorokkal való esetleges (távoli) rokonsága némiképp hihetőnek hangzik. ... az indiánok Ázsiából vándoroltak Amerikába”. 12. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor a székely jelek hieroglifikus elődjével írt száz „úr”, Ten „isten, tenyésztés”, sarok és ég szavakat rögzíti, amely azt a gondolatot közvetíti felénk, miszerint a négy sarokoszlop által tartott égbolt azonos a szár Ten-nel (mai magyarsággal az úristennel) Ugyanakkor elfogadhatatlannak véli az etruszk-magyar nyelvrokonságot feltételező elméleteket „ahol a legfőbb érv természetesen az etruszkok rovásírása.” Helyesen érvel az etruszk és a székely írás azonosítására épített elméletek ellen. Az etruszk-magyar rokonitok azonban megfeledkeznek arról, hogy rovásszerű írása többféle népnek van... viszont a rovásbetűk azonos, vagy hasonló alakja gyakran eltérő hangokat jelöl”.19 Arra azonban nem gondol, hogy a nyelv és a nép akkor is lehet rokon, ha az írások nem állnak közvetlen rokonságban. Arról sem tud, hogy a legkorábbi etruszk (fazekas)jelek közeli rokonságban vannak a magyar népi hieroglifákkal. Tudományos igényű cáfolat nélkül, puszta jelzőosztogatással utasítja el Mario Alinei, az európai nyelvhasonlítás donjenjének felismerését arról, hogy a magyar nyelv legközelebbi rokona az etruszk.20 Az olasz nyelvész szerint az etruszkok ősei a Dunántúlról vándoroltak Itáliába, kb. 5000 évvel ezelőtt. Ez azt feltételezi, hogy a Dunántúlon ekkor már magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő népek laktak. 18 A magyarságot féltő nemes buzgalmában tudományon kívüli érvet használ, amikor ezt írja: „A mindenki magyar felfogás ... nem szolgálja a nemzet egységét. Márpedig az egységre feltétlenül szükség van, különben széthullunk és felszívódunk.” Egy tudósnak csak az igazságra szabad figyelnie, függetlenül attól, hogy azt hasznosnak, vagy károsnak ítéli-e meg. Ha valóban „mindenki magyar volt”, akkor az nem utasítható el a tény káros volta miatt. 19 Ez a jelenség (hogy a különböző ábécékben az azonos alakú jelek más-más hangot jelölnek) csak azoknak okoz gondot, akik a különféle jelsorokat egyetlen hangot jelölő betűkből álló ábécéknek tekintik. Ez a téveszme akadályozza meg az akadémikus tudományt a székely jelkészlet rokonságának megtalálásában. A természetes úton kialakult nemzeti írások többsége ugyanis még akkor vált el egymástól, amikor a jelek szavakat jelöltek. A halat ábrázoló székely „h” betűvel azonos formájú ótürk jel azért jelöli a „b” hangot, mert a magyar hal törökül bálik. Erről a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben írtunk Szekeres Istvánnal (Írástörténeti kutatóintézet, Bp., 1993.). 20 Igen sok, eddig fel sem mutatott körülmény támasztja alá az etruszk-magyar rokonság tézisét. Az isteni triászok azonosságára a budapesti előadása után én hívtam fel a neves olasz nyelvész figyelmét. Az etruszk isteni triász főistene Tin (akinek a neve a magyar isten szó második tagjával azonos), anyaistennője Uii a magyar Enéh megfelelője), fiúistene pedig Herce/Héraklész(akinek a bálványát a honfoglalók még magukkal vitték a csatáikba). A magyar isteni triász emlékét őrzi a székely írás Ten, anya, valamint Ak (és Óg) jele is. A magyar (vö. Mu-ag-er-isz!) és a sztyeppéi népnevekben megtalálható ogur „Óg úr” elnevezés is az ősapánkra, Héraklészre utal. I ^ ^1fPU I T A A 11