Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-01 / 26. szám
Dózsa Dániel. A legismertebb erdélyi írók egyike, ki különösen a hírlapirodalom terén, nehéz időkben sok elismerést szerzett, s a bérces hazában népszerűséget, a Királyhágón innen is közbecsülést vívott ki magának. Mint költőnek különösen néhány dala átalános elterjedést nyert, mint publicista a legolvasottabbak egyike lön. Azok közé tartozik, kik egész a legújabb időkig, összes tehetségüket Erdély közéletének emelésére, s a közérzület nemesbítésére fordítván, nemcsak mint író hanem , mint a közintézetek tevékeny harcosa is érdemkoszorúra tarthat számot. Makfalvi Dózsa Dániel 1821-ben jan. 3- án Makfalván született, régi székely főnemes (primőr) családból. Atyja Dózsa Dániel, anyja Jármy Katalin volt. Tanulmányait Maros-Vásárhelytt a reformátusok főiskolájában kezdte s végezte be. A szép iránt korán kiváló hajlamot tanusított. Nemcsak a költészet, a zene és festészet is érdekelte. Már 1835-ben sok költeményt irt. 1839-ben lépett föl először , később Garay „Regélő“-jében, Bajza „Athenaeum “-ában s a „Honderű“-ben, s más akkori szépirodalmi lapokban is számtalan költeményt és beszélyt közlött. Az „Erdélyi Hiradó“ban különösen nagy munkásságot fejtett ki. 1840-ben királyi táblai írnokká esküdött föl s Küküllőmegye és Marosszék közgyűlésein, mint szónok, a Teleki Domokos befolyása alatt szerkesztett „Erdélyi Hiradó“ hasábjain az unió tárgyában írt lelkes cikkei által mint publicista ébresztett figyelmet. Munkásságán már ekkor meglátszik a székely nemzet szó- Dózsa Dániel.