Hazánk, 1898. június (5. évfolyam, 130-155. szám)
1898-06-01 / 130. szám
130. SZÁM. BUDAPEST, SZERDA HAZÁNK ___________ ___________1898. JUNIUS 1.___________5 kerékpáriskolát rendezzen be. A szerződést annak rendje és módja szerint megkötötte Szucsány államvasúti felügyelővel, sőt a jövő e évi márcziusig a bért is kifizette. A kerékpárosok már vígan gyakorolták magukat a telken, a mikor egy szép napon beállít oda egy államvasúti közeg. — Tessék eltávozni innen! — hangzott az ellenmondást nem tűrő felszólítás. Klein, a bérlő, méltatlankodva ellenkezett: — De kérem — bizonyítgatta a „közegének — ez a telek az én bérletem, én innen nem mozdulok. — Majd elválik a leszámítolásnál. — hangzott a válasz, amire meg a bicziklis így fenyegetődzött: — Én pedig lelövöm azt, aki ide beteszi a lábát a tudtom nélkül. A fenyegetőődzést, úgy látszik, komolyan vették, mert a napokban fegyveres csapat indult ki a főváros kellő közepén levő telek visszahódítására. Hatvan vasúti munkást fegyvereztek fel fejszével, csákánynyal, hogy sikeresen végrehajthassák a biczikli-iskola annexióját. Klein is szavának állt, mert ő is elkészült az ellenséges csapat fogadtatására. A harcz kiütött, a fejszenyelek csapkodták a levegőt, a biczikli-kerekek nyikorogtak, bevert koponyák és vércseppek jelezték az ütközet nyomait. Végre a túlerő győzedelmeskedett az elszántság ellen. Klein A. tábornok — akarom mondani: biczikli-kereskedő — vert hadával lépésről-lépésre visszavonult, az államvasutak hadserege, azaz felfegyverzett munkáscsapata pedig elfoglalta a telket. Mindez történt az Úr 1898-dik esztendejében, a modern igazságszolgáltatás és jogbiztonság dicsőségére. A vereséget szenvedett Klein most diplomácziai uton iparkodik jogait visszaszerezni, amennyiben beperelte az államvasutat magánlaksértés miatt, így tehát a béke még egyáltalán nem látszik biztosítottnak. — Hajóösszeütközés a Dunán. Tegnap délután a „Széchenyi“ személyszállító hajó a vámháztéri állomásnál nekiment egy naszádnak, melyet a „Nürnberg“ vontatott. Az összeütközés következtében a „Széchenyi“ oly kárt szenvedett, hogy menetképtelen lett. — A magasabb katonai tudomány. Főhadnagy úr Brand-Bakonyyért az éjszaka kissé zajosan mulatott, miközben az a baleset érte, hogy valaki ellopta a kávéházban a fogason függött kardját, természetesen az aranyos kardbojttal egyetemben. Főhadnagy úr Brand-Bakonyvéri hajnali öt órakor mit tehetett volna egyebet, minthogy kard nélkül indult lakására. Ugyanezen időtájban őrnagy ur Lipcsák körúti lakása ablakából letekintett az utczára s miután a főhadnagyot kard nélkül látta, mérhetlen felhevüléssel ezen szabálytalan állapot miatt, lekiáltott az utczára: — Oberlieutenant Brand! Azonnal jelentkezzék nálam! Főhadnagy ur Brand-Bakonyyért nem tehetett egyebet, fölment a lépcsőkön, belépett az előszobába s miután ott az őrnagy kardját a fogason találta, azt oldalára kötötte és jelentkezett: — Parancsára őrnagy ur ! Az aranygalléros ur ekkor végig nézett a már kardos főhadnagyon s szinte bocsánat kérőleg szólt: — Pardon kamerád ! Igyál egy pohár konyakot! A főhadnagy megitta a konyakot, azután búcsúzott, de távozóban az előszobában leakasztotta derekáról az őrnagy kardját. Zipcsák major úr pedig ismét a távozó után nézett s miután azt újból kard nélküli állapotban látta, megint csak dühösen utána kiáltott: — Oberleutenant Brand! Rükwerts hozzám! A főhadnagy ismét visszafordult, ismét fölkötötte az előszobában az őrnagy kardját, mire az őrnagy „megint csak megveregette vállát: — Igyál még kamerád még egy pohár konyakot! Brand-Bakonyvári főhadnagy megitta a konyakot, aztán távozott, közben természetesen leakasztva ismét az előszobában az őrnagy kardját s azután feszített tovább kardtalanul a József-köruton. Az őrnagy nem hitt szemeinek, hogy bent kardosan és künne kardtalanul látja a fiatal tisztet, azért odaszólitotta most már maga mellé ifjú, szép feleségét is és így szólt hozzá: — Édes, látod Brand-Bakonyvéri főhadnagyot ? Ugye van kard az oldalán? — Nincs — felelt a menyecske. — Látod, nincs igazad, felelt az őrnagy, mert én előbb kétszer meggyőződtem róla, hogy van neki kardja. — Hja, ez a magasabb katonai tudomány— felelt a szép asszony álmosan, kacsintva. — A máramarosi erdőpanama. Máramarosmegye közigazgatási bizottsága a napokban foglalkozott a majdánkai erdőpanamával ■ a következő ítéletet hozta: A ripinye-majdánkai volt úrbéresek azon cselekményük által, hogy a földmivelési minister rendeletével megállapított ideiglenes gazdasági üzemterv ellenére megengedték, jobban mondva elnézték, hogy 1897. évi május—június hónapokban előleges engedély nélkül erdejük mintegy 3785-52 k. hold területén 52-194 darab 45-754 köbméter tömtartalomra és 53-750 írtra becsült fenyőszálra levágassák és 81.000 darab 243 forint értékre becsült zsindely ugyancsak engedély nélkül termeltessék; továbbá, hogy elnézzék, miszerint az elrendelt tilalom ellenére erdejük egész területén korlátlan legeltetés gyakoroltassák s hogy sem a legeltetés ellen tilalmazandó, sem a védendő területeket legeltetési tilalmi jelekkel el nem látták s végül, hogy az elrendelt erdősitésitéseket nem teljesítették és az erdejük széleit az elrendelt módon határhalmokkal nem biztosították, erdőrendészeti kihágást követvén el, s s részben az országos erdei alap,s részben Ripinye, Majdánka, Felső-Bisztra és Lopusnya községek szegényalapja javára fordítandó 13.000 forint pénzbüntetésben marasztaltattak el. Úgy tudjuk, hogy nem csupán az úrbéresek nézték el az erdőpusztílást, hanem mások is könnyelmű hanyagságból. Vájjon ezeket ki bünteti meg, akik nem ellenőrizték a közvagyon garázdálkodóit ? — leigazolás. Tegnap este a külső-kerepesi és köztemető-út sarkán egy eddig ismeretlen magánfogat elgázolta Csizmadia Teréz 21 éves cselédleányt. A súlyosan sérültet állomás utca 19. szám alatt lévő lakásán ápolják. — Leforrázott gyermek. Mayer Jakabné napszámosnő Anna nevű 2 éves leánykája tegnap este, míg anyja egy kis időre egyedül hagyta, magára rántotta a tűzhelyen álló, forró vízzel telt lábast. A kis leány égési sebei következtében még az éjjel meghalt. — A bolygó tolvaj. Bozenben történt nemrég, hogy báró Unterrichter Balázs, alig 25 éves fiatal ember, nagynénjétől ellopott 76.000 forintot s aztán megszökött. A báró Olaszországba ment, innen pedig Hamburgba, ahol hajóra ült s elvitorlázott New- Yorkba. Itt azonban elcsípték s a Fulda gőzhajón visszahozták. A hajó kikötött Gibraltárban s ezt a kis időt felhasználta a báró arra, hogy újra elszökjön. Gibraltárból Szevillába menekült s Murat Balázs néven háborutlanul éldegélhetett egy pár napig. De itt sem tarthatta meg inkognitóját, mert a rendőrség felismerte a kiadott körözőlevél alapján. Unterrichter kétségbeesésében öngyilkosságot akart elkövetni, de így sem kerülhette ki letartóztatását, mert csak jelentéktelen sérülést szenvedett. Most már mi sem akadályozza, hogy visszahozzák Bozenben a meglopott nagynénihez. — Öngyilkosságok. Budapesten Strobl Mari 20 éves cselédlány tegnap este a Dunába akart ugrani. A közelben álló rendőr azonban megakadályozta tettének végrehajtását. — Moravecz Borbála 26 éves cseléd tegnap nagy mulatságot rendezett, — mint mondta, elbúcsúzik az élettől. Mulatság után hazament Lehel utca 12. szám alatti lakására, ahol erős légkőoldatot ivott. Most a Rókus-kórházban ápolják. — Nyíregyházán Sallai János nyíregyházig jómódú parasztgazda ma este felakasztotta magát. Öngyilkosságának okát nem tudják. — Nagyváradon Miskolczy Zsombor, a berettyói vízszabályozó társulat tisztviselője ma egyik fürdőben revolverrel keresztüllőtte magát. A lövés szive alatt hatolt át a testen, de nem halt meg. Felgyógyulásához nincs remény. Öngyilkosságának oka ismeretlen. Miskolczy hivatalában pontos és lelkiismeretes volt s úgy hiszik, hogy idegessége vitte a végzetes tettre. — Debreczenben Orenstein Márton 17 éves keztyűtanoncz elment imádottja házához és ott a fáskamrában reménytelen szerelme miatt felakasztotta magát. — A Wulff-pirknatban szerdán, június hó 1-én adják először azt a mesésen szép kiállítású XV. Lajos című némajátékot, mely annak idején oly feltűnést és érdeklődést keltett egész Budapesten. Ezeket egészen új betanulással fogják adni. — Ős-Budavára június 1-én rendezi az első elitestélyt, mely alkalommal a június első felére szerződött Taciano, a világhírű nőimitátor, Alexander parterakrobata csoport, Borkányi női légpotpouri csoport tartják bemutatójukat. Június 1-től kezdve naponta két teljes egyenértékű előadás lesz, és pedig az első 8 órakor este, a magyar balletkar, Spring és Olinger duettisták, Mamadov és Aisha jongleurök, Campbell amerikai duett, Alexander parter-akrobata csoport, Osrani csoport » Yvette“ című némajátéka, és az oly hamar megkedvelt Marcello és Millay nyújtóművész és birokverseny parodisták közreműködésével. A második előadásban, mely 10 órakor veszi kezdetét, Borkányi légpotpouri női csoport, Les mystrels de Paris, párisi utcai énekesek, Do-Mi-Soldo felette komikus zenebohóc, Taciano nőimitátor, Newsky Rousetine orosz csoport, La Roland szerpentin- és tűztáncosnő, vesznek részt. Mindkét előadásban tehát az előkelő művészek oly sorozata, mint amilyen eddig a világ egyetlen vállalata által sem lett egyszerre bemutatva. Ez alkalommal lesz az első nagyszabású ingyen tombola számos értékes nyereménytárgyakkal. Minden belépőjegyhez , és minden bérletjegyhez egy ingyen tombolajegy adatik ki. A tombola sorsolása a két variéta-előadás után a mecsettéri színpadon tartatik meg. A földalatti villamos vasút június 1-től éjfél után 1 óráig közlekedik. a fővárosi órák, Budapest, május 31. Ezúttal nem a közönséges órákról, hanem a toronyórákról szólunk, melyek arra volnának hivatva, hogy a zsebórákat nélkülöző közönséget a Nap járása iránt kellő mérvben tájékozzák. Ezidő szerint különösen két toronyórát ismerünk Budapesten, melyek kitűnő járásuknál fogva figyelemre méltók és amelyek egyáltalán nem méltatják semmire azt a budai professzort, aki kétszáz forint államköltségen a déli tizenkét óra jelzésére mindennap kilő egy kovás puskát. Az egyik a Ferenczvárosi templom toronyórája, a másik pedig a Terézvárosié. A Ferenczvárosi toronyóra diagnózisát fölépítése óta így lehetne megállapítani: Hat hét folyamán mutat és itt óránként fél tizenkét órát. Hat hétig fél négy órát. Hat hétig fél hat órát. És hat hétig éjfél utáni négy órát. Egyebet semmit. A terézvárosi toronyóra mindössze csak abban különbözik a ferenczvárositól, hogy a kérdéses hat heti időközök alatt hol félórával több, hol pedig félórával kevesebb időt mutat a ferenczvárosi kolléga-időmutatónál. Hogy pedig ez váltóóvásoknál, a sommás perekben való megjelenéseknél mily végzetes következményekkel jár, azt nem akarjuk a szenvedő emberiség jajkiáltásai daczára sem konstatálni, a fenforgó körülmények illusztrálására egyszerűen csak lenyomatjuk a következő, hozzánk érkezett, panaszos leveleket. Tekintetes szerkesztőség! Eddig harangozó voltam a ferenczvárosi templom tornyában, de sajnos, most már nem vagyok, mert szavamra mondom, hogy önhibám nélkül csúnyául elcsaptak. A dolog története pedig a következő: A ferenczvárosi torony órája, melynek felügyelete tudvalevőleg a városi omnipotenczia hatáskörébe tartozik,teljesen emanczipálta magát minden metrológiai időtől. Naponkint csak négyféle időt mutat, ezt is különféle időközökben. A napokban — mivel mint harangozó a székesfővárosban megélni teljességgel lehetetlenség s mivel ennek következtében mint egy lap betűszedője is keresem kenyeremet — éjfél után mentem haza. Egyszer csak hallom, hogy a toronyórája négy vékonyat és négy vastagot ütött ! — Bim, . . . bim . . . bim . . . bim . . . Bum, . . . bam . . . bum . . . bam . . . — Tyhü! a terengettéjét! — kiáltottam fel, már négy óra és én nekem hajnalra kell harangozni. Rögtön rohantam fel a toronyba és meghúztam a harangokat, melyeknek érerhangjai átszálltak a Ferenczváros gyárai, emeletes palotái fölött a Duna hullámain keresztül, egészen a Gellért- és Svábhegyek ormaiig. Képzelhető, hogy erre az egész Ferenczváros felébredt. A millimárik sietve fejték meg teheneiket, a pálinkaméréseket, korcsmákat kinyitották, amelyekben megkezdődtek a szokásos hajnali verekedések. Ez még azonban semmi, hanem káplánunk is felkelt és elmondta két óra ötven perckor az öt órai misét. Mindennek a következménye pedig az lett, hogy a milimárik, akiknek teje reggeli ötre megsavanyodott, elvertek, harangozói állásomból elcsaptak, a rendőrség pedig elítélt harangozással elkövetett éjjeli csendháborításért. Minden halandó ember láthatja, hogy én ebben az ügyben ártatlan vagyok, mint egy ma született ártatlan toklya. Kérek felvilágosítást, hogy elszenvedett szörnyű elcsapatásomért, kínos kínszenvedéseimért kinél kereshetek most orvoslást ? Sürgős válaszért esedezik B. Erazmus elcsapott harangozó. A másik hozzánk intézett levél így hangzik: