Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-01 / 26. szám

402 HAZÁNK 8 A KÜLFÖLD­­ től fogva kétségen kivil római katholikusok vol­tak Szerencsnek lakosai; ezt látszik bizonyítani Zemplénmegye levéltárában levő azon 1321-ben kelt okmány, melyet Szirmay Antal Zemplén­­megye leírásában idéz. Tehát már Róbert Ká­roly királyunk korában, 1321-ben, Szerencsen nevezetes plébánia volt, mert­ az akkori plébános címzetes egri kanonok és alesperest volt a sze­rencsi járásban (Districtus), a kit a nemes ká­pta­lan, mint maga emberét (homo capitularis) ki­küldő Zombory Andrással, a király emberével (Homo regius), törvényes tanúnak Arbona Zan­­dány, zempléni helység határai szabályozására. Ekkor tehát már Szerencsen régi és nevezetes plébánia és egyház volt, és hogy az akkori plé­bánia temploma ugyanaz volt, melyet jelenleg e reformátusok beírnak, azt Szerencs városának a század elején élt tudós plébánosa, Kassai József határozottan állítja az 1820-ik évi „Tudományos gyűjteményben“ megjelent érdekes leírásában, a­hol mondja : „Mivel hasonló alkotmány a templom ez a bod­­rog-keresztúrihoz, azt gyanítom, hogy alkalma­sint egy időben épü­lő a mavval, a b.-keresztúri pedig, mint a déli ajtaja felett való falának fara­gott kővel való szegésén (gimzet) láthatni, ezer­kétszáz húszban épü­lt. Lészen hát ily öreg a sze­rencsi templom is, ha csak nem öregebb, mert nevezetesebb hely vola Szerencs Bodrog-Koreszt­­úrnál.“ A reformáció után Szerencsen is elszaporodtak a reformátusok, s midőn 1583-ban Rákóczy Zsig­­mond lett Szerencs ura, a katholikusok annyira megfogytak, hogy a plébániának meg kelle szűn­nie, és 1595-ben a régi plébánia-templomot Rá­kóczy Zsigmond a maga és a reformált nép szá­mára elfoglaló, annak szekrestyéjét elhányatván, s a szekrestye ajtaját berakatván, melynek kör­vonala az északi oldalon — az eső lemosván a vakolást — most is meglátszik; a kar (chorus) alatt uj ajtót vágatott, s a fölé e sztvakat véseté: „Lvc­hi. Beati, qvi. avdivnt. vkkbvm. dm. kt cvstodivnt ILI,VI­ a. i­. 1595.“ (Lukács XI. Bol­dogok, kik meghallgatják isten igéit és megőrzik azokat. Az Úr 1595. évében). És később hozzá tétetett: RKHOV. 1791. (Megujittatott 1791-ben.) Az oltárt és orgonát kivetette, s a torony tetejébe kakast állita. Később ugyyan rövid időre ismét katholikus templommá lett, midőn t. i. II. Rákóczy György­nek neje Báthori Zsófia a r. katholika vallásra tért, s fiát I. Rákóczy Ferencet is katholikus hit­ben nevelteté fel, ki 1670-ben a kálvinista pré­dikátort Szerencsből kifizető , de 1683-ban Tököli itteni táborozása alkalmával a templomot vissza­kapták a reformátusok, s ez időtől fogva ezek ke­zeinél maradt. Ezen templomba temettetett el 1608 ban Rákó­czy Zsigmond, Erdély fejedelme, s utóbb neje is Gerendi Anna, mint azt a templom közepén álló díszes márvány-síremlék feliratai bizonyítják. Az emlék vörös és fekete márványból, a római kő­­koporsókhoz hasonló hosszas négyszög alakú, melynek felső lapján a családi címer látható dom­­borfaragványban, m­íg felfii és alul latin feliratok olvashatók. A keleti oldalán levő felirásból, — mely úgy látszik, hogy valamely dombormű — a fentebb említett szerencsi plébános szerint Rákóczy Zsig­mond nejének domborfaragványú arcképe körüüi négyszögben volt alkalmazva, csak egy töredék van meg a szavakkal Gerfendi consorti di.im ill. spec Ao . . a többi, valamint a közép ré­sze is, egészen hiányzik s csak a meztelen téglák láthatók, melyek a már­vány-lemezzel voltak be­burkolva. Nyugoti oldalán ellenben Rákóczy Zsigmond arcképe volt, de ez is hiányzik s lát­szik, hogy erőszakosan töretett ki onnan. Északi oldalán (lásd 3-ik kép) egy csinos dom borfaragványtt keretben, melyet egy oldalról oroszlán, másik oldalról pedig valami griff­madár forma alak tart, következő verses felirás alkal­maztatott : „Hie Sigismvndvs ovans post vltima fata Kakoc/.y. Pannóniáé colomén pace sagoqve cvbat. Agria forlvnam est cvivs in irata seevndain, llectoris amoenvm Caesar et ingenivin. Dacia proleetorein ; atrox séd Tvrca flagellvin Xos Patriae Gives mite patroeinivin. Qvaro Pannónia, Agria, Caesar, Dacia, Gives, Jvsta Patri Patriae solvite ovm lacrvmis.“ Az ezzel szemben levő déli oldalon pedig két angyal által tartott hasonló domborfaragványú keretben ugyanily értelmű magyar vers olvasha­tó, mely eredeti imodorában igy hangzik : „Itt fekszik l­akoczy Sigmond, az .jámbor felöle jót mond, Magyarországnak támasza vala, Csyazarvnk tanachya. Ssendreö csyrdalta erejet, Eghez kariat nagy elmeiet, Erdély szerette oltalmát. V­as Teöreök félte hatalmát. My Hornyvakban lakó népek ohajlyák, mint igaz hivek. Azért Ssendrő, Magiar, Eger, Czyaszár, Erdély és m­in­den ember, Sirassad édes Atyádot megloholt Rakocy Sigmondot. Megjegyzem még, hogy az emlék, melyet Rá­kóczy Zsigmond három fia : György, Zsigmond és Pál, 1618-ban emeltetett, vörös és fekete már­ e­l ' « .­­ «­­ f

Next