Hazánk, 1898. április (5. évfolyam, 78-103. szám)
1898-04-01 / 78. szám
2 BUDAPEST, PÉNTEK BAZANE 1898. ÁPRILIS 1.78. SZÁM. az állapotnak, a mit Schlauch mai megnyitójában oly röviden és oly találón jellemez, hogy erkölcsileg oly nyomorultak vagyunk, mint akár a római Caesarok idejében. Mert az a csodálatos félműveltség, a mely óriási applombbal nagyképüsküdik miniszeri és képviselői padok-ban a túloldalon mást, aligha teremt. Ez az oka, hogy a miniszerek, a szabadelvű párt minden lelkiismereti töprengés nélkül túlteszik magukat minden törvényen, akár van az kodifikálva, akár csak a lelkiismeretbe kellene bevésve lennie. Ez az oka, hogy az egész szociális kérdéssel szemben a kormánypárt készületlenül áll szemben. Pedig ez a kérdés előttünk, mellettünk forrongott évtizedek óta. De micsoda hiábavaló időpocséklás lett volna belemélyedni ennek a mozgalomnak, az óriási terjedelmű tudományos irodalmába, mikor a couponok vagdalása sokkal kellemesebb foglalkozás s mindig vannak ministeri tanácsosok, akik oly zseniálitások, hogy az egész világ gazdasági és társadalmi rendjét fenyegető mozgalom kompendiumát dióhéjban nyújtják át Szent Simonnak, akár csak egy aktát a behajtott bírságpénzek elszámolásáról. Individualizmus, kollektivizmus és másféle izmus sohasem volt tanulmánya a hatalom mai urainak s ezzel van megmagyarázva, hogy ezek az urak a szoczialista és egyéb izgatásokkal szemben azokat a gyógyszereket, amelyek a fenyegetett osztályokat biztosítanák, soha sem fogják megtalálni. Hogy a Schlauch Lőrincz beszéde termékenyítőleg hat-e a hivatalos elmékre, abban alapos kétségünk van. Mert ez a beszéd aligha ebbe a világba való. Az abban lerakott tudás, a színvonal sokkal magasabb, minthogy azokra a körökre hatással lenne, a melyeknek kódexe csak a pártpolitika, s ezentúl számokra idegen minden. De annál inkább értékes a beszéd a társadalomra nézve, a mely abban bőséges anyagot kap klasszikus formában a gondolkodásra. Főpróbán. — A Hazánk eredeti tárczája. — A derék, jó közönség, mely a drámairodalom újszülött gyermekeit a premier előkelő csipkepólyájában pillantja meg először, úgy képzeli, hogy a főpróba valami vidám keresztelő féle, melyre a boldog apa vagy anya — mert a neemanezipáczió mai világában már ilyenek is vannak — meghívja a maga intim családi körét és barátainak tekintélyes társaságát, hogy tanúi legyenek boldogságának. Ám tessék megkérdezni magukat a szerzőket! Ők is keresztelőnek tartják a főpróbát — az ártatlan gyermek ugyanis ekkor megy át a vérkeresztségen — de szerintük nem ünnepelni gyűl ott egybe a meghívott társaság, hanem abban a reményben, hogy vidám gyászkiséretül szolgálhatnak egy szomorú temetési szertartásnak. A drámaíró olyan nyúl, amelyikre mindenki rálő! — mondotta egyik drámaírónk. Kisöréttel, ki golyóval, a jószívűek legalább az olcsó szellemesség ártatlan vaktöltésével. A szegény nyúl pedig — akarom mondani a szerző — félénken meglapul a nézőtér vadonénak egyik félreeső zártszék-bokrában és kénytelen jó képet vágni az elkeseredett parforce-vadászathoz. És még csak el sem szaladhat, mert abban a naiv reményben ringatja magát, hogy hátha szánalmat ébreszt szomorú megjelenésével. Hát bizony, szó a mi szó, jóindulatúnak éppen nem lehet nevezni a főpróbák közönségét. De legalább érdekes társaság. Minden tagja egy-egy típus és — a szerzők legalább úgy mondják — nem valami rokonszenves típus. A legfontosabb természetesen a Tekintély. Hol aktív-, hol ex-, hol reaktivált dramaturgodé mindig dramaturg, mégpedig azon a jogon, hogy sohasem irt semmiféle drámát. Olyan nélkülözhetetlen kelléke a főpróbának, mint maga a darab. Amíg meg nem érkezik, fel sem merik húzni a vasfüggönyt s mikor a színészek játszanak, a kisebb nagyságok áhítattal lesik arczizmainak rángatózását, hogy azokból valahogy kiolvashassák a csalhatatlan és döntő véleményt. A szerző — ha élelmes — iparkodik a közelébe jutni, ha pedig nem élelmes, a jóbarátai tuszkolják elébe és kényszerítik le a mellette üresen ásítozó karosszékbe. Női szerzők — ha szépek — legbájosabb mosolyaikat tartogatják fenn a számára, ha pedig széptelenek, nem mulasztják el neki bemutatni, mondjuk az — unokahugukat. Bonbonok kínálása szintén ajánlatos. Mellette legkimagaslóbb alak a jelen volt. Ez az az úr, aki mindenütt jelen van s igy természetesen a főpróbán is. Kimagasló alak, mert mindig jár-kel, lehetőleg kalappal a fején, hogy jobban szembetűnjék és rendesen az első sorban foglal helyet, hogy a művésznők is tudomást vegyenek jelenlétéről. Ha csak lehet, szóba áll a Tekintélyyel, mert ez emeli az ő tekintélyét is. Rendesen tanférfi- és akadémiai drámaíró, amennyiben minden akadémiai pályázaton visszautasítják vagy három darabját. Egyébként a legártatlanabb ember az egész társaságban, aki megbocsátja a mások bűneit, hogy adandó alkalommal ellene se vétkezzenek. Főfoglalkozása, hogy erre az alkalomra vár. Ellentéte a Jelenvoltnak, akit mindenütt látni, a hunyoros elménet, akit mindig hallani. Ő az, aki a legelső malicziózus megjegyzést világgá bocsátja, amelyet mindig nagyon sikerültnek talál és minden ismerősének ismétel. Ő az, aki a szentimentális jelenetek hatását egy-egy cinikus vagy triviális közbesóhajtással igyekszik ellensúlyozni, míg a sikerült elmésségeknél az arczát fintorítja, mintha a fogát húznák. A bohémvilág tolvajnyelvén beszél. Az Otthonnak tagja. Egy cseppet sem kellemesebb emennél, de annál veszedelmesebb a Fekete lélek. Rettegett hiénája a drámairodalom sivatagának. Az arcza gondosan beretvált, de a szíve szőrös. Neki senki és semmi sem tetszik, nem mintha tényleg nem élvezne sohasem, de mert nem viszi rá a lelkiismeret, hogy jónak ismerjen el valamit. Mindig összeránczolt szemöldökkel jár, mintha kérlelhetetlen volna — pedig egy váltó-girálással is ki lehet békíteni — és a művésznőkkel leereszkedő bizalmassággal társalog. Kedvencz kifejezése: le fogom húzni ! És ezt a szerzőre érti. Méltó pendantja a Nagy megbocsátó. Ennek semmi sem elég rossz, hogy dicsérni valót ne találjon rajta, mert — mint mondja — a filozófiának már azon a magaslatán áll, melyről már csak mosolyogni tudunk le a létért való küzdelem naiv harczosaira. Ha valaki szidja előtte a darabot, méltatlankodva tiltakozik, de ebben a jóindulatban annyi a pökhendi arroganczia és kicsinylő szánalom, hogy a szidalmazónak ajkára fagy a rosszakaratú bírálat és felháborodásában felcsap őszinte magasztalónak. Legnagyobb gyönyörűsége, ha intim baráti körben rosszakat mondhat embertársairól, ami azonban kevésbbé veszedelmes, mint a dicsérete. Különben meg van győződve, hogy ő S ha- Budapest, márczius 31. Az őrlési forgalom. Bécsből telegrafálták. Az osztrák képviselőházban megjelent maaz osztrák molnárok küldöttsége, melyet a ministerelnök, Kaizl pénzügyi és Barnreither kereskedelmi minister fogadott. A molnárok az őrlési forgalom megszüntetését kérték a ministerektől. Kaizl válaszában kijelentette, hogy ez ügyben nem adhat nekik biztosítékot, mivel az a magyar kormány döntésétől függ, megígérte azonban, hogy kérelmüket alkalomadtán szóba hozza a magyar kormánynál. Ha nem lettünk volna tisztában azzal, hogy az őrlési engedélytervezet eltörlésében a magyar kormánynak nemcsak hogy érdeme nincs, de azt az osztrák kormánynak a magyartól valósággal kierőszakolnia kellett, úgy a fenti távirat tartalma teljesen tájékoztatna a helyzet felől. Mily kilátásokkal, mily reményekkel nézzen a magyar gazda az új kiegyezés elé, ha ezen fontos kérdésben, a magyar mezőgazdaság, a magyar vidéki malomipar ezen egyik legfőbb sérelmét a magyar kormány az új kiegyezésben még akkor sem hajlandó orvosolni, amidőn az osztrák részről állíttatik fel követelménykép. Hogy különben mily szilárd elvei lehetnek a magyar kormánynak a kiegyezés tekintetében, azt eléggé igazolja az, hogy ínig ar kiegyezés nehéz kérdése három osztrák kormányt buktatott meg, addig a magyar kormány még mindig szilárdan áll, sőt a negyedik kormánynyal is most már negyedik alakban a megegyezésre jut, a bizonynyal elvei elvi fenttartásával. Ferencz Ferdinánd főherczeg. Mint Bécsből jelentik, a hivatalos lap holnapi száma ő felsége kéziratát közli, amely szerint Ferencz Ferdinánd főherczeget „a legfőbb hadúr rendelkezése alá“ helyezi, azaz bizonyos katonai ügyekre nézve helyettesítésével bízza meg. Ferencz Ferdinánd főherczeg már jó ideje Bécsből távolléte alatt is megkapta a fontosabb iratokat, amelyek őt az állami ügyek menetéről s a kormányzati ügyek intézéséről tájékoztatták. A főherczegnek a kormányügyekben való ezt a részvételét csak komoly betegsége és külföldön való tartózkodása szakította meg ; azonban tavaly külföldről való megérkezése után a király újra hozzá utalt egyes ügyeket és már több mint hat hónap óta Ferencz Ferdinánd főherczeg intézi el mindazokat az ügyeket, melyeket Károly Lajos, mint a trónhoz legközelebb álló főherczeg ő felsége megbízásából szokott elintézni. Ilyenek voltak a személyi ügyek, kérvények, kegydíjért való folyamodványok, melyeket Károly Lajos főherczeg ő felsége képviseletében és az ő megbízásából intéztetett el és a melyek elintézését most Ferencz Ferdinánd főherczegre bízzák. Ezekhez az ügyekhez járulnak a katonai ügyek is. Már néhány hét előtt elhatározták, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg tavaszkor átveszi a bécsi gyaloghadosztály parancsnokságát, de most ő felsége unokaöcscsét a legfőbb katonai parancsnokságban való képviseletre rendelte be. ^—— 1 ' ... ! A főrendiház ülése. A törvényhozás főrendiháza holnap, pénteken, április elsején délelőtt 11 órakor ülést tart, melyen a képviselőházáltal legutóbb letárgyalt javaslatokkal foglalkozik.— 1 Az osztrák budget. Az osztrák képviselőáz mai ülésén Kaizl pénzügyminister előteresztette az 1898. évi állami költségvetést, amely a birodalmi tanács múlt ülésszakában előterjesztett költségvetési előirányzattal szemben, az azóta szükségessé tett változtatások után ekképpen alakul: Szükséglet. . . 717,946.604 frt. Fedezet .... 722.279.182 frt. Előirányzati felesleg: 4,325.378 frt, míg a költségvetés első összeállítása alkalmával a felesleg csak 3,979.455 frttal volt előirányozva. Ennek az az oka, hogy a kvótára három millió, irányoztatott elő, a kvóta azonban ő felsége döntése folytán nem emelkedett s igy áll elő az említett felesleg. A többletet a beruházási szükséglet fedezésére fordítják. A budgetet kisérő expozéban Kaizl pénzügyminister csakis a Bilinsky s az ő költségvetése között mutatkozó eltérések magyarázatára szorítkozott. Expozéja során a pénzügyminiszer a Magyarországgal való kiegyezésről ezeket mondta: „A kiegyezési akczióról nem akarok nyilatkozni, mert hisz tudom, hogy ez az akczió annyira hátra van, hogy alig lehet föltenni, hogy a jövő év kezdete előtt életbe lép ama törvények gyakorlati hatása, amelyeket rögtön a szünetek után szerencsém lesz beterjeszteni. Ezért tehát csak azt jegyezhetem meg, hogy ez idő szerint a kiegyezési törvények eredményei alapján pénzügyi-politikai programmód nem lehet felállítani. A kvótabizottság, mint Bécsből istvirják, megalakult és Schönborn grófot elnökké, Javorszkit másodelnökké, Beert pedig előadóvá választotta. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt holnap (péntek) este 5 órakor értekezletet tart múzeum-körúti helyiségében.