Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-26 / 21. szám
322 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. kapta, melyet nimbussal körülvett angyal tart, a címerpajza kék mezején — talán az itt vívott huni csata emlékéül— keresztbe tett két egyenes pallos, fölül, koronával, alul ötlevelü rózsával látható ; az alsó arany mezőben pedig két ezüst folyószalagot vehetni ki. Hogy a középkorban e város is — mint többi királyi városaink — kettős sáncfallal és bástyákkal volt megerősítve, azt még ma is láthatni; csinos, emeletes házakkal körülvett főtere közepén újabbkori tornyos városház áll. E város egyik nevezetességét mindenesetre a szent kereszthez címzett régi római katholikus plébániatemplom képezi, mely bár nem a legdíszesebb helyen áll, mindamellett szép góth ízlésével, de kivált sajátságos idomú tornyával meglepő benyomást okoz. Építési ideje, egy ajtó fölötti kőbe vésett 1486-dik évszám szerint, a XV-dik század utolsó felébe tehető. A templom belseje több műrégiséget tartalmaz, így egy 1472-dik évből származó, öntvényből készült csinos keresztelő medencét, továbbá egy, a templom északi oldalfala mellett álló, kőből mesterileg faragott szentségházat, melynek egyes részletei azonban itt-ott már hiányoznak , továbbá egynéhány XVI-dik századbeli famozaikkal gazdagon díszített egyháziszéket. A templom merész boltozata megemlítésre méltó, ez ugyanis számos, egymást átmetsző gerinceivel az úgynevezett hálóboltozatok (Netzgewölbe) közé sorolandó, s igen szép kivitelű. A góth főoltár — jelenleg uj — alsó része szekrényével együtt tavaly készült el tervem szerint, Klimkovits Flóris kassai szobrász által, ki ezen munkát csinosan összeállitá; ezen oltár tetemes méretekkel bir; a szekrény szárnyain lévő festmények, valamint a szekrény belsejét elfoglaló remek faragása megfeszített üdvözítő, egyéb szobrokkal együtt, egy régi góth oltárból vétetett; az oltár felső rakoványa még ez évben elkészül; egész magassága a tervezet szerint meghaladja a 38 lábat, s valóban díszére fog válni e templomnak. Ezen templom, amint azt a régi falakból s azokba alkalmazott lőrésekből következtetni lehet, régente meg volt erősítve; a körfal déli oldalán egyetlen bejárás létezett, mely kapu mellett egy négyszögletű, renaissance-izlésben épült torony áll, amint azt képünkön láthatni; ezen torony felső emelete mintegy konsolákon nyugszik, s valamivel külebb áll az alsó falrész síkjától s kőből csinosan faragott és szépen profilírozott oszlopok által elválasztott három nyílású ablakkal van ellátva ; a torony sarkait faragott köveket utánzó diszítmény fogja be, felső párkányzata alatt a lapidáris betűkből álló felírás következő tartalmú: Ignea ContIgerat LIbrae soL LVCIDVs astra, hoC aVtor qVanDo ContInVaVIt opVs, mely chronoszikon az 1591-dik évszámot jelzi, mely évben ezen torony talán bevégeztetett; a torony felső párkányzata felett, az eperjesi régi házak, valamint a Sáros megyében fekvő frizsi várkastély építészeti modorához hasonló oszlopos galléria vonul végig, melynek félkörívű hátlapjain pompás díszítmények vannak a fris vakolatba karcolva; felső koronáját jellemző rovátkolás képezi. A templom nyugati oldalán lévő négyszögletű tornyának felső részén — az őr számára — karzat vonul végig, teteje azonban nevezetes, miután a torony négy oldalfalának megfelelő, pyramis alakú rovátkok által képeztetik; ezen sajátszerű és csak itt található elrendezés a renaissance építészeti ízlés formáinak tornyokra való alkalmazását mutatja, mely tekintetben a késmárki torony hazánkban talán páratlan. Sajnos, hogy ezen templomon s tornyán az idő vasfogának kérlelhetlen nyomai igen nagy mértékben látszanak, s a stylszerű újítás igen kívánatos sőt elkerülhetlenül szükséges lenne; amint azonban értesültem, a renováció nemcsak a templom belberendezésére, de külsejére is kiterjesztetik ; ami annál inkább kívánatos lenne, miután a város újabbkori élénk kereskedése, fejledező ipara a Galliciával összekötendő vasút által szép jövőnek néz eléje. A jezsuiták alapítójáról s alkotmányukról. A jezsuiták alapítója, Loyola Ignác, régi spanyol családból származott s 1491-ben Loyola-kastélyban, Guipuscoa tartományban született. Első ifjúságát Katholikus Ferdinánd udvarában tölté s a nemesség szokása szerint, ott inni és párbajt vívni tanult. Később hadi szolgálatba állott s Pampelluna ostrománál kitüntette kegyetlenül vad természetét. E táborozás alkalmával jobb lábát eltörte, minek következtében kénytelen len vérengzései színhelyét elhagyni és sebét gyógyittatni. Egy fiatal és tapasztalatlan sebész oly szerencsétlen műtétet vitt végbe rajta, hogy meggyógyulása után lábán éktelen kinövés látszott. Loyola igen hiú volt testi előnyeire s azért más orvost hivatott .