Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-12 / 37. szám
578 is A Z A SK S A K Ü L KÖ L l c. könyv, mely oly gyorsan terjedt volna, mint ez. Több kiadást ért meg 1766-ig, mikor Nagy-Szombatban utolszor került ki a nyomdából. Az ékes magyarsággal s azzal az elmével irt könyv, mely Pázmány egész életében sokszor és élesen nyilatkozott, nagy figyelmet keltett, kivált a protestánsok közt. E „Kalauzt“ Thurzó György nádorispán özvegye-tinta fordíttatás Wittembergbe küldte ki, hogy az ottani tudósok megvitatván, cáfolatot írjanak rá. Ez esetet — minthogy Pázmány egyházi működését illeti — csak azért említjük meg, mivel kezébe újra irótollat adatott. A „Kalauzára ugyanis Balduin Frigyes Wittembergből 1625-ben egy latin munkával válaszolt. Pázmány pedig „A setét Hajnalcsillag után bujdosó Litteristák vezetője“ című művet irt ellene, mely 1627-ben jelent meg, ismét azzal a tartalmas és vonzó magyar irálylyal. Többi művei is az egyház érdekében vannak írva, vagy vallásos tartalmúak. Olykor névtelenül is irt. Egyházi beszédei „A római Anyaszentegyház szokásából minden Vasárnapokra és egynéhány ünnepekre rendelt Evangeliumokról Predikátziók“ cím alatt jelentek meg, először 1636- ban Pozsonyban, aztán 1768-ban Nagyszombatban. Vitatkozó irataiban éles volt, gyakran gunyoros, de mindig oly könnyeden forgatva tollát, hogyha az akkori magyar nyelv-emlékekkel összehasonlítjuk, bámulat fog el. Jövő számunkban közlünk mutatványt. Panaszi Pázmány Péter 1570-ben, okt. 4-én N.-Váradon született. Szülei Pázmány Miklós és Massai Margit voltak. Kálvin hitében növekedett, s első oktatásait is ily iskolában nyerte N.-Váradon. Körülbelől 12 éves lehetett, midőn a gratzi jezsuita tanoda látogatására ment, s egy év múlva fölvette a kath. vallást, 17 éves korában pedig a szerzetbe lépett. Elméjét már itt fölismerték. További életpályájára nézve a történelem ad fölvilágosításokat. Forgács Ferenc kardinális halála után II. Mátyás őt emelte Magyarország primási székére 1616-ban, miután V. Pál pápa föloldotta őt szerzetesi kötelezettsége alól. Mint országgyűlési szónok leginkább kitűnt az 1618-as országgyűlésen, midőn a korona-örökösödés ügyében a stájer Ferdinánd mellett tartott beszédet. Ő alapítá Bécsben a Pázmáneumot, s II.Szombatban azon egyetemet, mely később Pestre tétetvén, a mostani egyetem alapja volt. Pázmány 1637-ben, márc. 19-én halt el Pozsonyban, 67 éves korában, s az ottani Sz.Márton egyházban temettetett el. A ki nem akar élni. Elbeszélés. Az Öreg Tenkei derülten nyitott fia szobájába. Fia azon pillanatban elrejtett valamit a könyves szekrénybe, és sápadtan, leküzdhetlen zavarral tekintett atyjára. Az öreg úr sokkal jobban el volt foglalva az által, mi örömet okozott neki, hogysem észrevehette volna, vagy ha észrevette is, hogy megütközött volna rajta. — Mit kívánsz atyám ? — kérdezte a fiatalember reszketeg hangón. Az öreg egy pillanatra éles tekintetet vetett rá. — Háborgatlak? — kérdezte, aztán derülten folytató : Nézz ki csak az ablakon. Látod azt a poros kocsit ? Irmát hozza haza a növeldéből. Jer, menjünk elébe, téged legjobban szeret valamennyünk közt — Oh istenem, tehát láthatom még szép húgomat! — kiáltott a fiatalember megfejthetlen bánatos örömmel. Aztán lázasan rohant ki a szobából — Vilmos ! — kiáltott atyja. E viselet s kiejtett szavai rejtélyesek voltak előtte. Egészen elkomorodva akarta követni, midőn szemei az íróasztalra estek. Az asztalon három levél hevert. A legfelső cime ez volt: „Atyámnak!“ Egyéb semmi más, csak ez egyetlen szó. Az írás még friss volt rajta, s az öreg Tenkei fia írására ismert a betűkben. A másik két levél Vilmos legjobb két barátjához volt címezve. — E levél nekem szól ? — kérdezte önmagától az öreg úr. Mért ír nekem fiam, ki közelemben él ? Magyarázhatlan balsejtelem fogta el. Néhány pillanatig mozdulatlanul állt ott, szemeit a légbe meresztve. — A levél nekem szól, tehát teljes jogom van elolvasni. Még gondolkozott egy pillanatig, s egy pillanat elég arra, hogy a gondolatok egész felhője lepje el a főt, s haegyszer balsejtelmek vették üldözőbe, a gondolatok mind balsejtelmet hoznak, mint a téli felhők havai. Eszébe jutott, hogy mióta fia visszatért a fővárosból szülői körébe, folyvást hallgatag és komor volt. Kerülte a társaságokat és kereste a magányt. Midőn a szülői