Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

Dózsa D­á­n­i­e­l. A legismertebb erdélyi írók egyike, ki különö­sen a hírlapirodalom terén, nehéz időkben sok el­ismerést szerzett, s a bérces hazában népszerűsé­get, a Királyhá­gón innen is köz­­becsülést vívott ki magának. Mint költőnek különösen néhány dala átalános el­terjedést nyert, mint publicista a legolvasottabbak egyike lön. Azok közé tartozik, kik egész a legújabb időkig, összes te­hetségüket Er­dély közéletének emelésére, s a közérzület nemes­bítésére fordítván, nemcsak mint író hanem , mint a közintézetek tevé­keny harcosa is érdem­­­koszorúra tarthat számot. Makfalvi Dózsa Dániel 1821-ben jan. 3- án Makfalván született, régi székely főnemes (primőr) családból. Atyja Dózsa Dániel, anyja J­ármy Katalin volt. Tanulmányait Maros-Vásárhelytt a reformátusok főiskolájában kezdte s végezte be. A szép iránt korán kiváló hajlamot tanusított. Nemcsak a költé­szet,­­ a zene és festészet is érdekelte. Már 1835-ben sok költeményt irt. 1839-ben lé­pett föl először , később Garay „Regélő“-jében, Bajza „Athenae­um “-ában s a „Honderű“-ben, s más akkori szép­­irodalmi lapokban is számtalan köl­teményt és be­­szélyt közlött. Az „Erdélyi Hiradó“­­ban különösen nagy munkássá­got fejtett ki. 1840-ben kirá­lyi táblai írnok­ká esküdött föl s Küküllőmegye és Marosszék köz­gyűlésein­­, mint szónok, a Teleki Domokos befolyá­sa alatt szerkesztett „Erdélyi Hiradó“ hasáb­jain az unió tárgyában írt lelkes cikkei által mint publicista ébresztett figyelmet. Munkássá­gán már ekkor meglátszik a székely nemzet szó- Dózsa Dániel.

Next