Hazánk, 1898. június (5. évfolyam, 130-155. szám)
1898-06-01 / 130. szám
2 BUDAPEST, SZERDA HAZÁNK 1898. JUNIUS 1. 130. SZÁM. 4 meg, a mely egy modern patriarchalizmusnak képezhetné alapját. Mert nem elég a politikai s a közgazdasági bajokat orvosolni, a társadalomnak saját magának kell kebeléből kiirtani a felburjánzott dudvát s egy uj és egészséges társadalmi felfogást honosítani meg, melynek alapelve a keresztény világnézet legszebb s alaptétele „szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat“. csanádmegye közigazgatási bizottsága rosszulását fejezte ki egy földbirtokossal szemben, aki uzsoráskodott dohánykerászeivel s egyúttal felhívta a pénzügyigazgatót, hogy tegyen előterjesztést dohányengedélye visszavonása tárgyában. Íme egy példa, hogy miként kell a társadalomnak a purifikáció munkáját kezdeményezni. Sajnos, hogy csak egy példa, de elég arra, hogy megmutassa a helyes útját a modern patriarchalizmus miként való érvényesülésének. Bubinek Gyula, Budapest, május 31. A zászlórendelet, melynek jelentőséget kölcsönöz a honvédelmi minister desertálása az összes ministériumok szolidaritásából, folyton élénk publicistikai vita anyaga. A kormánypárti lapok magyarázatai szerint báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszer nem desertált, mert a belügyminiszer által kiadott mellékletben a IX. sorszám alatt ott van a honvédelmi ministérium. Hát igen, a honvédelmi ministérium benne van a mellékletben, de úgy látszik, valami írás vagy sajtóhiba csúsztatta be ezt a főhatóságot. — Mert ha szerepel a mellékletben a „Honvédelmi ministerium“, az intézkedő részben szerepelnie kellene a honvédelmi ministernek is. Végre is a honvédelmi ministerium nem abban a rangban van, a minőben a mellékletben felsorolt hivatalok és hatóságok, amelyek nem intézkednek, hanem velük rendelkeznek. Egyáltalán nem akarják elhinni, hogy a honvédelmi miniszer hat miniszer szolidáris rendeletével kényszeríthető legyen a lobogó kitűzésére s ő egyetlenegy csendőrparancsnokság épületére ki ne tűzethesse a lobogót. A honvédelmi ministernek a lobogótól való desertálásban különben van társa is és ez a felség személye körüli minister. Hogy véletlenül ma báró Bánfffy Dezső tapintatos kezei együtt kormányoznak két ministeriumot, abból nem következik, hogy a rendeletben dekretált nemzeti ünnepeken a bécsi régi kancelláriai épületen ott fog lengeni a czimeres lobogó. Igenis, a nemzeti lobogót ki kell tűzni a nemzeti ünnepeken a felség személye körüli ministériumra, valamint ki kellene tűzni nagykövetségeinkre, követségeinkre, konzulátusainkra, misszióinkra, ha volnának. Ilyenek nem létében ki kell tűzni a régi kanczelláriai épületre, amelyben a felség személye körüli ministerium székel. Már maga az a tény,hogy a felség személye körüli ministerium kihagyatott, elég ok, hogy a bürokráciai magon e jeles termékét képező rendelet visszavonatát alaposan megkorrigáltassék. , Válságos helyzet Ausztriában és nálunk. Az osztrák birodalmi gyűlés holnap kezdi meg ülésezését a delegáczionális munka bevégzése után. Valószínűleg megújulnak a Badenhegiméből jól ismert jelenetek, az obstrukció szele csapkod a bécsi lapokból, melyek nagy parlamenti eseményeket jósolnak a gáczi események ötletéből. Nyomban az ülés megnyitása után sürgős interpellácziót intéznek a kormányhoz, de az sincs kizárva, hogy vád alá helyezési indítványt is kap a Thun-kormány, így Ausztriában egyszerre két kormány ellen folyik majd a vádindítvány tárgyalása. Nem lehetetlen, hogy a gráczi vitából kifolyó események döntő lépésre indítják a Thun-kormányt, s úgy fordulhat, hogy a kormány feloszlatja a birodalmi gyűlést. A nyílt abszolutizmusnak ez a kitörése korábban vagy későbben okvetlen bekövetkezik s a gazdasági berendezkedés előmunkálatait illetőleg reánk nézve mindenesetre jobb volna, ha idejekorán számolhatnánk azzal, hogy a parlamentáris Ausztriával, vagy az abszolút osztrák császársággal állunk-e szemben. Az osztrák helyzet eme kifejlődése azért is jelentőséggel bír a mi viszonyainkat illetőleg, mert ha csakugyan bekövetkeznek a várt események,Bánffy azon nyilatkozata, hogy a kiegyezés tekintetében a magyar kormánynak szeptember közepéig nincs intézkedésre szüksége, többé meg nem állhat. Ez az oka, hogy az osztrák politikai helyzet válságosabb fordulata a képviselőház mostani szünete alatt nagy súlylyal esik latba. Június 6-án, mikor újból érdemleges tanácskozásra gyűl össze a képviselőház, valószínűleg kezdete lesz nálunk is a gazdaságpolitikai kérdésekre vonatkozó vitáknak , de akkor már aligha lehet többé kiegyezésről szó. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart.Az ülésen be fogják terjeszteni a közigazgatási és pénzügyi bizottság előadói a betegápolási költségre vonatkozó javaslatot illető jelentést, a pénzügyminiszter pedig benyújtja a cukorprémium és szeszkontingensre vonatkozó javaslatát. Egy este végre, mikor összetalálkoztam vele egy társaságban, melynek, mint a többieknek is, központja volt, elbűvölő mosolylyal szólított meg: — Mondja csak, tulajdonképpen miért is nem mutatta meg magát nálam? És mikor azt feleltem, hogy csak meghívására vártam, hozzátette : — Ha nincs okosabb dolga, jöjjön el mindjárt holnap. Legegyszerűbb volna, ha velem reggeliznék. Délelőtt 10 órától fél ötig mindig a műteremben vagyok és egy órakor reggelizem. Másnap reggel pontosan beállítottam. Az első benyomás a lehető legkedvezőbb volt. Csinos ház földszintjén lakott, szép, világos előszobával. Csengetésemre a gazdasszony jött elő, egy ötven évesnek látszó asszony, szép simára fésült hajjal és tisztaságtól ragyogó arczczal. Valószínűleg értesült már jövetelemről. Lekötelező mosolylyal s kissé gyámoltalan hajlongásokkal fogadott s miközben lesegítette kabátomat, kinyitotta az ajtót és igy szólt: — A kisasszony kéreti! Tessék ! A kis szobában, ahova beléptem, már csinosan terítve volt s elhaladva az asztal előtt, a nyitott ajtón át a tágas atelierbe léptem, melynek fala pompéji-vörös tapétával volt bevonva, szegletei pedig gypsz-figurákkal s egyéb művészi czókmókkal voltak díszítve. Maga Etelka kisasszony is igen ízlésesen volt öltözve, még elragadóbb volt, mint valaha. Megint egy kis apró szobron dolgozott, modell után. A modell egy kis leány volt, kibontott hajjal, amint éppen vállfűzőjét bontogatja, láthatólag készen arra, hogy a fürdőbe lépjen. Megint nagyon bájos dolog volt, gracziózus, szeretetreméltó, ha értéke nem ért is föl a Mater Dolorosa-éval. A sujet-ben nem volt meg ugyanis az a mély lélektani motívum, mely a tehetséges fiatal művésznő első művét oly értékessé tette. Mégis, őszintén gratulálhattam új művéhez. Etelka kisasszony egy órára elbocsátotta modelljét s mi leültünk reggelizni. Beszédünk persze a szobor körül forgott. Mint első munkájában, ebben is az életnek, az igazságnak azt a becsületes és művészi megnyilatkozását csodáltam és ezt meg is mondtam neki. Nem volt abban a szoborban semmi konvenczionális és nem volt benne eltussolva semmi. Örült nagyon, hogy így dicsértem, de mintha zavarba jött volna. — Valóban nem tudom! — mondá — előnye-e ez vagy hibája művészetemnek. Erős érzékem van a valóság iránt, de attól félek, egyáltalán semmi fantáziám nincs. Amit látok s ami megfog, azt meg tudom csinálni, a mennyire persze tudom, de kitalálni s úgy megkomponálni valamit nem vagyok képes. — Ez nem baj ! — feleltem. — Éppen ez a közvetlenség, ez a bizalmas vonzódás az igazsághoz, ez adja az Ön műveinek azt a sajátos bajt. És nagyon örülök, hogy mindezt új művében is felfedezhettem, éppen úgy, mint a Mater Dolorosá-ban. Nem is kell talán kérdeznem ezek után, hogy azt a fájdalmas anyát is az életben látta-e ? Valóban gratulálhat magának, hogy a véletlen olyan alkalmas modellel hozta össze, aki erre az igazán megragadó arczkifejezésre képes volt. Nagyon megbántam ezeket a szavakat, mert akaratom ellenére egy még mindig sajgó sebet szakítottam fel. Elnézett felettem a semmiségbe, szemei megteltek könynyei s arkai lezárultak. — Pár évvel ezelőtt az a szerencsétlenség ért — kezdő rövid szünet után — mely azonban nekem nagyon hosszúnak tetszett, — hogy elvesztettem egyetlen testvéremet.. Egy évvel fiatalabb volt nálam és nagyon okos, eleven, derék fiú, akkor próbálkoztam éppen a szobrászattal. Az a kis szobor, mely eredetileg csak egy asszonyt akart a népből ábrázolni,, már körülbelül készen volt, mikor ez a csapás ért bennünket. Modellem már idős asszony volt, aki nálunk rendesen alamizsnát kapott. Az alak és a tartás portrart-szerűleg hit volt, de az arca — a nélkül, hogy a dologról magamnak számot tudtam volna adni — egészen más lett az anyám képe, aki órákig velem volt életünk ama nehéz napjaiban, ahogy én őt fivérem halálos ágyánál láttam . . . Elhallgatott és nem tudtam mit mondani neki. Nem találtam meg az átmenetet valami vidámabb beszédtárgyra. Éppen ezért nagyon kapóra jött, hogy a hallgatásnak e kínos perczeiben hajlongva, mosolyogva belépett a nyájas gazdasszony és zavartan kérdezte: nem parancsolnak-e valamit az uraságok ? — Nem, nem ! kiáltott Etelka egészen elváltozott, barátságtalan hangon — hiszen majd hívják, ha kell valami! Az önálló vámterület mellett. Mint lapunknak táviratozzák, a debreczeni függetlenségi párt az önálló vámterület ügyében július második felében népgyűlést tart, melyre Kossuth Ferenczet és Thaly Kálmánt is Debreczenbe várják. Egy beszámoló: Purgly Sándor, akit a Bánffykormány veszprém megyei aljegyzőből nevezett ki az enyingi választókerület képviselőjének és aki a törvényhozásban eddig egy szót sem szólt, megindult, hogy beszámoljon kerületében politikai működéséről. Ezt a beszámolót Papkeszin meglehetősen viharos derültség közt fogadták s azt kérdezték a parlamenti szűzbeszéddel is adós képviselőtől: — Mennyi lesz jövőre a fuvarköltség? Purgly Sándor erre nem válaszolt, hanem hasonló fogadtatásra Lajos Komáromba utazott. Az enyingi kerület eddig, tudvalevőleg, mindig ellenzéki volt, melyet csak akkor mételyeztek meg, mikor Tisza Kálmán miniszerelnöksége alatt ott Magyar Jánost választották meg kormánypárti képviselővé. Azóta elvesztette a magyar Mezőfüldnek ez a része is a politikai függetlenségét. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as párt e hó 6-án délelőtt 10 órakor értekezletet tart Kossuth Ferencz elnöklése mellett. aelles, Budapest, május 31. Perczel Dezső belügyminiszer — tudvalevőleg — törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz az országos betegápolási költségek fedezése tárgyában. Volt alkalmunk rámutatni ennek a törvényjavaslatnak nemcsak hiányaira, hanem rosszakaratú célzataira is, amelyek a törvényhozás alkotmányos jogának kijátszásával egyenesen a belügyminister hatáskörét akarták az önkénykedésig annyira kiterjeszteni, hogy az a betegápolási költségek czímén újabb pótadót, határozatlan időkig, minden parlamentáris hozzájárulás kizárásával akaszthasson az ország terhére. Ezen törekvés ellenében már határozott tiltakozások hangzottak fel s ma ismét két ilyenféle tiltakozás fekszik előttünk. Egyik a kormány előtt legtöbbször meghunyászkodó fővárosi tanácsé,mely alázkodó formában ugyan, de kifogásolja a belügyminiszeri törvényjavaslatot, a másik az országos iparegyesületi tanácsé, mely már erősebb állásfoglalást tartalmaz szövegében. A két állásfoglalásról a következő tudósítás van előttünk: