Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-15 / 15. szám

226 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. tenberg ilynézetű utódai közé tartozott; tanús­kodnak erről az általa millió meg millió példány­ban nyomtatott és kiadott könyvek és hírlapok, melyek egyike vagy másika minden magyar csa­lád könyves asztalán vagy szekrényében ott ta­lálható. Azon szívélyes viszony, mely e lapok szerkesz­tőjét az elhunythoz köté, nem engedi érdemeit egyenkint elősorolnunk, s ezért áttérünk élete adatainak rövid fölemlitésére, remélve, hogy ér­demei azokból is eléggé kitűnnek. Id. Emich Gusztáv 1814. nov. 3-dikán Pesten, polgári állású szülőktől származott. Tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte s a m. kir. egyetemen végezte. Atyját már 12 éves korában elvesztvén, s mert a jogi pályán önállást gyorsan nem remél­hetett, azért nem kedvező anyagi helyzete, de haj­lama is a könyvkereskedői pályára utalta, melyen munkásságát az akkor nagyhírű (ma már 102 év óta fennálló) Eggenberger-féle könyvkereskedés­ben kezdi meg; később szakmájához tartozó ta­pasztalások szerzése végett Bécsben, Párisban, és az európai könyvkereskedés és nyomdászat gyy­­pontján, Lipcsében, több évet töltött. Bécsben is­merkedett meg nejével is, kivel egybekelvén, csakhamar visszatelepedett Pestre s 1842-ben itt önálló könyvkereskedést nyitott, az úri utca és kigyó-utca sarkán, fősulyt a nemzeti irodalom terjesztésére fektetvén. Az Emich-féle „nemz­ei­ könyvkereskedésre“ érettek korú olvasóink közül sokan emlékezhetnek vissza, annál inkább, mert az igen gyakran gyűlhelye volt a politikai tekin­télyeknek, egészen 1848-ig. Emich idáig terjedő pályafutásába esik Petőfi költeményeinek, az akkorig hazánkban legnépszerűbbé vált könyvek kiadása s Petőfi minden költeményei tulajdonjo­gának megszerzése. Nyomdáját Emich Eisenfels Rudolffal 1848-ban alapítá, ez utóbbi azonban a vállalatból már a kö­­következő évben kilépett. A forradalom idősza­kában Emich igen sok m­­vet nyomott s adott ki a magyar kormány megbízásából, többek közt a honvédség és nemzetőrség szolgálati szabályza­tainak kézi könyvét, sat. A később bekövetkezett események után kiadványainak legnagyobb része elkoboztatván s a nyomdai számlák kifizetlenül maradván, a legnagyobb kitar­tásra, áldozatokra és buzgalomra volt szüksége, hogy fiatal kiadó­­nyom­dai vállalatát fönntartsa. Emich nyomdai és kiadói üzlete elejénte a Lafferte-házban, később az akkori takarékpénz­tári épületben volt.­­ Hirlapvállatai közül első volt a jó öreg „ Pesti Napló“, melyet Hay­nau rémuralma alatt, 1850 elején alapított. Ké­sőbb már a Nagy Ignác által létrehozott s Tóth Kálmán, majd Vadnai által szerkesztett „Hölgy­futár“ szépirodalmi napi­lap is nála jelent meg, mindig szaporodó szépirodalmi és tudományos önálló művekkel s folyóiratokkal, melyek közt megemlítendő a Toldy által szerkesztett nagy­becsű „ Új magyar múzeum“, a tudományos Aka­démia munkálatainak eme gyűjteménye. Mindjobban terjeszkedő üzlete szükségessé tette nyomdája és kiadói helyisége nagyobbítását, s így az ötvenes évek vége felé megvásárolván a volt Eggenberger-féle könyvkereskedés háta mögött levő házat, annak helyére építette azon díszes nyomdát, melynek belsejét a 8. és 9-dik lapon levő kép tünteti elő, s mely célirányosságára és nagyszerűségére nézve a legkitűnőbb külföldi nyomdák mellett sem szégyellteti magát. Emich könyv- és hirlapkiadóságának legtöbb ideje oly korszakba: a Bach-, Schmerling-, Pálfy-, Eszterházy Mór-féle szabadsággyűlölő és sö­tétségterjesztő időkbe esik, midőn a mindenható censura alatt nemcsak a könyv- és hirlapirás, de ezek kiadása és nyomása sem volt ment minden tövis nélkül, s ha van — pedig kétségbe vonhat­­lanul nagy érdeme van — az irodalom férfiainak, hogy a nemzetben elnyomott szellemi erőket azon nehéz idők alatt örök álmát előidézhető aléltságba nem engedték esni, ez érdemből bizonyára kész­ségesen kiszolgáltatják az őt illette részt azon buzgó kiadónak, ki az ily irányú irodalmi műkö­désnek kezet nyújtva, nem egyszer kockáztatá becsületes szorgalommal szerzett vagyonát és egyéni szabadságát is. A Tóth Kálmán s később Szokoly Viktor által is szerkesztett „Bolond Miska“ című élclapot 1860- ban alapította, melynek kiadásáért Pálffy Mór kormányzósága idején pár ezer ftnyi pénzbírságra és egy hóig tartó börtönre ítélték, mit már akkor is betegen töltött ki a Károly-kaszárnyában. Százak és százakra megy azon könyvek száma, melyek tiz év alatt Emich Gusztáv kiadásában megjelentek s figyelembe veendő, hogy azok leg­nagyobb része nemzeti irodalmunknak becsüle­tére való má­s kiadásuk a nyereményt illetőleg kevésbbé volt kecsegtető, mint a könnyedebb, épen csak a mulattatásra számított selejtes olvas­mányoké ; míg másrészről az általa kiadott hírla­pokat sokszor veszteséggel tartotta fenn, s ha mindezek dacára anyagilag mégis mosolygott rá a szerencse, ez kitartásának, szakismeretének és becsületességének volt gyümölcse.

Next