Hazanéző, 2017 (28. évfolyam, 1-2. szám)

2017 / 1-2. szám

Áronról szóló regényemet sürgősen befejezem és kiadom. N. Ceaușescu elvtárs a legutóbbi Brassó tartományi látoga­tása alkalmával meleg elismerő szavakkal méltatta Gábor Áron demokratikus tevékenységét, és ezzel a közfigyelem és érdeklődés még inkább az ágyúöntő hősre irányult. Sajnos, ünnepélyes ígéretem ellenére a regényem írásá­val nem tudok előre haladni, mert a hozzá évek óta elké­szített jegyzeteim nagy része is a vissza nem kapott ira­taim közt van. Irataim vissza nem kapása a legnagyobb mértékben gátolja írói munkámat. 3. Végezetül nem hallgathatom el, hogy személyi indo­kok a kiszabadulásom óta is érvényesülnek a velem való kapcsolatokban. Elsősorban a bözödi milícia őrsparancs­noka (László Kálmán) részéről nyilvánul ez meg, aki há­tam mögött folyton becsmérlő, rágalmazó szavakkal illet, és nyíltan kérkedik, hogy „addig nem nyugszik, amíg ismét el nem zárat”. A magam és írótársaim írói hitelét, értékeit becsmérli, s többek közt azt híreszteli, hogy az Igaz Szóban megjelent írásaimat nem én, hanem valaki más írja helyettem. Továbbá kérdőre vonja azokat az em­bereket, akikkel találkozom, hogy miről és mit beszéltünk együtt. A május elseji három napos ünnep alkalmával az utcán leállított, amikor egy bözödi tanítónővel sétáltam, és be akart vinni az őrsre, mert nála nem jelentkeztem. (Másokkal nem foglalkozott, pedig az ünnep alkalmából legalább 30-an voltak itthon „idegenek” látogatóban.) Csak nálam végez idegenellenőrzést Bözödön, aki az ot­tani házam és kertem után adót fizetek, az új kultúrház építéséhez önkéntesen hozzájárultam stb. Az őrsparancsnok velem és másokkal szemben is meg­nyilvánuló, a népi milícia szellemével összeegyeztethe­tetlen önkényeskedéséről bővebb tájékoztatást adhat a bözödi termelőszövetkezet elnöke, Ráduly Dénes, a Nép­tanács titkárnője, Mózes Beke Etelka, a kultúrigazgató, László Teréz tanítónő, a postahivatal kezelője, Albert Mó­zes, Fülöp György rajoni néptanácsi instruktor stb. * MAI - Belügyminisztérium, Ministerul Afacerilor Interne A levelet minden valószínűség szerint 1967 nyarán írta Bözödi György Fazekas Jánosnak, aki akkor a Miniszterta­nács alelnöke volt. Másodpéldánya csak hiányosan maradt fenn a hagyaték­ban. Dátum, aláírás nincs rajta. - Kérésemre a címzett sem tudott semmi ide vonatkozó felvilágosítást nyújtani; a levél hiányzó részét nem sikerült megtalálni - írta a dokumen­tumot közreadó Nagy Pál irodalomtörténész. II. A Maros megyei Milícia parancsnokságának Alulírott Jakab (Bözödi) György, született 1913. március 9-én Bözödön (Maros megye), Lajosnak és Juditnak a fia, magyar nemzetiségű állampolgár, író, a RSzK Akadémiá­ja marosvásárhelyi Bázisának tudományos kutatója, ma­rosvásárhelyi lakos (str. Grivita Rosie 31, Bloc H/5 ap. 15) az alábbi panasszal fordulok a tisztelt Parancsnoksághoz: Bözöd községben van egy nyaralóházam, mit gyak­ran felkeresek, hol pihenés, hol munka céljából, mivel könyvtáram is ott van. A bözödi Milícia parancsnoka, László Kálmán azonban állandóan kellemetlenségeket okoz nekem, hátam mögött folyton becsmérlő és rágal­mazó szavakkal illet mások előtt, és azzal kérkedik, hogy „addig nem nyugszik, míg ismét el nem zárat”. Ezekről és általában a másokkal szemben is tanúsított, meg nem engedhető viselkedéséről bő felvilágosítást adhat többek közt a bözödi Néptanács titkárnője, Mózes Beke Etelka, a kultúrigazgató László Teréz, a postakezelő Albert Mózes. Az 1967 május elsejei három napos ünnepet otthon tölt­ve, a nevezett parancsnok az utcán leállított, amikor egy bözödi tanítónővel sétáltam, és be akart vinni az őrsre, puszta szemtelenkedésből, azon az ürügyön, hogy nála nem jelentkeztem „mint idegen”. A dolog annál felhá­­borítóbb volt, mert azelőtt egy órával fizettem ki közsé­gi adómat, valamint a kultúrház építéséhez az önkéntes hozzájárulásomat. Az ünnep alkalmából még legalább 30 személy volt otthon látogatóban, de mással nem foglalko­zott idegenként, csak velem. Legutóbb, ez év áprilisában a büfében kezdett kötelezni velem azon az ürügyön, hogy koccintsak vele, amit én visszautasítottam, mert nem koccinthatok olyan em­berrel, aki pl. a két évvel ezelőtti házkutatás alkalmával, amikor a padlásra kellett felkapaszkodnom, kilökte a széket alólam, és azzal gúnyolt, hogy énekeljek és tán­coljak neki. Most a büfében történt incidens után mások figyelmeztettek, hogy amikor utána hazaindultam egye­dül, a parancsnok és éjjeli őrei bántalmazni akartak. Ezt több tanúval tudom bizonyítani, de tud róla a büfét bérlő Sebestyén János is. Hogy a további és esetleg még súlyosabb incidenseket elkerüljük, kérem az ügyet kivizsgálni, a nevezett pa­rancsnokot állomáshelyéről eltávolítani, és megfelelő szankcióban részesíteni. Marosvásárhely, 1968. május 28. * Jegyzet Bözödi György, családi nevén Jakab (Bözöd, 1913. már­cius 9. - Budakeszi, 1989. november 25.) magyar író, szo­­ciográfus, történész. Forrás: Nagy Pál (1924. január 30. - 2015. szeptember 4.): Mi minden megtörténhetett. Töredékek a Bözödi­­hagyatékból Az újraközlést gondozta: Bölöni Domokos 15

Next