Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-12-03 / 49. szám
HAZÁNK S A KÜLFÖLD 767 Az iim e s s i á s. (Beszély.) I. (Folytatás.) I y aztán Sabatti Levi nem háborgattatva senkitől, csakhamar ura lett Izrael népének s később a basilikuséhez hasonló erejű csábszemeivel a muzulmán atyafiakra is át kezdett kacsingatni. Minden sinagogában jelvényeit függeszteté föl, és jaj volt annak a papnak, a ki akaratának ellenállni merészelt ! Egyszer csak Kiuperli, épen midőn lefekünni akarván kaftánját oldozá ágya előtt, kiajája rohan be, egy por- és verejtéklepte csinuszt vezetvén eléje, a ki lábaihoz borulva, a következő és rettenetes dolgoknak levő előadója: — Damaskusnak, Jeruzsálemnek, Bagdadnak, Mosulnak, Erzerumnak, Halebnek, Diarbekirnek, Tokainak, stb. vége! — A hitetlen eb előtt kaput tárt minden város; a pasákat, tímárokat, molahokat, ulemákat letette, s helyükbe hitetlen ebeket, és hitehagyott muzulmánokat rendelt; a katonaságot elcsábította, egész ázsiai török birodalom az övé, és most Smyrnának vette az utat, ezen várost is elcsábítandó. De már ezt Kiuperli sem vette aztán tréfának; a csinusz előtt ugyan kacagva mondá: — Na hiszen majd megmesgiásozom én őt! — de midőn a kinja és ez elhagyták a szobát, mindkét kezével szakáldba kapaszkodott és úgy rázta azt, mintha valami nagy harang kötele lett volna, s végre a sok ráncigálás után a nagy harang csakugyan meg is rondult, és most történt Kiuperlivel először, hogyem a vész előtt, hanem a vész közepett. — Ez a nalgy harang volt a nagyvezir nagy ..elméje, nagy^gondolata. ^iggy ór^mulva kész volt agyában az egész terv. Jól tudtam, hogy egy fölzaklatott fanatikus néptömeg árja ellen, nem lehet emelni fegyvergátat, hogy minden csepp vérből, mely a vallásos küzdelmek terén elfrecscsen, ezertel a hídra kel ki, s hogy a lángba borult épületet oltalmazni haszontalan dolog, hanem a szomszédházra kell borítani vizes pokrócokat, hogy az arra hullt szikra meghűljön. Kiuperli nem hiába volt az akkori század egyik legnagyobb embere, mert amit ő egyszer meggondolt, ezerszerre se bírták volna azt meggondolni mások. Lássuk, igénybe vette-e a damaskusi pasa tanácsát? II. Sabatti valóban Szmyrna felé vette útját. „Megálljatok ti vitéz szmyrnai leventék, előbb-utóbb mégis csak házatokra teszem a nyerget, és lelkemre, meglovagoltak, bármint igyekeztek is hánykolódni Vj Sandalukinak nevezik azt a falut, ahol most a a vallásos tömeg úti sátrai tark állottak ; egyszerű színes ponyvasátorok voltak azok, a legcsekélyebb cifraság és fény nélkül, s az ázsiai kényelmet megszokott zsidóság, puha párnái közül, messiásuk példáját utánozva, a puszta homokra terített darócra keveredett. Leviépen Jehovával beszélgetett, midőn jelenték neki, hogy hirnök érkezett Konstantinápolyból. — Bocsássátok öt elembe, — mondá a próféta, háromszor egymásután érintve homlokát zsolozsmájához, legyen megadatva neki a dicsőség, megjelenhetni Jehova küldöttje előtt. Nemsokára aztán belépett egy alacsony szőke emberke, földig érő fekete talárban ; fejét hófehér turbán födte és áhitatosnak szinlett arcából két tüzes szemgolyó villogott elő , mintha azok olvasztó-kemence ablakai lettek volna. A hirnök keresztbe foná mellén karjait, s leborult a próféta előtt. — Fölséges küldöttje Jehovának! — kinek utjában csillagok hullnak és fény sugárzik vissza lábad nyomai után, s dicsőséges neveddel van megtelve a lég Hamadántól egészen Budáig, a ki teremteni segítettél, s most teremtményeid leghívebbjeit : Izrael népét megszabadítani tősz! — testvéreim küldöttek hozzád Konstantinápolyból s mig ott minden alak dicsőítésedre zeng, addig ha néped epedve várja isteni személyednek megjelenését. Tied a világ és a dicsőség fölséges próféta, s érdemesítsd Konstantinápolyban esedező szolgáidat fényes tekintetedre. Sabatti Levi el volt ragadtatva, s megfeledkezvén isteni létéről, saját karjaival emelé föl és ölelé meg a hírnököt és saját ajkaival csókolá meg őt; — aztán kirohant a sátorból, fölállt emelvényére, s onnan tudatá a néppel a hirnök megjelenésének okát, következő szavakkal végezvén be beszédét: — És most igaz hívei Jehovának, szedjétek föl sátraitokat, s induljunk oda, hol a fekete és középtenger baráti jobbot szorítanak, s hol Ázsia és Európa szellője, mint két szerelmes galamb .