Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1868-12-24 / 52. szám
Negyedik évifolyam, 52. szám. December 21 én, 1868. Tóth Kálmán: Alig van néhány írónk, ki sokoldalú működése mellett minden irányban oly népszerűséget bitt volna kivívni, mint azon férfi, kinek jól talált arcvonásait , itteni képünk mutatja be. Tóth Kálmán a forradalom után fölmerült irói nemzedékhez tartozik, annak legrégibb munkás tagja s zászlóvivője elnyomatásunk sötét időszakában, a nemzeti érzület, összetartás és állami önállásunk követelése, s e követelésnek folytonosan riadó szóval hangoztatása tekintetében. Közönségünk ismeri őt mint költőt, mint drámaírót , mint lapszerkesztőt, mint gúnyirót, mint országgyűlési követet, s így munkásságát csak néhány szóval vázoljuk. Önvédelmi harcunk idején az ő ifjú karja is fegyvert érvelt, melyet a „sötét napokban“ tollal cserélt föl, nemes célra, dicsteljesen forgatván azt a mai napig ; dalai, a „Vadrózsák“ és „Költeményei“ minden magyar háznál ismeretesek, akkor teremté azokat, akkor terjeszté bennünk a nemzeti érzést, az önbizalmat, akkor juttató kobra magyar hangjait fülünk- s szivünkbe, midőn a magyar érzés és magyar nyelv legjobban üldöztetének. Journalisztikai pályáját az 1849. évben alapított ,Hölgyfutár* mellett kezdette meg, mely szépirodalmi lapnak hosszú ideig volt szerkesztője ; s midőn óvatlan kezek azt tönkre tették, a „Fővárosi Lapokat“ indította meg, mely Vadnai Károly kezében szépirodalmi lapjaink közt ma is az első helyet költői zamatú és magyar ízó drámai műveit, az „Utolsó Záchot“, „Egy királynét,“ — a „Harmadik magyar királyt,“ — a „Dobó Katicát“ s a „Király házasodik“ címűt nemcsak a pesti nemz.színpad leg- Tóth Kálmán foglalja el.