Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-10 / 41. szám

Veráncz Antal. A magyar kath. egyház történelmének lapjain számos név fordul elő, melyek ugyanannyi fénylő csillagként tündöklenek. Ezen férfiak neveit an­nál nagyobb háládattal említheti az utókor, mint­hogy általuk jön gyakran a haza megmentve, mely oly sokszor jött a belzavarok által az enyészet pár­kányához. E számos derék férfi között méltó helyet foglal el Veráncz Antal, (némelyek szerint Verancsics, vagy Veránczy) eszter­gomi érsek, prí­más, ország kan­cellárja s magyar királyi helytartó. Veráncz szüle­tett 1504-ben Dal­­mátiának Sebeni­­co városában, hol atyja jeles katona volt. Nemzetségé­re nézve Veráncz tulajdonkép bosniai eredetű, de tekintve azt, hogy Magyarország iránt oly nagy rokonszenvet érzett, és hogy egész élete s minden ténykedése ennek ja­vára volt szentelve, továbbá hogy családja Nagy Lajos alatt hősileg tűnt ki, magyarnak mondható , ha nem is származás, de legalább tevékenységére nézve.Életének első éveit Beriszló Péter és Statilius János , közeli rokonai s híres püspökök udvarán tölté; utóbb ezek segélye által kiképeztetése végett Páduába ment, hol tanul­mányait dicsére­tesen fejezte be. Midőn az isko­lát befejezte, Ma­gyarországba tért vissza, s itt az elő­kelők figyelmét jeles tehetségei s széleskörű tudo­mánya által any­­nyira magára von­ta, hogy őt már fiatal korában tisztségekkel ru­házták föl, melye­ket különben csak az érettebb koruak viseltek. A hazánkra oly súlyosan bekövet­kezett mohácsi vésznap után, Sta­tikius Veránczot Szapolyainak mutatta be,ki benne sokoldalú tudóst, nagy állam­férfiút, hatalmas szónokot, sőt még me­rész katonát is ismert fel, mely tulajdonsért őt nem­csak udvari titkárává nevezte ki, hanem még az ó­budai prépostsággal is megajándékozta. Ezután Veráncz Antal.

Next