Hazánk, 1898. július (5. évfolyam, 156-182. szám)
1898-07-09 / 163. szám
163. SZÁM. BUDAPEST, SZOMBAT H A Z A N K ___________1898. JULIUS 9.__________A tüdőbetegek szanatóriumának elhelyezése ügyében. Az elnöki széket Halmos János polgármester foglalta el, előadó Sacher István tanácsjegyző volt. A bizottság, a mai értekezleten abban állapodott meg, hogy a tüdőbetegek szanatóriumának czéljára 20 holdnyi területet kell átengedni. Fő feltételek a területnél: a lejtős fekvés, száraz talaj, az északi szél ellen való védelem, portól mentes levegő, jó ivóvíz. A bizottság egyelőre három ilyen alkalmas területet jelölt meg: a kamara erdőt, a Petneházy-rétet s a budakeszi erdő lejtőjét. Hangsúlyozta a bizottság s különösen ennek orvos-szakértő tagjai, hogy ez az intézet egyáltalában nem veszélyezteti a környék egészségi viszonyait s tőle a közlekedést nem szükséges elrekeszteni. V SPORT. Siófoki versenyek. — A Hazánk tudósítójától. — (Első nap.) Budapest, július 8. Az űrlovasok legszebb versenyterén, Siófokon holnap és holnapután tartják az ez évi két napos meetinget, melyre, mint mindig, most is eljön a balatonparti fürdők közönsége és a környékbeli megyék birtokossága, valamint a fővárosi sportemberek is, kik most a versenyévad holtszezonjában minden alkalmat felhasználnak, hogy egy kis sportélvezetben legyen részük. Ezt az élvezetet pedig valószínűleg megtalálják Siófokon, mert bár az egyes futamokra nem valami nagy számban érkeztek nevezések, a minőség jóval felette áll az űrlovasversenyterek rendes anyagának. Urlovasaink nagy része már napok óta lent van a magyar tenger partján s igy lovas is lesz elégséges számban, a mi valószínűvé teszi a nagy mezőnyöket. Az egyes versenyekre tipjeink a következők : I. nap. I. Reparatur — Díszpolgár. II. Cereal — Orbad — Hires leány. III. Trivial — Renegat. IV. Helyes — Springinsfeld. V. Prior — Douairiére. VI. Szeretlek — Splügen. II. nap. I. Reparatur — Díszpolgár. II. Cereal — Orbad. III. Kérdés — Helyes. IV. Cereal — Hires lány. V. Reparator — Prior. VI. Szeretlek — Douairiére. IGAZSAGSZOLGALTATAS. — Csizmadia Sándor. A főváros területéről kitiltott orosházi szoczialista izgatónak, Csizmadia Sándornak szerkesztésében és kiadásában megjelenő “ Világszabadság“ és „Földmivelők Szaklapja“ czimü időközönként megjelenő munkáslapok ez évi február hó 4-iki és február hó 11-iki számaiban Bikádi András bánfalvai és Urbán Pál czeglédi munkásoktól politikai vonatkozású czikket tett közzé, noha a törvényben előírt kaueziót nem tette le. Ezért az ügyészség sajtórendőri vétség miatt körbe fogta Csizmadiát. Ma volt az ügyben a budapesti kir. törvényszék előtt a végtárgyalás, amelyre Csizmadia a rendőrségtől négy napi menedéklevelet kapott. A magát földművesnek nevező vádlott elegáns úri ruhában jelent meg, s oly csendesen viselkedett, mintha kettőig sem tudna olvasni. A törvényszék dr. Oaál Sándor kir. alügyész vádló és dr. Pollacsek Sándor védő beszéde után sajtórendőri vétség miatt egy havi fogházra s 50 forint pénzbüntetésre ítélte Csizmadia Sándort. Az elitélt és védője, úgy a kir. ügyész is felebbezett. — A szjenicsaki fenevadak. Zágrábban ma kezdték meg a közönség csekély érdeklődése mellett az 1897 szeptember 21-én történt vérengzés ügyében a vádlottak második sorozata, 31 szjenicsaki lakos ellen a végtárgyalást. A vád gyilkosságra, nyilvános erőszakoskodásra és felbujtásra szól. A tárgyalás minden érdekesebb mozzanat nélkül folyik. A vádlottak tagadnak. — Az aradi panama. Az aradi sikkasztás ügyében ma az utolsó, 95.000 forintos sikkasztási tételt tárgyalták. Bács ennél a tételnél is beismerésben van, de részességgel vádolta Czeglédi ellenőrt is, aki a szembesítéskor makacsul tagadott és Fábián elnök keresztkérdéseire nagy hévvel igyekezett magyarázatát adni a könyveiben levő szabálytalanságoknak. — Sikkasztó postaszolga. Brázó János postaszolga a mozgópostánál volt alkalmazva s ez év február havában egy Szabadkától a Budapestig terjedő útvonal alatt a vasúti kocsiból egy csomagot lopott el, amelyben 250 forint értékű arany ékszer volt. KÖZGAZDASÁG. A budapesti gyapjuaukcziók. Budapest, július 8. A budapesti gyapjuaukcziók 24, 25 és 26-ik sorozata a vásárlók szokatlan érdeklődése mellett folyt le. Különösen az első és második nap volt szokatlanul élénk, amidőn többnyire gazdag gyapjúk kerültek kalapács alá. A harmadik nap az érdeklődés csökkent ugyan, de azért az értékesebb gyapjúk itt is vevőkre találtak. Az eladásokról szóló tudósításunkat más helyen közöljük, itt az aukciók múltjáról s jelenéről óhajtunk egymást elmondani. Az O. M. G. E. erkölcsi támogatása mellett megindult szerény kezdeményezés, a budapesti gyapjúaukciók a földművelési és kereskedelmi miniszerek támogatásával rövid négy év alatt oda fejlődött, hogy ma jövőjét illetőleg nincs mit aggódnunk. Az aukcziókat vezető Heller M. és társa cég összeköttetéseinek s fáradhatlan tevékenységének sikerült a külföld, sőt a belföld gyárosai és kereskedőinek bizalmát is megnyerni, ami, tekintve az aukcziók iránti általános bizalmatlanságot, nem csekély feladat volt. Nem különösen akkor, ha tekintetbe veszszük azt az erős és állandó akcziót, amelyet a gyapjubizományosok az aukczióval szemben kifejtettek s azon különféle machinácziókat, amelyeknek fő czélja volt a gyapjuaukcziókat úgy a gazdáknál, mint a gyárosoknál diszkreditálni. Bátran állíthatjuk, hogy az intézmény a kezdet nehézségein túl van. Legjobban igazolja ezt azon körülmény, hogy a gyapjúaukció eredményeit látva, a kereskedelmi miniszer más aukciók behozatalát is tervezi. Csak természetes, hogy a kereskedelmi körök, élükön a kizárólag kereskedelmi érdekeket szolgáló budapesti kereskedelmi és iparkamarával, az aukcióknak nem barátai. Ez azonban — reméljük — nem fogja megakadályozni a miniszer szándékában. A modern kereskedelem egyik legbecsesebb eszköze az aukció, mely nemcsak a termelő, nemcsak a fogyasztó, de a szükséges és szolid kereskedelem érdekeit is szolgálja, igényeit kielégíti. Mert ha ez nem így volna, nem látnánk annyi kereskedők által összeszedett gyapjút megjelenni a gyapjú-aukczión. Ők tudják bizonynyal a legjobban, hogy mit keresnek az aukczión. Hogy nem mindég találják meg azt, amit keresnek, a jó értékesítést oka nagyrészben az, hogy a gyárosok nem valami nagy előszeretettel viseltetnek az összeszedett gyapjú iránt, a melynek ára sem áll mindég értékével arányban s igy azt csak akkor veszik meg,ha szükségletüket uradalmi illetve közvetlen a gazdák által beküldött gyapjúból nem fedezhetik. Ez a tapasztalat minden aukczión megújul, s azok a kereskedelmi gyapjúk nem is fogják a bizalmat oly mértékben sohasem birni, mint a gazdák által közvetlen beküldöttek. Nagy baja azonban az aukcióknak, hogy a gazdaközönség, amelynek pedig érdekeit elsősorban szolgálják még mindig nem viseltetik a kellő bizalommal az intézmény iránt. Két ministérium, az ország első gazdasági szaktestülete erkölcsi támogatása s ellenőrzése, egy keiri szakértelemmel bíró s megbízható cég vezetése mellett sem tudja ez intézmény még azon körök bizalmát sem megnyerni, amelyeknek ez intézmény támogatása, felkeresése erkölcsi kötelességük volna a mellett, hogy saját érdeküket is szolgálnák. Gazdáink a legcsekélyebb kereskedelmi érzékkel sem bírnak s a változott értékesítési viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudnak. Még mindig csak a régi rendszer mellett tartanak ki, a midőn a termelőt kereste fel a fogyasztó, a midőn a gazdának ki sem kellett mozdulnia a gazdaságából, hanem helyben válogathatott tetszése szerint a vevőkben s termését adta annak, akinek a képe megtetszett neki. Ma a helyzet egészen más. A gazdának kell a fogyasztót, illetve az értékesítési piacokat felkeresnie. Aki még mindig a régi rendszer híve, annak tudatlanságát vagy kényelmét természetesen drágán kell megfizetnie. Aki azonban a kellő kereskedelmi ismereteket megszerzi, az értékesítésre szolgáló alkalmat kihasználja, az sohasem vagy kevésbé panaszkodhatik a rossz konjunktúrák miatt. A legtöbbje például az aukción is kísérletez. Ha az első alkalommal jól értékesült gyapjúja, úgy első a legközelebbi alkalommal is, ha ugyan kéz alatt megszokott kereskedőjének előre el nem adja egy-két forinttal drágábban, aki ez által az aukció hiábavalóságát czélozza kézzelfoghatólag dokumentálni. Ha a legközelebbi alkalommal el nem éri a múlt évi árakat, akkor az aukció intézménye előtte értékkel nem bsr s kész az elégedetlenség. Pedig evidens dolog, hogy a gyapjúárak sem emelkedhetnek a végtelenségig, sőt az egyes évjáratok minőségében is lehet különbség és végül, mint minden üzletnél, úgy ennél is egy kis szerencsével kell bírni. Éz az aukczión történik meg a leggyakrabban, hogy ugyanazon minőségű tételek egészen különböző árakat érnek el, mert a gyapjúnak abszolút értéke nincs. Felette kivonatos volna különben, ha a gazdák, mielőtt az aukcziókon gyapjúval vennének részt, ott megjelennének, s tájékoztatnák magukat az intézmény mibenlétéről, az ott uralkodó szokásokról és szellemről. Meg vagyok győződve róla, hogy e közvetlen tapasztalat sokakat hódítana az aukéziósok táborába. A jelen aukczió sikere különösen azért bír fontossággal, mert a tervezett béraukciókkal szemben ismételten hallottuk hangoztatni kereskedelmi körökből, hogy a gyapjúaukciók intézménye sem vált be. A július havi sorozat sikere bizonynyal megfelelő válasz ez alaptalan ráfogásra. A mai napról a következő jelentést vesszük : Az árverések mai harmadik napján a bejelentett 5886 zsák gyapjúból csak 5559 került kikiáltás alá, miután 227 zsák nem érkezett idejekorán. A hangulat a mai napon is kedvező, noha tán némileg nyugodtabb volt. A kikiáltás alá került 5659 zsákból változatlan árak mellett 2759 zsák kelt el. A törvényszék ma vonta e miatt felelősségre Brázót, feleségét pedig orgazdaság miatt. Brázót 2 évi és 6 havi, feleségét félévi börtönre ítélte. Az elítélteknek négy apró gyermekük maradt kenyéradó támasz nélkül. — A cselédleány szerelme. Fiatal, rokonszenves megjelenésű cselédleány állt ma a bíróság előtt szándékos emberölés kísérletének büntette miatt. Élő Antal asztaloslegény egy évnél tovább közös háztartásban élt Papp Anna cselédleányával, azután elkergette magától. A leány szolgálatba lépett, de nap-nap után könyörgött a férfinak, hogy ne taszítsa el magától. Ez azonban hallani sem akart többé felőle, noha saját szülei is kívánták, hogy a leányt vegye el. Papp Anna azután végső elkeseredésében revolvert vásárolt s két töltényt tett bele a fegyverbe, egyet hűtlen kedvese, a másikat pedig a maga számára. A férfit nem találta a golyó s ő maga is csak csekélyebb sérülést szenvedett. Élő Antal a mai tárgyaláson is több ízben nevetgélt és gúnyolódott a leány fölött, aki csak a fejét csóválta meg a dologra. Helyette azonban sárkány elnök hordta le keményen az asztaloslegényt. A törvényszék Pap Annát hat havi börtönre ítélte, amiből két hónapot kitöltöttnek vett. Az ítélet jogerős. -»-■ . —, ......... ,, ii 'I 1*^ — Az osztrák börzei reformok. Bécsi hírek szerint a kormány nem csupán a részvénytársaságok reformját tervezi, hanem fontos rendszabályokat akar életbe léptetni a börzével szemben is. Ezek szerint a börzeirodák és váltóüzletek nyitása tekintettel arra, hogy ezek annyi embert tettek tönkre, felsőbb engedélytől lesz függővé téve. Sőt esetleg az egész bankár üzlet e sorsra jut. Megnehezítik a kétes értékű külföldi tüzekre való aláírásokat. Szabályozni fogják a papíroknak a börzére bocsátását. A határidőüzletet gabnában és egyes értékpapírokban nem akarná ugyan a miniszer eltörülni, azonban még sem tudni, mit hoz a jövő. A törvényhozás többsége agrárius és a közvélemény is mindinkább megbarátkozik e rendszabály szükségével. A magyar vámtarifa ügyében tartandó értekezletre a következő szakférfiak és testületek hivatalosak : Lukács Béla, dr. Matlekovits Sándor, dr. Láng Lajos, Hegedűs Sándor, Engedi Lukács, Hieronymi Károly és Weisz Berthold országgyűlési képviselők, báró Jósika Samu, Földes Béla egyetemi tanár.