Hazánk, 1898. április (5. évfolyam, 78-103. szám)

1898-04-01 / 78. szám

2 BUDAPEST, PÉNTEK BAZANE 1898. ÁPRILIS 1.­78. SZÁM. az állapotnak, a mit Schlauch mai meg­nyitójában oly röviden és oly találón jellemez, hogy erkölcsileg oly nyomo­rultak vagyunk, mint akár a római Caesa­rok idejében. Mert az a csodálatos félmű­­veltség, a mely óriási applombbal nagy­­képüsküdik miniszeri és képviselői padok-­­­ban a túloldalon mást, aligha teremt. Ez az oka, hogy a miniszerek, a szabadelvű­ párt minden lelkiismereti töprengés nélkül túlteszik magukat minden törvényen, akár van az kodifikálva, akár csak a lelkiisme­­­retbe kellene bevésve lennie. Ez az oka, hogy az egész szoc­iális kérdéssel sze­m­ben a kormánypárt készületlenül áll szemben. Pedig ez a kérdés előttünk, mellettünk forrongott évtizedek óta. De micsoda hiábavaló időpocséklás lett volna belemélyedni ennek a mozgalomnak, az óriási terjedelmű tudományos iro­­­dalmába, mikor a couponok vagdalása sokkal kellemesebb foglalkozás s mindig vannak ministeri tanácsosok, a­kik oly zseniálitások, hogy az egész világ gaz­dasági és társadalmi rendjét fenyegető mozgalom kompendiumát dióhéjban nyújt­ják át Szent Simonnak, akár csak egy aktát a behajtott bírságpénzek elszámolá­sáról. Individualizmus, kollektivizmus és másféle izmus sohasem volt tanulmánya a hatalom mai urainak s ezzel van megma­gyarázva, hogy ezek az urak a szoczialista és egyéb izgatásokkal szemben azokat a gyógyszereket, a­melyek a fenyegetett osz­tályokat biztosítanák, soha sem­ fogják megtalálni. Hogy a Schlauch Lőrincz beszéde ter­­mékenyítőleg hat-e a hivatalos elmékre, abban alapos kétségünk van. Mert ez a beszéd aligha ebbe a világba való. Az abban lerakott tudás, a színvonal sok­kal magasabb, minthogy azokra a körökre hatással lenne, a melyeknek kódexe csak a pártpolitika, s ezentúl számokra idegen minden. De annál inkább értékes a be­széd a társadalomra nézve, a mely abban bőséges anyagot kap klasszikus formában a gondolkodásra. Főpróbán. — A Hazánk eredeti tárczája. — A derék, jó közönség, mely a drámairodalom újszülött gyermekeit a premier előkelő csipke­­pólyájában pillantja meg először, úgy képzeli, hogy a főpróba valami vidám keresztelő féle, melyre a boldog apa vagy anya — mert a ne­­emanezipáczió mai világában már ilyenek is vannak — meghívja a maga intim családi kö­rét és barátainak tekintélyes társaságát, hogy tanúi legyenek boldogságának. Ám tessék meg­kérdezni magukat a szerzőket! Ők is kereszte­lőnek tartják a főpróbát — az ártatlan gyer­mek ugyanis ekkor megy át a vérkeresztségen — de szerintük nem ünnepelni gyűl ott egybe a meghívott társaság, hanem abban a remény­ben, hogy vidám gyászkiséretül szolgálhatnak egy szomorú temetési szertartásnak. A drámaíró olyan nyúl, a­melyikre mindenki rálő! — mondotta egyik drámaírónk. Ki­söréttel, ki golyóval, a jószívűek legalább az olcsó szel­lemesség ártatlan vaktöltésével. A szegény nyúl pedig — akarom mondani a szerző — félénken meglapul a nézőtér vadonénak egyik félreeső zártszék-bokrában és kénytelen jó képet vágni az elkeseredett parforce-vadászathoz. És még csak el sem szaladhat, mert abban a naiv­­ reményben ringatja magát, hogy hátha szánalmat ébreszt szomorú megjelenésével. Hát bizony, szó a mi szó, jóindulatúnak éppen nem lehet nevezni a főpróbák közönségét. De legalább érdekes társaság. Minden tagja egy-egy típus és — a szerzők legalább úgy mondják — nem valami rokonszenves típus. A legfontosabb természetesen a Tekintély. Hol aktív-, hol ex-, hol reaktivált dramaturgodé mindig dramaturg, még­pedig azon a jogon, hogy sohasem irt semmiféle drámát. Olyan nél­külözhetetlen kelléke a főpróbának, mint maga a darab. A­míg meg nem érkezik, fel sem merik húzni a vasfüggönyt s mikor a színészek ját­szanak, a kisebb nagyságok áhítattal lesik arcz­­izmainak rángatózását, hogy azokból­ valahogy kiolvashassák a csalhatatlan és döntő véleményt. A szerző — ha élelmes — iparkodik a köze­lébe jutni, ha pedig nem élelmes, a jóbarátai tuszkolják elébe és kényszerítik le a mellette üresen ásítozó karosszékbe. Női szerzők —­ ha szépek — legbájosabb mosolyaikat tartogatják fenn a számára, ha pedig széptelenek, nem mu­lasztják el neki bemutatni, mondjuk az — unoka­­hugukat. Bonbonok kínálása szintén ajánlatos. Mellette legkimagaslóbb alak a jelen volt. Ez az az úr, a­ki mindenütt jelen van s igy ter­mészetesen a főpróbán is. Kimagasló alak, mert mindig jár-kel, lehetőleg kalappal a fején, hogy jobban szembetűnjék és rendesen az első sorban foglal helyet, hogy a művésznők is tudomást vegyenek jelenlétéről. Ha csak lehet, szóba áll a Tekintély­yel, mert ez emeli az ő tekintélyét is. Rendesen tanférfi- és akadémiai drámaíró, a­mennyiben minden akadémiai pályázaton vissza­utasítják vagy három darabját. Egyébként a leg­ártatlanabb ember az egész társaságban, a­ki megbocsátja a mások bűneit, hogy adandó alka­lommal ellene se vétkezzenek. Főfoglalkozása, hogy erre az alkalomra vár. Ellentéte a Jelenvoltnak, a­kit mindenütt látni, a hunyoros elménet, a­kit mindig hallani. Ő az, a­ki a legelső malicziózus megjegyzést világgá bocsátja, a­melyet mindig nagyon sikerültnek talál és minden ismerősének ismétel. Ő az, a­ki a szentimentális jelenetek hatását egy-egy cinikus vagy triviális közbesóhajtással igyekszik ellen­súlyozni, míg a sikerült elmésségeknél az arczát fintorítja, mintha a fogát húznák. A bohém­világ tolvajnyelvén beszél. Az Otthonnak tagja. Egy cseppet sem kellemesebb emennél, de annál veszedelmesebb a Fekete lélek. Rettegett hiénája a drámairodalom sivatagának. Az arcza gondosan beretvált, de a szíve szőrös. Neki senki és semmi sem tetszik, nem mintha tényleg nem élvezne sohasem, de mert nem viszi rá a lelkiismeret, hogy jónak ismerjen el valamit. Mindig összeránczolt szemöldökkel jár, mintha kérlelhetetlen volna — pedig egy váltó-girálással is ki lehet békíteni — és a művésznőkkel le­ereszkedő bizalmassággal társalog. Kedvencz kifejezése: le fogom húzni ! És ezt a szerzőre érti. Méltó pendantja a Nagy megbocsátó. Ennek semmi sem elég rossz, hogy dicsérni valót ne találjon rajta, mert — mint mondja — a filo­zófiának már azon a magaslatán áll, melyről már csak mosolyogni tudunk le a létért való küzdelem naiv harczosaira. Ha valaki szidja előtte a darabot, méltatlankodva tiltakozik, de ebben a jóindulatban annyi a pökhendi arro­­ganczia és kicsinylő szánalom, hogy a szidal­­mazónak ajkára fagy a rosszakaratú bírálat és felháborodásában felcsap őszinte magasztalónak. Legnagyobb gyönyörűsége, ha intim baráti kör­ben rosszakat mondhat embertársairól, a­mi azonban kevésbbé veszedelmes, mint a dicsé­rete. Különben meg van győződve, hogy ő S ha- Budapest, márczius 31. Az őrlési forgalom. Bécsből telegrafál­­ták. Az osztrák képviselőházban megjelent ma­­az osztrák molnárok küldöttsége, melyet a mi­­­­nisterelnök, Kaizl pénzügyi és Barnreither keres­kedelmi minister fogadott. A molnárok az őrlési forgalom megszüntetését kérték a ministerektől. Kaizl válaszában kijelentette, hogy ez ügyben nem adhat nekik biztosítékot, mivel az a ma­gyar kormány döntésétől függ, megígérte azon­ban, hogy kérelmüket alkalomadtán szóba hozza a magyar kormánynál. Ha nem lettünk volna tisztában azzal, hogy az őrlési engedélytervezet eltörlésében a magyar kormánynak nemcsak hogy érdeme nincs, de azt az osztrák kormány­nak a magyartól valósággal kierőszakolnia kel­lett, úgy a fenti távirat tartalma teljesen tájékoz­tatna a helyzet felől. Mily kilátásokkal, mily re­ményekkel nézzen a magyar gazda az új ki­egyezés elé, ha ezen fontos kérdésben, a ma­gyar mezőgazdaság, a magyar vidéki malomipar ezen egyik legfőbb sérelmét a magyar kormány az új kiegyezésben még akkor sem hajlandó orvosolni, a­midőn az osztrák részről állíttatik fel követelménykép. Hogy különben mily szilárd­ elvei lehetnek a magyar kormánynak a kiegye­­zés tekintetében, azt eléggé igazolja az, hogy ínig ar kiegyezés nehéz kérdése három osztrák kormányt buktatott meg, addig a magyar kor­mány még mindig szilárdan áll, sőt a negyedik kormánynyal is most már negyedik alakban a meg­­egyezésre jut, a bizonynyal elvei elvi fenttartá­­sával.­­ Ferencz Ferdinánd főherczeg. Mint Bécsből jelentik, a hivatalos lap holnapi száma ő felsége kéziratát közli, a­mely szerint Ferencz Ferdinánd főherczeget „a legfőbb hadúr ren­delkezése alá“ helyezi, azaz bizonyos katonai ügyekre nézve helyettesítésével bízza meg. Ferencz Ferdinánd főherczeg már jó ideje Bécsből távolléte alatt is megkapta a fontosabb iratokat, a­melyek őt az állami ügyek menetéről s a kormány­zati ügyek intézéséről tájékoztatták. A főherczegnek a kormányügyekben való ezt a részvételét csak ko­moly betegsége és külföldön való tartózkodása szakí­totta meg ; azonban tavaly külföldről való megérkezése után a király újra hozzá utalt egyes ügyeket és már több mint hat hónap óta Ferencz­ Ferdinánd főh­er­­czeg intézi el mindazokat az ügyeket, melyeket Károly Lajos, mint a trónhoz legközelebb álló főher­czeg ő felsége megbízásából szokott elintézni. Ilyenek voltak a személyi ügyek, kérvények, kegydíjért való folyamodványok, melyeket Károly Lajos főherczeg ő felsége képviseletében és az ő megbízásából intéz­tetett el és a melyek elintézését most Ferencz Fer­dinánd főherczegre bízzák. Ezekhez az ügyekhez járulnak a katonai ügyek is. Már néhány hét előtt elhatározták, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg ta­vaszkor átveszi a bécsi gyaloghadosztály parancs­nokságát, de most ő felsége unokaöcscsét a legfőbb katonai parancsnokságban való képviseletre ren­­­delte be. ^—— 1 ' ... ! A főrendiház ülése. A törvényhozás fő­rendiháza holnap, pénteken, április elsején dél­előtt 11 órakor ülést tart, melyen a képviselőház­­által legutóbb letárgyalt javaslatokkal foglal­kozik.— 1 Az osztrák budget. Az osztrák képviselő­­áz mai ülésén Kaizl pénzügyminister előter­­esztette az 1898. évi állami költségvetést, a­­mely a birodalmi tanács múlt ülésszakában elő­terjesztett költségvetési előirányzattal szemben, az azóta szükségessé tett változtatások után ekképpen alakul: Szükséglet. . . 717,946.604 frt. Fedezet .... 722.279.182 frt. Előirányzati felesleg: 4,325.378 frt, míg a költségvetés első összeállítása alkalmával a feles­leg csak 3,979.455 frttal volt előirányozva. Ennek az az oka, hogy a kvótára három millió, irányoz­­tatott elő, a kvóta azonban ő felsége döntése folytán nem emelkedett s igy áll elő az említett felesleg. A többletet a beruházási szükséglet fedezésére fordítják. A budgetet kisérő expozé­ban Kaizl pénzügyminister csakis a Bilinsky s az ő költségvetése között mutatkozó eltérések magyarázatára szorítkozott. Expozéja során a pénzügyminiszer a Magyarországgal való kiegye­zésről ezeket mondta: „A kiegyezési akczióról nem akarok nyilat­kozni, mert hisz tudom, hogy ez az akczió annyira hátra van, hogy alig lehet föltenni, hogy a jövő év kezdete előtt életbe lép ama törvények gyakorlati hatása, a­melyeket rögtön a szünetek után szerencsém lesz beterjeszteni. Ezért tehát csak azt jegyezhetem meg, hogy ez idő szerint a kiegyezési törvények eredményei alapján pénzügyi-politikai programmód nem lehet felállítani. A kvótabizottság, mint Bécsből istvirják, meg­alakult és Schönborn grófot elnökké, Javorszkit má­sodelnökké, Beert pedig előadóvá választotta. A függetlenségi­ és 48-as Kossuth-párt holnap (péntek) este 5 órakor értekezletet tart múzeum-körúti helyiségében.

Next