Hazánk, 1898. június (5. évfolyam, 130-155. szám)

1898-06-01 / 130. szám

130. SZÁM. BUDAPEST, SZERDA HAZÁNK ___________ ___________1898. JUNIUS 1.___________5 kerékpáriskolát rendezzen be. A szerződést annak rendje és módja szerint megkötötte Szucsány állam­­vasúti felügyelővel, sőt a jövő e évi márcziusig a bért is kifizette. A kerékpárosok már vígan gyakorolták magukat a telken, a mikor egy szép napon beállít oda egy államvasúti közeg. — Tessék eltávozni innen! — hangzott az ellen­mondást nem tűrő felszólítás. Klein, a bérlő, méltatlankodva ellenkezett: — De kérem — bizonyítgatta a „közegének — ez a telek az én bérletem, én innen nem mozdulok. — Majd elválik a leszámítolásnál. — hangzott a válasz, a­mire meg a bicziklis így fenyegetődzött: — Én pedig lelövöm azt, a­ki ide beteszi a lábát a tudtom nélkül. A fenyegetőődzést, úgy látszik, komolyan vették, mert a napokban fegyveres csapat indult ki a főváros kellő közepén levő telek visszahódítására. Hatvan vasúti munkást fegyvereztek fel fejszével, csákány­nyal, hogy sikeresen végrehajthassák a biczikli-iskola annexióját. Klein is szavának állt, mert ő is elké­szült az ellenséges csapat fogadtatására. A harcz kiütött, a fejszenyelek csapkodták a levegőt, a biczikli-kerekek nyikorogtak, bevert koponyák és vér­­cseppek jelezték az ütközet nyomait. Végre a túlerő győzedelmeskedett az elszántság ellen. Klein A. tábornok — akarom mondani: biczikli-kereskedő — vert hadával lépésről-lépésre visszavonult, az államvasutak hadserege, azaz felfegyverzett munkás­csapata pedig elfoglalta a telket. Mindez történt az Úr 1898-dik esztendejében, a modern igazságszolgál­tatás és jogbiztonság dicsőségére. A vereséget szen­vedett Klein most diplomácziai uton iparkodik jogait visszaszerezni, a­mennyiben beperelte az államvasutat magánlaksértés miatt, így tehát a béke még egyálta­lán nem látszik biztosítottnak. — Hajóösszeütközés a Dunán. Tegnap délután a „Széchenyi“ személyszállító hajó a vámháztéri ál­lomásnál neki­ment egy naszádnak, melyet a „Nürn­berg“ vontatott. Az összeütközés következtében a „Széchenyi“ oly kárt szenvedett, hogy menetkép­telen lett. — A magasabb katonai tudomány. Főhadnagy úr Brand-Bakonyyért az éjszaka kissé zajosan mulatott, miközben az a baleset érte, hogy valaki ellopta a kávéházban a fogason függött kardját, természetesen az aranyos kardbojttal egyetemben. Főhadnagy úr Brand-Bakonyvéri hajnali öt órakor mit tehetett volna egyebet, minthogy kard nélkül indult lakására. Ugyan­ezen időtájban őrnagy ur Lipcsák körúti lakása abla­kából letekintett az utczára s miután a főhadnagyot kard nélkül látta, mérhetlen felhevüléssel ezen sza­bálytalan állapot miatt, lekiáltott az utczára: — Oberlieutenant Brand! Azonnal jelentkezzék nálam! Főhadnagy ur Brand-Bakonyyért nem tehetett egyebet, fölment a lépcsőkön, belépett az előszobába s miután ott az őrnagy kardját a fogason találta, azt oldalára kötötte és jelentkezett: — Parancsára őrnagy ur ! Az aranygalléros ur ekkor végig nézett a már kar­dos főhadnagyon s szinte bocsánat kérőleg szólt: — Pardon kamerád ! Igyál egy pohár konyakot! A főhadnagy megitta a konyakot, azután búcsúzott, de távozóban az előszobában leakasztotta derekáról az őrnagy kardját. Zipcsák major úr pedig ismét a távozó után nézett s miután azt újból kard nélküli állapotban látta, megint csak dühösen utána kiáltott: — Oberleutenant Brand! Rükwerts hozzám! A főhadnagy ismét visszafordult, ismét fölkötötte az előszobában az őrnagy kardját, mire az őrnagy „megint csak megveregette vállát: — Igyál még kamerád még egy pohár konyakot! Brand-Bakonyvári főhadnagy megitta a konyakot, aztán távozott, közben természetesen leakasztva ismét az előszobában az őrnagy kardját s azután feszített tovább kardtalanul a József-köruton. Az őrnagy nem hitt szemeinek, hogy bent kardosan és künn­e kard­talanul látja a fiatal tisztet, azért odaszólitotta most már maga mellé ifjú, szép feleségét is és így szólt hozzá: — Édes,­ látod Brand-Bakonyvéri főhadnagyot ? Ugy­e van kard az oldalán? — Nincs — felelt a menyecske. — Látod, nincs igazad, felelt az őrnagy, mert én előbb kétszer meggyőződtem róla, hogy van neki kardja. — Hja, ez a magasabb katonai tudomány— felelt a szép asszony álmosan, kacsintva. — A máramarosi erdőpanama. Máramarosmegye közigazgatási bizottsága a napokban foglalkozott a majdánkai erdőpanamával ■ a következő ítéletet hozta: A ripinye-majdánkai volt úrbéresek azon cselek­ményük által, hogy a földmivelési minister rendeleté­vel megállapított ideiglenes gazdasági üzemterv elle­nére megengedték, jobban mondva elnézték, hogy 1897. évi május—június hónapokban előleges engedély nél­kül erdejük mintegy 3785-52 k. hold területén 52-194 darab 45-754 köbméter tömtartalomra és 53-750 írtra becsült fenyőszálra levágassák és 81.000 darab 243 forint értékre becsült zsindely ugyancsak engedély nélkül termeltessék; továbbá, hogy elnézzék, mi­szerint az elrendelt tilalom ellenére erdejük egész területén korlátlan legeltetés gyakoroltassák s hogy sem a legeltetés ellen tilalmazandó, sem a védendő területeket legeltetési tilalmi jelekkel el nem látták s végül, hogy az elrendelt erdősitésitéseket nem tel­jesítették és az erdejük széleit az elrendelt módon határhalmokkal nem biztosították, erdőrendészeti ki­hágást követvén el, s­ s részben az országos erdei alap,­­­s részben Ripinye, Majdánka, Felső-Bisztra és Lopusnya községek szegényalapja javára fordí­tandó 13.000 forint pénzbüntetésben marasztaltat­­tak el. Úgy tudjuk, hogy nem csupán az úrbéresek nézték el az erdőpusztílást, hanem mások is könnyelmű hanyagságból. Vájjon ezeket ki bünteti meg, a­kik nem ellenőrizték a közvagyon garázdálkodóit ? — leigazolás. Tegnap este a külső-kerepesi és köztemető-út sarkán egy eddig ismeretlen magánfogat elgázolta Csizmadia Teréz 21 éves cselédleányt. A súlyosan sérültet állomás­ utca 19. szám alatt lévő lakásán ápolják. — Leforrázott gyermek. Mayer Jakabné nap­számosnő Anna nevű 2 éves leánykája tegnap este, míg anyja egy kis időre egyedül hagyta, magára rán­totta a tűzhelyen álló, forró vízzel telt lábast. A kis leány égési sebei következtében még az éjjel meghalt. — A bolygó tolvaj. Bozenben történt nemrég, hogy báró Unterrichter Balázs, alig 25 éves fiatal ember, nagynénjétől ellopott 76.000 forintot s aztán megszökött. A báró Olaszországba ment, innen pedig Hamburgba, a­hol hajóra ült s elvitorlázott New- Yorkba. Itt azonban elcsípték s a Fulda gőzhajón visszahozták. A hajó kikötött Gibraltárban s ezt a kis időt felhasználta a báró arra, hogy újra elszök­jön. Gibraltárból Szevillába menekült s Murat Balázs néven háborutlanul éldegélhetett egy pár napig. De itt sem tarthatta meg inkognitóját, mert a rendőrség felismerte a kiadott körözőlevél alapján. Unterrichter kétségbeesésében öngyilkosságot akart elkövetni, de így sem kerülhette ki letartóztatását, mert csak jelentéktelen sérülést szenvedett. Most már mi sem akadályozza, hogy visszahozzák Bozenben a meglopott nagynénihez. — Öngyilkosságok. Budapesten Strobl Mari 20 éves cselédlány tegnap este a Dunába akart ugrani. A közelben álló rendőr azonban megakadályozta tetté­nek végrehajtását. — Moravecz Borbála 26 éves cseléd tegnap nagy mulatságot rendezett, — mint mondta, elbúcsúzik az élettől. Mulatság után haza­ment Lehel­ utca 12. szám alatti lakására, a­hol erős légkőoldatot ivott. Most a Rókus-kórházban ápolják. — Nyíregyházán Sallai János nyíregyházig jómódú parasztgazda ma este felakasztotta magát. Öngyilkos­ságának okát nem tudják. — Nagyváradon Miskolczy Zsombor, a berettyói vízszabályozó társulat tiszt­viselője ma egyik fürdőben revolverrel keresztüllőtte magát. A lövés szive alatt hatolt át a testen, de nem halt meg. Felgyógyulásához nincs remény. Öngyilkos­ságának oka ismeretlen. Miskolczy hivatalában pon­tos és lelkiismeretes volt s úgy hiszik, hogy ideges­sége vitte a végzetes tettre. — Debreczenben Orenstein Márton 17 éves keztyű­tanoncz elment imádottja házá­hoz és ott a fáskamrában reménytelen szerelme miatt felakasztotta magát. — A Wulff-pirknatban szerdán, június hó 1-én adják először azt a mesésen szép kiállítású XV. Lajos című némajátékot, mely annak idején oly feltűnést és érdeklődést keltett egész Budapesten. Ezeket egészen új betanulással fogják adni. — Ős-Budavára június 1-én rendezi az első elite­­stélyt, mely alkalommal a június első felére szerző­dött Taciano, a világhírű nőimitátor, Alexander parter­­akrobata csoport, Borkányi női légpotpouri csoport tartják bemutatójukat. Június 1-től kezdve naponta két teljes egyenértékű előadás lesz, és pedig az első 8 órakor este, a magyar balletkar, Spring és Olin­­ger duettisták, Mamadov és Aisha jongleurök, Camp­bell amerikai duett, Alexander parter-akrobata cso­port, Osrani csoport » Yvette“ című némajátéka, és az oly hamar megkedvelt Marcello és Millay nyújtóművész és birokverseny parodisták közreműködésével. A má­sodik előadásban, mely 10 órakor veszi kezdetét, Borkányi légpotpouri női csoport, Les mystrels de Paris, párisi utcai énekesek, Do-Mi-Sol­do felette komikus zenebohóc, Taciano nőimitátor, Newsky Rousetine orosz csoport, La Roland szerpentin- és tűztáncosnő, vesznek részt. Mindkét előadásban tehát az előkelő művészek oly sorozata, mint a­milyen eddig a világ egyetlen vállalata által sem lett egy­szerre bemutatva. Ez alkalommal lesz az első nagy­szabású ingyen tombola számos értékes nyeremény­tárgyakkal. Minden belépőjegyhez , és minden bér­letjegyhez egy ingyen tombolajegy adatik ki. A tombola sorsolása a két variéta-előadás után a mecsettéri színpadon tartatik meg. A földalatti villamos vasút június 1-től éjfél után 1 óráig közlekedik. a fővárosi órák, Budapest, május 31. Ezúttal nem a közönséges órákról, hanem a to­ronyórákról szólunk, melyek arra volnának hivatva, hogy a zsebórákat nélkülöző közönséget a Nap járása iránt kellő mérvben tájékozzák. Ezidő szerint különösen két toronyórát ismerünk Budapesten, melyek kitűnő járásuknál fogva figye­lemre méltók és a­melyek egyáltalán nem méltatják semmire azt a budai professzort, a­ki kétszáz forint államköltségen a déli tizenkét óra jelzésére minden­nap kilő egy kovás­ puskát. Az egyik a Ferencz­városi templom toronyórája, a másik pedig a Teréz­városié. A Ferenczvárosi toronyóra diagnózisát fölépítése óta így lehetne megállapítani: Hat hét folyamán mutat és itt óránként fél tizen­két órát. Hat hétig fél négy órát. Hat hétig fél hat órát. És hat hétig éjfél utáni négy órát. Egyebet semmit. A terézvárosi toronyóra mindössze csak abban kü­lönbözik a ferenczvárositól, hogy a kérdéses hat heti időközök alatt hol félórával több, hol pedig félórával kevesebb időt mutat a ferenczvárosi kolléga-időmuta­­tónál. Hogy pedig ez váltó­óvásoknál, a sommás perek­ben való megjelenéseknél mily végzetes következmé­nyekkel jár, azt nem akarjuk a szenvedő emberiség jajkiáltásai daczára sem konstatálni, a fenforgó kö­rülmények illusztrálására egyszerűen csak lenyomat­juk a következő, hozzánk érkezett, panaszos leveleket. Tekintetes szerkesztőség! Eddig harangozó voltam a ferenczvárosi templom tornyában, de sajnos, most már nem vagyok, mert szavamra mondom, hogy önhibám nélkül csúnyául elcsaptak. A dolog története pedig a következő: A ferenczvárosi torony órája, melynek felügyelete tudvalevőleg a városi omnipotenczia hatáskörébe tar­tozik,­teljesen emanczipálta magát minden metrológiai időtől. Naponkint csak négyféle időt mutat, ezt is különféle időközökben. A napokban — mivel mint harangozó a székes­fővárosban megélni teljességgel lehetetlenség s mivel ennek következtében mint egy lap betűszedője is keresem kenyeremet — éjfél után mentem haza. Egyszer csak hallom, hogy a torony­órája négy vékonyat és négy vastagot ütött ! — Bim, . . . bim . . . bim . . . bim . . . Bum, . . . bam . . . bum . . . bam . . . — Tyhü! a terengettéjét! — kiáltottam fel, már négy óra és én nekem hajnalra kell harangozni. Rögtön rohantam fel a toronyba és meghúztam a harangokat, melyeknek érerhangjai átszálltak a Ferenczváros gyárai, emeletes palotái fölött a Duna hullámain keresztül, egészen a Gellért- és Svábhegyek ormai­ig. Képzelhető, hogy erre az egész Ferenczváros fel­ébredt. A millimárik sietve fejték meg teheneiket, a pálinkaméréseket, korcsmákat kinyitották, a­melyek­ben megkezdődtek a szokásos hajnali verekedések. Ez még azonban semmi, hanem káplánunk is felkelt és elmondta két óra ötven perc­kor az öt órai misét. Mindennek a következménye pedig az lett, h­ogy a milimárik, a­kiknek teje reggeli ötre megsava­­nyodott, elvertek, harangozói állásomból elcsaptak, a rendőrség pedig elítélt harangozással elkövetett éjjeli csendháborításért. Minden halandó ember láthatja, hogy én ebben az ügyben ártatlan vagyok, mint egy ma született ártat­lan toklya. Kérek felvilágosítást, hogy elszenvedett szörnyű el­­csapatásomért, kínos kínszenvedéseimért kinél keres­hetek most orvoslást ? Sürgős válaszért esedezik B. Erazmus elcsapott harangozó. A másik hozzánk intézett levél így hangzik:

Next