Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1868-12-24 / 52. szám

Negyedik évi­folyam, 52. szám. December 21 én, 1868. T­ó­t­h Kálmán: Alig van néhány írónk, ki sokoldalú működése mellett minden irányban oly népszerűséget bitt volna kivívni, mint azon férfi, kinek jól talált arcvonásait , itteni képünk mutatja be. Tóth Kálmán a forradalom után fölmerült i­r­ó­i nemzedékhez tar­tozik, annak leg­régibb munkás tagja s zászlóvi­vője elnyomatá­sunk sötét idősza­kában, a nemzeti érzület, összetar­tás és állami ön­állásunk követe­lése, s e követelés­nek folytonosan riadó szóval han­goztatása tekin­tetében. Közönségünk ismeri őt mint köl­tőt, mint dráma­írót , mint lap­­szerkesztőt, mint gúnyirót, mint or­szággyűlési köve­tet, s így munkás­ságát csak néhány szóval vázoljuk. Önvédelmi harcunk idején az ő ifjú karja is fegyvert érvelt, melyet a „sötét napokban“ tollal cserélt föl, ne­mes célra, dicstelj­esen forgatván azt a mai napig ; dalai, a „Vadrózsák“ és „Költeményei“ minden magyar háznál ismeretesek, akkor teremté azokat, akkor terjeszté bennünk a nemzeti érzést, az ön­bizalmat, akkor juttató kobra magyar hangjait fülünk- s szivünk­be, midőn a ma­gyar érzés és ma­gyar nyelv leg­jobban üldözte­­tének. Journalisztikai pályáját az 1849. évben alapított ,Hölgyfutár* mel­lett kezdette meg, mely szépirodal­mi lapnak hosszú ideig volt szer­kesztője ; s midőn óvatlan kezek azt tönkre tették, a „Fővárosi Lapo­kat“ indította meg, mely Vad­­nai Károly kezé­ben szépirodalmi lapjaink közt ma is az első helyet költői zamatú és magyar ízó drámai műveit, az „Utolsó Záchot“, „Egy királynét,“ — a „Harmadik magyar ki­rályt,“ — a „Dobó Katicát“ s a „Király házaso­dik“ címűt nemcsak a pesti nemz.­színpad leg- Tóth Kálmán­ foglalja el.

Next