Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-03 / 22. szám
Sardou Victorin. Nemcsak nemzeti színpadunkon, de Tháliánk vidéki templomaiban az utóbbi évtized legismertebb, legkedveltebb vígjáték költője egy francia volt, Sardou Victorin, ki a modern társadalmi gyöngeségeket ép oly szellemesen,mint amennyi élccel s meglepő új oldalakról teszi nevetségessé. „Az idegesek,“ „A Benoiton-család“ s több más vigjátéka ismeretes,minden színházlátogató olvasónk előtt s kik e darabokon szivük szerint jóizneket kacagtak , alkalmasint szívesen ismerik meg szerzőjüket is közelebbről. Sardou Párisban, 1831-ben született, s miként nálunk kitűnő irodalomtörténészünk , Toldy Ferenc, vagy a franciáknál Sue Eugén, elejénte ő is az orvosi tanulmányoknak adta magát. E mellet azonban szorgalmasan tanulmányozta a tudományok és művészetek mindenféle más ágát is, míg végre a költészetnél állapodott meg s egy svéd tárgyú szomorújátékot költött, melyben— hite szerint — roppant ujitásokat vitt a színpadra. Ezen művében tudniillik a mágnások húsz lábas verseket szavaltak, a köznemesek csak alexandrineket, mig a csőcseléknek ötlábas jambusokkal kellett megelégedni. „Urran“ című tragédiája azonban ezen lángeszű eszme dacára sem aratott sükert, s ezért Sardou most oly nagy buzgalommal feküdt neki a 16-dik század tanulmányozásának, hogy barátai állítása szerint, ez időtájt még hanglejtése is azon korszak szokása szerint hangzott. Kenyerét havi szemlékbe írt cikkekkel és lexiconok számára dolgozott életiratokkal kereste, míg estéit hol a nagy-, hol az olasz operaházban töltötte, mivel a zenét szenvedélyesen szerette. Sardou Victoria.