Hazanéző, 2019 (30. évfolyam, 1-2. szám)
2019 / 1-2. szám
VARGA GÉZA Veleméri sindü hun jelképpel: a hieroglifikus egy sarok mondatjellel Az őrségi Velemér Sindü múzeuma a magyar írástörténet egyetlen múzeuma, amely egy őrségi szállás portáján létesült. A kicsiny múzeum mintegy 150 veleméri rajzos sindüt őriz, közte a jelen cikk tárgyát képezőt is, amely a sarok hegyén álló, Istennel azonos égig érő fát ábrázolja - a főbb ágait tekintve - kettős kereszt alakjában. A sindü szó az őrségi Veleméren tetőcserepet jelent s a római megszállás idejéből származik. Csak a Dunántúlon ismert (esetleg sindül, vagy sindu változatokban). A sindü közvetlenül a latin scindul „tetőcserép” szóból, a véle rokon zsindely a germán sindel közvetítésével alakult ki (ez utóbbi azonban az egész magyar nyelvterületen elterjedt). Velemér nem is olyan régen még fazekasfalu volt s a házilag készített sindükre az ősvallásból ránk maradt ábrázolásokat rajzoltak. A veleméri rajzos sindük az ősvallás tételeit illusztráló archaikus ábrázolások. A sindük a „szent témákhoz szent jelek tartoznak” elv alapján a magyar hieroglif írás jeleit is felhasználják. Berze Nagy Jánostól tudjuk, hogy az égig érő fa azonos az Istennel. Ezzel függ össze, hogy a természetben a Tejúttal egyeztetett égig érő fa kettős kereszt alakú jelet kapott, amely egyrészt a Tejút ábrázolása, másrészt az Isten állandó jelzőjét, az Egy szót rögzíti. Az őrségi velemériek az itt található tűzálló agyagra alapozott fazekasság kultúramegtartó erejének köszönhetően ismerték a hun korból örökölt (eredetileg ősvallási) jelképeket, köztük a kettős kereszt Egy (azaz „Isten”) jelentését is. Ezt a hun kettős kereszt ábrázolások is bizonyítják (4. ábra), amelyek közvetlen tartalmi kapcsolatot mutatnak a jelen cikkben tárgyalt sindu rajzával. Később, a korai kereszténység is átvette a jelképet s például a veleméri Szentháromság-templomban a Tejút hasadékában (mandorlában) ábrázolt Jézus Krisztus alakját kettős keresztté egészítették ki az 1200-as években készült freskókon (3. ábra). Ez is a hun kori jelképek továbbélését igazolja. Velemér neve is erre utal, mert ezen a tájon volt Attila halála után Valamárnak, a hun uralkodó gótok fölé kinevezett alkirályának kicsiny országa. Azaz sok jel utal arra, hogy a lakosság és az iparos tevékenység folyamatos továbbélésének köszönhetően a veleméri rajzos sindák ókori (római és hun) örökséget őriznek. Ugyanezt tapasztaltuk a szombathelyi (szaváriai) Iseumhoz kötődő jelkincs esetében is. Aminek jelentősége van a hun-magyar azonosság és a székely jelek hun eredetének tárgyalásakor is. Ez a jeles sindü az Őrség lakosságát (általában a magyarságot) és a székely írást is hun eredetűnek mutatja. 1. ábra. Az egy sarok mondatjelet hordozó veleméri sindü (fotógrafika) 2. ábra. A székely írás „s” és „gy” jele a magyar hieroglif írás sarok és Egy szójeléből alakult ki (bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetben!) .