Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-10 / 41. szám
Veráncz Antal. A magyar kath. egyház történelmének lapjain számos név fordul elő, melyek ugyanannyi fénylő csillagként tündöklenek. Ezen férfiak neveit annál nagyobb háládattal említheti az utókor, minthogy általuk jön gyakran a haza megmentve, mely oly sokszor jött a belzavarok által az enyészet párkányához. E számos derék férfi között méltó helyet foglal el Veráncz Antal, (némelyek szerint Verancsics, vagy Veránczy) esztergomi érsek, prímás, ország kancellárja s magyar királyi helytartó. Veráncz született 1504-ben Dalmátiának Sebenico városában, hol atyja jeles katona volt. Nemzetségére nézve Veráncz tulajdonkép bosniai eredetű, de tekintve azt, hogy Magyarország iránt oly nagy rokonszenvet érzett, és hogy egész élete s minden ténykedése ennek javára volt szentelve, továbbá hogy családja Nagy Lajos alatt hősileg tűnt ki, magyarnak mondható , ha nem is származás, de legalább tevékenységére nézve.Életének első éveit Beriszló Péter és Statilius János , közeli rokonai s híres püspökök udvarán tölté; utóbb ezek segélye által kiképeztetése végett Páduába ment, hol tanulmányait dicséretesen fejezte be. Midőn az iskolát befejezte, Magyarországba tért vissza, s itt az előkelők figyelmét jeles tehetségei s széleskörű tudománya által anynyira magára vonta, hogy őt már fiatal korában tisztségekkel ruházták föl, melyeket különben csak az érettebb koruak viseltek. A hazánkra oly súlyosan bekövetkezett mohácsi vésznap után, Statikius Veránczot Szapolyainak mutatta be,ki benne sokoldalú tudóst, nagy államférfiút, hatalmas szónokot, sőt még merész katonát is ismert fel, mely tulajdonsért őt nemcsak udvari titkárává nevezte ki, hanem még az óbudai prépostsággal is megajándékozta. Ezután Veráncz Antal.