Hazánk, 1898. április (5. évfolyam, 78-103. szám)

1898-04-01 / 78. szám

78. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK __________HAZÁNK______________ múltja nincs, kinek személye tehát nem visz a pártokon kívül álló tudományos társulatba semmiféle se politikailag kellemes, se kellemetlen reminisczen­­cziát. Ezenkívül Kaposi, mint a katholiczizmus ha­talmi fénykorának, a renaissance kezdetének tudós búvára is ismeretes, kinek 1200 kötetet meghaladó Dante-gyűjteménye Magyarországon egyetlen e nem­ben. Működése eddigi szűkebb körében, mint a ‚,Magyar Szemle“ szerkesztője, közbecsülést vivott ki, mint hitoktató őszinte rokonszenvet biztosított saját számára, — fényesebb új állása kifogástalan betölté­sének ezek oly kezességei, melyekben bizonyára ellen­felei is megnyugszanak. — Küzdelem a tüdővész ellen. A század leg­veszedelmesebb betegségének, a tüdővésznek leküzdé­sére, nálunk is meg akarják kezdeni az üdvös moz­galmat azzal, hogy szegénysorsú tüdőbetegek szá­mára szanatóriumokat állítnak fel. Az alakulandó egyesület előkészítő bizottsága ma délután báró Har­kányi Frigyes elnöklete mellett ülést tartott. Dr. Ko­rányi Frigyes, a mozgalom megindítója, előterjesz­tette az alapszabályok tervezetét s rövid be­szédben hívja fel a bizottság figyelmét újból az egyesület fontosságára, mert ennek megalakí­tásával Magyarország is beleilleszkedik abba az ak­­c­ióba, melyet a világ czivilizált nemzetei indítottak a legveszedelmesebb betegség ellen való küzdelemre. Nem akarja újra számokkal fárasztani a bizottságot, de kiemeli, hogy a tüdővésznek egymagának évenként több áldozata van, mint a többi fertőző betegségek­nek együttvéve. E betegség ellen pedig a szanatórium­­rendszer bizonyult hatásos védelemnek s a szana­tóriumi gyógyítás egyszersmind kiindulási pontja az egészséges emberek megmentésének attól, hogy ők is ne kapják meg a sorvasztó betegséget. Egy­előre Budapesten alapítják meg az első szana­tóriumot s aztán idővel, a kormány és a társa­dalom segítségével az egész országra ki fogják ter­jeszteni a mozgalmat. Ezután ismerteti az alapszabá­lyokat, melyeket dr. Kuthy Dezső bizottsági előadó mutat be. Az alapszabályzatokat ezután pontonkint tárgyalták s Ormódy Vilmos, hatvani Deutsch Sándor, Jálies Géza s mások felszólalása után néhány változ­tatással el is fogadták. A bizottság elhatározta, hogy most már rövid idő múlva összehívja a »Budapesti szegénysorsú tüdőbetegek szanatórium-egyesületé­-nek alakuló közgyűlését, mely az alapszabályokat a minis­­teriumhoz terjeszti föl. — A bepörölt császár, II. Vilmos német császár nemrégiben mint alperes szerepelt a berlini Reichs­gericht előtt. Felperes brandensteini gróf Arnim volt, a­ki a hohenzollerni ház ellen indított birtokperének revízióját kérte. A gróf a Szászországban levő Gladen és Schattbege birtokok tulajdonjogát követelte a maga részére. Ezek a birtokok most a poros királyi hitbi­­zományhoz tartoznak, de a felperes gróf állítása sze­rint 1744-ben az Arnim-család birtokába kerültek, minthogy pedig a család illető ága 1869-ben kihalt, ezért most őt illeti a tulajdonjog. Arnim nem is a hitbizományt, hanem II. Vilmos császárt személyében, sőt vele együtt Frigyes Vilmos trónörököst, Henrik és Frigyes Lipót herczeget is beperelte. Az­ első bíróság egyéb okoktól eltekintve már azért is eluta­sította gróf Arnimot, mert kiderült, hogy egyik őse, Arnim Kristóf jó pénzért eladta a két birtokot a hohenzollerni ház egyik herczegének. A császár ne­vében hozott határozat természetesen nem említi a császárt, mint alperest, hanem csak a birtokok telekkönyvi átíratásának megtagadásáról beszél. A makacs felperes nem nyugodott meg ebbe a hatá­rozatba s felebbezést adott be II. Vilmos császár és érdektársai ellen. Ezt a felebbezést is elutasították, mire Arnim gróf perének revízióját kérte. A Reichs­gericht birái ezt is megtagadták tőle s most a kevésbé lojális német alattvaló kénytelen felhagyni a pörösködéssel. — Véres szoczialista zendülés. Zsombo­lyáról táviratoztak, hogy Tóba községben szo­­czialista zendülés tört ki. A csendőrség közbe lépett, de fellépésével nem nyugtatta meg a felingerült lakosságot. A csendőrök fegyverüket használták, sortüzet adtak s a tömegből sokan terültek el megsebesülve. A nép azonban még ekkor sem tágított, megtámadta a csendőröket s közülök többeket leütött. Végre a csendőrök meg­hátráltak. Mindkét részről több halott és súlyosan sebesült ember áldozata a zavargásnak. — Egy zártszék — 50.000 frank. Madridból táviratozzák . A királyi színházban tartandó előadás jövedelme, a­melyet egy hadihajó vásárlására rendez­nek, igen rendkívül lesz. Mária Krisztina régens­­királynő egy páholyért 50.000 frankot fizetett. Egy zártszékért 150.000 frankot, egy másikért 100.000 frankot fizettek. A spanyol bank 500.000 frankot irt alá szintén egy zártszékre. — A jegybank a pagnár-jubilaumra. Mint Bécsből jelentik, az osztrák-magyar bank a császári jubileum alkalmából 250.000 forint alapítványt tesz jótékony czélokra. — Két kanczellár. Bismarck az egyik, a­ki im­már friedrichsruhei magányába vonult vissza, Hohen­lohe pedig a másik, a­ki most van a német biroda­lom ügyeinek az élén. A két kanczellár egymás után következő napokon ünnepüki születési évfordulójukat. Ma volt a tényleges kanczellár születésenapja, holnap lesz a nyugalmazotté. Hohenlohe herczeg szűk csa­ládi körben ünnepelt s nem feledkezett meg Onkel Chlodwig-val a császári rokon, a­ki legújabb arczké­­pét küldte neki ajándékul. Az arczkép megfelel a mostani német politikai helyzetnek. Tengernagyi uni­formisban ábrázolja a császárt, a mi talán vonatko­zás a flotta-javaslat sikerült elfogadtatására. A volt kan­­czellárról alkalmasint szintén hasonló elmés módon emlékezik meg a találékony szellemű császár, sőt valószínűleg meg is látogatja. Bismarck holnap 83-dik születésenapját tölti be,ami a katonai jubileum után újból alkalmat ad a németeknek, hogy iránta való tiszteletüket kifejezzék. A katonai jubileum ötletéből különben sokat beszéltek arról, vájjon Bismarck in­kább katona-e vagy polgárember. Annyi bizonyos, hogy magatartása, beszédmodora egészen a katonáé, de már egyéb viselkedése, hajlamai szinte nyárs­polgárra vallanak. Nem csoda tehát, hogy eleinte a tábornokok sehogy sem kedvelték. Mikor 1870-ben a gyorsvonat átvette a franczia határon, hallotta, a­mint a szomszéd kocsiban utazó tábornokok mondo­gatták egymásnak: — Reméljük, hogy az „egyenruházott czivil“ nem zavar minket. Az „egyenruházott czivil“ Bismarck volt, a­ki már hatvan esztendeje katona. Bismarcknak egy igen találó mondása kelendő most Németországban: — A ministereknek a népesség müveit kisebbségé­hez kell tartozni. Bizony van ország, a­hol nem tartoznak a művelt kisebbséghez ... — Magyar technikusok Boszniában. Tegnap indult el a boszniai tanulmányútra a budapesti mű­egyetem 72 hallgatója, a­kik Lipthay Sándor tanár vezetése mellett és több tanár társaságában teszik meg az érdekes kirándulást. A műegyetemi tanulókat Mihanovics Ferencz banjalukai főmérnök kalauzolja Bosznián át. A magyar technikusok tegnap Zágráb­ban voltak s itt Bedekovich Kamill, a horvát mérnök­egyesület elnöke üdvözölte őket. Zágrábból a társa­ság ma Banj­alukába érkezett, a­hol szívélyesen fo­gadták. — Zola felebbezése. Mint Párisból táviratozzák, a semmisítőszék Lőw elnöklete alatt ma tárgyalta Zolának az esküdtszék ítélete ellen benyújtott semmiségi panaszát. A tárgyalást 12 óra 10 perczkor nyitották meg. Zola nem volt jelen. Chamberaud semmisítőszéki tanácsos felolvasta a jelentést. A semmiségi panasz 7 pontból áll. A jelentés kizárólag a kérdés jogi oldalával foglalkozik s az ítélőszéknek engedi át a semmiségi panaszban foglalt okok meg­ítélését. Chamberaud előadó kéri a bíróságot, tartsa fenn döntését a semmiségi ok gyanánt felhozott amaz állításra nézve, hogy Zolát a hadügyminiszer idéztette a bíróság elé és nem a haditörvényszék, a­melyet megsértett. Oda konkludál, hogy ha ezt az érvet el­fogadják, az ügyet nem lehet más esküdtszék elé utasítani. Az elítéltetés fenmaradna, az elítéltnek azonban nem kellene büntetését kiállania. Ennek az eredménynek — úgymond az előadó — kétségtelenül meg­van az az előnye, hogy véget vet a nyilvános agitácziónak. Morvard védő erre hosszabb beszédben kifejti a panaszban felhozott okokat. Manau főügyész ezek egyikét sem fogadta el. A semmitőszék a hatá­rozathozatalt szombatra halasztotta. — Tüntetés a műegyetemen. Mikor nemrégiben tüntetés volt a műegyetemen, részletesen foglalkoztunk első műszaki főiskolánk fogyatékosságaival. Megírtuk, hogy csak látszólag uralkodik rend a műegyetemen, mert voltaképpen napról-napra ellentétek merülnek fel a tanárok és hallgatók között. Ma ismét tüntettek a technikusok, ezúttal Tötössy Béla, a konstruktív rajz tanára ellen, a­kivel szemben az a legnagyobb sérelmük, hogy olyan hangon érintkezik velük, a­mi­­lyent nem felnőtt fiatal emberek, de elemi iskolás gyermekek sem tűrhetnek meg. Tötössy a húsvéti szünetre annyi feladatot adott első éves hallgatóinak, hogy ezek illő udvariassággal megkérték, könnyítsen valamit munkájukon. Tötössy meg sem hallgatta őket, hanem sértőn elutasította a fiatal embereket. Erre aztán ma olyan demonstrácziót rendeztek Tötössy ellen, hogy Asbóth Emil dékán közbelépésére volt szükség a nyugalom helyreállítására. Ebből is lát­szik, hogy végre-valahára rendet kell teremteni a műegyetemen, a­mit azonban nem nagyhangú szi­gorral lehet elérni, hanem kölcsönös méltányossággal és főiskolába való bánásmóddal. Végtére is tanár és tanítvány nem ellenségei egymásnak. — Anya és gyermeke a vonat alatt. Megírtuk tegnap, hogy a­ temesvári 195. számú gyorsvonat a gyömrői útnál elgázolt egy asszonyt, a­ki gyermekét vitte a karján. Ma reggel a rendőrség fölismerte a két halottat. A főkapitányságnál özvegy Fábry Sán­­dorné Garay Juliánna bejelentette, hogy Karolin nevű húga tegnap a kis­fiával elment hazulról s a követ­kező levelet hagyta hátra: Bocsássatok meg, úgy megszomoritalak bennete­ket, de mire ezeket a sorokat olvassátok, én már megszűntem élni. Ha kérdik, hol vagyok, mond­játok, hogy a fiam apja vitt el. Ne sirassatok, Ka­rolin. A halottas kamrában Fábryné fölismerte nővérének és az ő gyermekének holttesteit. — Leégett gőzmalom. A nagy­ surányi gőzmalom, mely Olasz Miksa és társa c­ég bérletében van, földig leégett. A kár 75.000 forint. — Halál tréfa közben. Magyar-Óvárott az el­múlt vasárnapon a gazdasági akadémia több hallga­tója mulatozott együtt. A fiatal emberek között a leg­­iigabb volt Barcza Kálmán akadémiai hallgató, a­ki bérközi állapotban revolveréből lövöldözgetett. A hat­lövetű revolverből már négy golyót kilőtt s azt hitte, hogy már nincs több golyó a forgópisztolyban. Tréfá­ból meg akarta ijeszteni a czigánybanda prímását s feléje czélzott a revolverrel. A czigányprimás meg sem moczczant. — Nem félsz? — kérdezte tőle Barcza — a­mire a czigány bátran felelte : — Nem én, mert üres a puska. — Akkor majd megmutatom, hogy ez az enyém — szólt a fiatal gazdász, s homlokának szegezte a re­volvert. A következő pillanatban elsült a fegyver s Barcza sikoltva rogyott a­ földre. A tréfa szomorúan végződött. Barcza haldokolva azt mondta, hogy nem kereste a halált.­­ A zólyomi nemzeti szövetség­ április hó 3-án tartja ünnepélyes alakuló közgyűlését. A köz­gyűlésen jelen lesz Zólyom város országos képvise­lője, nemeskéri Kiss Pál államtitkár, Zólyom vár­megye fő- és alispánja s a szövetség elnöke. Az Országos Nemzeti Szövetség küldöttséggel képviselteti magát dr. Herczegh Mihály igazgatósági elnök veze­tése alatt.­­— Húsvéti fecskendők és tojások Kertész T.-nál. __________1898. ÁPRILIS 1.____________ MŰVÉSZET, TODOHANT, SHOB4LOB. — Búcsúzás az operaházban. Az operaházb­an ma a »Rigoletto I I. felvonása után megható kis bucsu-ünnepély folyt le: özv. Kamermayer Jánosáé, a ki az operaháznak 28 éven át volt a legkiválóbb artistanéja és karvezetőnője, nyugalomba vonult s ma énekelt utoljára. Pályatársai ez alkalommal érzé­kenyen vettek tőle búcsút, összegyűltek az operaház feldíszített társalgójában az összes művészek és hivatalnokok, köztük Huszár Kálmán kormánybiztos és Káldy Gyula igazgató s érzékenyen búcsúztak el a távozótól. Krausz Soma kartanító tartott hozzá kis beszédet s átadta kortársai emlékét, egy értékes aranyórát lánczczal, azután pedig Huszár Kálmán miniszeri tanácsos az intézet nevében mondott köszö­netet a távozónak. A nyugdíjas művésznő sírva köszönte meg az iránta tanúsított figyelmet és gyön­gédséget. — Styka Jan, a Bem-Petőfi körkép festője tegnap két havi itt tartózkodása után hazautazott Lembergbe, a­hol egy újabb körkép előmunkálatait kezdi meg. Styka az utolsó időben azzal volt itt elfoglalva, hogy lefestette Strobl Alajost lóháton, viszont ez a Styka mellszobrát mintázta. Styka társai közül Vágó és Rozwadovsky Nagybecskerekre utaztak a torontáli bandérium-kép lefestése végett. — Pósa bácsi mesemondása. Április elsején, pénteken nagy öröme lesz a gyermekvilágnak: Pósa bácsi, az ő kedves versírójuk mesét fog nekik mon­dani az Operaházban, délután 5 órakor. A kicsinyek abban a fényes, nagy palotában fogják hallgathatni a­ 6 Pósa bácsijukat, a melyben máskor szép nagy

Next