Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-09-17 / 38. szám
694 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. Csehi úr nagyon megütközött ezen. — Miért kedves barátom ? — A Zágonyi-ügyben. — Lánchordtát, de mit csinálok én addig a többivel ? — Várni fognak. — Talán ott akar adatokat fürkészni? — Csak is ott találhatók. — Ön nagy gondot fordít ez ügyre. — Gondolja meg csak ön , mily nagy diadal lesz megnyerni. — Meddig akar Berlinben maradni ? — Nem tudom. Amint elhatározta, Berényi már másnap Berlinbe utazott. Senkinek sem szólott valódi céljáról, még Csehi úrnak sem. Berényi a periratokból tudta, melyik évben tartózkodott Zágonyi Dezső Berlinben. Első teendője volt, hogy fölkereste a rendőrséget és Zágonyi egykori szállásai után tudakozódott. Kijegyezte mindeniket magának, s úgy találta, hogy rendesen két szállást tartott. Az első kiindulási pont megvolt. Most már fölkereste a házat is, s azokban mindenütt a házfelügyelőt. — Emlékszik ön még Zágonyi Gerőre, aki itt a második emeleten lakott négy szobát, körülbelöl húsz év előtt. — Én húsz év előtt Berlinben sem laktam. — Nincs a házban oly lakó, aki akkor már itt lakott, vagy a régi felügyelő, avagy a ház ügyvéde nem él még? — Egy régi lakó van a harmadik emeleten ; beszédes öreg asszony, itt született és itt is fog meghalni. — Berényi fölkereste ezt a lakót, s tudakozódott Zágonyi felöl. Ez emlékezett reá. — Nem tudná asszonyom megmondani, menynyit fizetett Zágonyi a kérdéses négy szobáért? — Pontosan nem mondhatom ; most 400 tallérnál többet fizetnek érte, akkor körülbelöl 300 lehetett ára. — Ön ismerős e háznál. Még mindig a régi ügyvéd van-e itt ? — Már nem, de még él. — Köszönöm. Fel fogom keresni. Ezt is fölkereste. Az ügyvéd pontosan meg tudta nevezni az összeget, melyet tizenöt év előtt ama szobákért fizettek. — Adja ön írásba, hogy Zágonyi Gerő 300 tallért fizetett itt szállásért, s hogy másfél évig lakott benne. A rendőrségnél ennyire van az idő bejegyezve. Nem volt ön közelebbi ismeretségben vele. Legyen szives elmondani mindent. — De ismertem, egy vendéglőben étkeztünk. — Megvan még ez a vendéglő ? —• Meg uram, nálunk virágoznak a vendéglők, vendéglőse is él. Különben már akkor is első rangú vendéglő volt, egy talléron alól a legszerényebb étvágyat sem lehetett lecsillapítani. Mi bizon derekasan éltünk Zágonyi úrral, öt tallér elment egy ebédre minden nap. Berényi utasítást kért, hogy hol találhatja föl a vendéglőst, s miután az utasítás nyomán föltalálta, komoly, ünnepélyes hangon kérdezősködött Zágonyi felöl. Zágonyi Dezső, úgy látszott, nem mindennapi ember volt, ahol megjelent, mindenütt széllel járt, s megtudta magát különböztetni, úgy hogy a merre járt, rendesenemlékeztek reá. A vendéglős előtt különösen jó emlékezetben maradt, igen elevenen emlékezett reá. Különben ez nem volt csoda. Zágonyi tíz évig tartózkodott Berlinben, hol némi rokonsága is volt anyja testvéréről, ki egy előkelő porosz hivatalnok neje volt. Egész ott tartózkodása alatt rendes vendége volt az említett vendéglősnek, még akkor is, mikor már megnősült. — Komoly ügy hozott ide, önnek föl kell engem világosítani, mennyit költhetett el önnél körülbelöl Zágonyi Dezső, többet ne mondjon, csak a valószínű összeget, miután erről írást kell adnia. — Zágonyi úr eleintén két-három tallért költött egy ebédre, később többet. Megálljon csak! A napokban két havi számla akadt kezembe, melyek Zágonyi úr költekezéséről tájékozást nyújtanak. Egyik az első, másik a későbbi évekből való. A két számla előkerült. Az egyiken a havi kiadás 270 tallért tett; ez abból az időből való volt, mikor Zágonyi még szerényebben élt; a másik számla már 480 tallérra rúgott. Berényi eltette a számlát s néhány hitelesítő sort kért a vendéglőstől. Utána járt a fiatal ügyvéd, hogy lehető pontosan megtudhassa, mennyi kiadása lehetett Zágonyinak naponkint. Régi szállásain mindenütt megjelent, s addig kutatott, míg valaki visszaemlékezett a gazdag magyarra. A háziúr, a házi ügyvéd, a házfelügyelő, vagy valamelyik lakó megadta a felvilágosítást. Egyik adat a másikhoz vezetett nyomba: a házfelügyelő ismerte az inast, az inas emlékezett még a szabóra, órásra, ékszerészre, kocsigyárosra, s a ki ezek közöl életben volt, emlékezett ismét másokra is, kikkel Zágonyinak öszszeköttetései valának, így emlékezett az ékszerész I egy fiatal nőre, ki ugyan megvénült már azóta, de akkoriban ünnepelt táncosnő volt, s Zágonyi I külön szállást tartott számára.