Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1868-09-17 / 38. szám

Negyedik évi folyam. 38. szám. Szeptember 17 én 1868. Tömöri Anasztáz. (VK.) Tizenegy kötetből áll eddig a magyar Shakspeare-kiadás , mely a Kisfaludy-társaság cégje alatt jelenik meg, jeles költők és műfordítók közreműködésével. Tehát két harmadát birjuk már ama nagy drámai birodalomnak , mely a szépirodalom világának legnevezetesebb részét képezi. E két harmadban a legkitűnőbb alkotások foglalják, s amaz utósó harmadrész is, mely még hátra van, néhány év alatt szintén kiegészítendő a nagy és dicsteljes munkát, mely után emelkedett önérzettel fogjuk elmondhatni: ime, van már teljes Shakspeare-ünk,s nyelvünk keretébe foglaltuk ama nagy kincstárt, mely nem csak Angolország, hanem az egész művelt világ közös büszkesége. S e nagy hódítmány fő érdeme legelőször is azt a férfiút illeti, kinek arcképét mai számunk közli. Értjük a „létrehozás“ érdemét. A fordítás dicsőssége — kisebb-nagyobb mértékben, a mint siker Irült, — a költőké, kik e nehéz munkával foglalkoztak ; de azt, hogy e fordítások létrejöhettek, Tömöri mecénási buzgalmának köszönhetjük. Körülbelül tíz éve már, hogy ő hívta föl az írókat e költői munkásságra, s ő jutalmazza folyvást a fordításokat is színdarabonként. És csupán a bírálat és kiadás tisztje az, mely a Kisfaludy- Társaságot illeti. Ha Tomori soha egyebet nem tett volna is, mint e műkincs létrehozását , neve és érdeme már csak ezért is magas polcot foglalna el irodalmunk és mívelődésünk történetében. Az ő áldozatkészsége épen abban az időben nyilatkozott, midőn a kiadók sokkal szűkkeblűbbek, s az irodalmi egyletek sokkal pénztelenebbek voltak, semhogy egy Shakspere-kiadás megindítására vállalkozni mertek volna. Épen azért a sajtó csak egy édes kötelességet Tömöri Anasztáz.