Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-05-28 / 22. szám
338 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. adatokkal bírtak, melyek egyátalában nem foglaltak magukban semmi biztosítást a velök való csatlakozásra. És ez utóbbiak aggodalmait igazoló a fátum. Szerencse, hogy a felhívott angoloknak nem volt idejök a vállalatba tettleg belebocsátkozniok, mert minket is belerántottak volna abba a sárba, melyben maguk otthon végkép belerekedtek. Az egyszer elesett, egyszer elejtett ügyet Houchard Ferenc gőzhajókapitány vette föl harmadszor, s az ő kezdeményezése és nézetei szerint alakuló magyar gőzhajózási társulat, úgy látszik ezúttal oly egészséges alapon indult, az érdeklett hazafiak által oly melegen karoltatott fel, hogy létesülése minden kétségén kívül áll. Ki az a Houchard ? fogja kérdeni az olvasó , ki nem gondolhatja, hogy e névben és viselőjében egy talpig derék magyar embert mutatunk be neki. Houchard Ferenc ivadéka egy, a vallási háborgatások miatt Franciaországból a 16-ik században kivándorlott előkelő hugenotta családnak. Kapitányunk nagyatyja Izsák, külföldi protestáns akadémiákon gróf Teleki Józseffel megismerkedvén, ez, mint az erdélyi ref. kollégium főgondnoka, megkínálta őt a ra.-vásárhelyi főtanodában a mértan, természettudományok, a francia és német nyelv tanárságával, mit Houchard Izsák el is fogadott és 17 éven át fáradhatatlan szorgalommal működött a magyar és székely ifjak képezésében. M.Vásárhelyit laktában született József fia, kapitányunk atyja, kit már érzelmeire nézve is annyira magyarrá nevelt, hogy ez a franciák ellen kiindult szabadcsapatok táborozásaiban, mint önkéntes részt vett, s oly vitézül viselte magát, hogy a hadból érdemjellel tért vissza, azután Pesten a nemes csapatokhoz csatlakozott ugyanazon érdekből; onnan haza jővén pedig, M.-Vásárhely polgári őrségét rendezte és tanította be a fegyvergyakorlatra, — ő alakította két tulajdon kitűnő gyümölcsös és virágos kertje mellett a város végén, a Maros folyó által képzett szigetre, azon közmulatókertet és sétatért, melyet Napóleon akkori fogsága helyéről Elba szigetének nevezett el, mely sok fáradtságába s áldozataiba kerülvén, halála után a városi tanács közgyűlésileg elhatározá, hogy a szigetben neki, mint Elba alapítójának és a város különben is köztiszteletben és szeretetben állott polgárának díszes emléket fog emelni. Erdély rendei 1842. sept. 10-én közfelkiáltással honfiusították a Houchard-családot, s erdélyi címeres nemeslevél megnyerése végett ő felségének ajánlották. S ekként már magyar nemes vérből származott Ferenc, kinek arcképét itt közöljük. Houchard Ferenc 1822-ben született, s iskoláit Maros-Vásárhelytt végezte. Két évig a kincstári tanács mellett az erdészeti osztályban gyakornokoskodott, azután a selmeci akadémiában a bányászatot és erdészetet tanulta, mignem egy pesti átrándulása alkalmával, gróf Széchenyi Istvánnal megismerkedvén, s ez által a hajózási pályára buzdittatván, Triesztbe ment, s ott magát tengerészszé kiképezte. Két év alatt beutazta a trieszti Lloyd-társulat minden vonalait; megjárta kelet kikötőit: Konstantinápolyt, Smyrnát, Görögország néhány szigetét, Syrát, Athénét, Alexandriát s onnan a Níluson felhajózott Kairóba, azután megnézte Afrika pyramisait, a róniai szigeteket, a római és nápolyi kikötőket, a dalmátiai partokat, Olaszország nagy részét. Ezen tengeri útjaiban megismerkedvén akkori cs. kir. fregatt-kapitány, jelenleg altábornagy Kudriarszkival, midőn ez 1846-ban a cs. k. szabadalmazott dunagőzhajó-társaság igazgatója lett, meghívta öt hajóskapitánynak a tárára, hol „Metternich“ hajón kezdette meg működését. Később a a „Ludwig“ hajónak lett vezénylő kapitánya. — 1848- ban pedig a féltiszai hajózás elhatároztatván, őt küldék e kényes vonal megnyitására. 1849- ben felügyelője lön a tiszai hajókázatnak, s e nehéz időben kötelességének úgy is mint hazafi, s úgy is mint főnök mindvégig tökéletesen megfelelt. 1852 ben megint a Dunán találkozunk vele, 1860-ban pedig a derék Lucenbacher testvérek által jön felhiva gözhajózási vállalatuk támogatására — s azon hitben, hogy a közügy forog kérdésben, kötelességének tekinté áldozatot hozni, s 14 évi szolgálatából folyó igényeit odahagyva, átlépett az első magyar gőzhajózási vállalat rendező kapitányának s mint ilyen bebizonyította a vállalat életrevalóságát és jövedelmezőségét. Tehát ez a férfiú az, ki az imént megalakult magyar gőzhajó-társulatot kezdeményezé, és megismertetvén őt röviden az olvasóval, jövő számunkban megismertetjük magát az általa kezdeményezett magyar gőzhajó-társulatot. (Vége következik.)