Hazánk, 1898. július (5. évfolyam, 156-182. szám)

1898-07-10 / 164. szám

6 BUDAPEST, VASÁRNAP HAZÁNK 1898. JULIUS 10. 164. SZÁM. történt, a mely három embernek okozta halálát. Az egyik telken, Bíró János majorságában Leitner Ja­kab budapesti karmester náhány nap óta kutat ásat. Munkájában segédkezik neki 14 éves fia, Huber Ist­ván és Huber Béla napszámosok. A munkások teg­nap délután duczokhoz erősített kötélen akartak le­ereszkedni. Előbb a két Huber ment le, őket követte Leitner fia. Egyszerre azonban az egyik ducz kifor­dult helyéből, a kötél elszakadt s a három munkás fözuhant a mélységbe. Reájuk esett a külszélen fel­halmozott homoktömeg, mely egészen beterítette őket. A szerencsétleneket nem tudták megmenteni s csak éjfél felé ásták ki holttesteiket. — Százezer forintos csalás. A Ganz-gyár villa­mossági osztályán — mint a Mág írja — nagy visszaélésnek jutottak a nyomára. Több budapesti c­ég azt vette észre, hogy bár­milyen olcsó ajánlatot nyújt is be, mindig vissza­utasítják, ellenben elfogadják más kereskedők drága ajánlatait. A napokban aztán egy ilyen kiváltságolt kereskedő feljelentést tett a gyárnál, a­melyben el­ismerte, hogy ő eddigelé összejátszott Bayer Nán­dor irodafőnökkel s igy tudta elfogadtatni drága ajánlatait. Bayer rendesen províziót kapott a vállalkozóktól, de egy esetben nem sikerült megegyezésre jutnia a feljelentő kereskedővel, aki azért boszul állt rajta. A gyár igazgatósága megin­dította a vizsgálatot s kiderült, hogy három év óta a manipulác­iók több mint százezer forintnyi kárt okoztak. Az igazgatóság nem tett feljelentést a rend­őrségen, hanem elbocsátotta alkalmazásából Bayer Nándort és szövetséges társait, Allerhand Jakabot, a villamossági osztály anyagszertárának főnökét és Heber­ger Ferencz főkönyvelőt, a­kik egyáltalán nem szorultak volna ilyen manipuláczióra, mert több ezer forinyi évi fizetésük volt a gyárnál. — A tolvaj orfeumhölgy. Néhány, nappal ezelőtt megírtuk, hogy egy szép orfeumdiva az „Artista” kávéházból egy előkelő gavallért nyolczszáz fo­rinttal terhelt tárczájától , megfosztotta. Goldstein Sarah a tolvajlás elkövetése után megszökött a fővá­rosból. Néhány napra rá Szolnokon tűnt fel, azon­ban neszét vette, hogy a rendőrség keresi, titokban visszajött a fővárosba, hogy holmiját és szeretőjét, Müller Pál artistát, a­kinél a nyolcszáz forint volt, magával vigye. A rendőrség hamar elfogta a tolvaj­leányt, kedvese azonban kereket oldott a pénzzel. Most a rendőrség őt keresi, százezer forint követelést tartanak számon, a­melyet 1931. január 31-én kell a fővárosnak a kormánytól megkapnia. A lánczhidat építő társaság ugyanis annak idején egyességet kötött Pest és Buda városával. A társaság szerződésileg kötelezte magát, hogy mind a két városnak kétszáz-kétszázezer forintot fizet 1931. január elsején, addig pedig mindegyik város tizenkét­ezer forint kamatot kap. 1870-ben a kormány álla­mosította a hidat s a társaság kötelezettségét is ma­gára vállalta. Az 1870. évi XXX. törvényczikk el is rendeli a kamatfizetést. De 1885-ben a főváros le­mondott a kamatról, mert a kormány Budáról Pestre a h­idvámot eltörölte. A tanács nem tudta bizonyo­san, hogy a 400.000 forint követelés jogos-e. A tiszti ügyész ma előterjesztést tett a tanácshoz, a­melyben az iratok alapján kijelenti, hogy a főváros követelése jogos és a fővárosnak 1931. január elsején meg kell kapnia a négyszázezer forintot. Már most csak az a kérdés, hogy miképpen bánnak a fővárosnál a forin­tokkal, mikor a százezreket így kezelik. “ MŰVÉSZET, TUDOMÁST, IRODALOM. — Ösztöndíj adomány­ozás. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszer egy, magét megnevezni nem akaró nagylelkű alapító 111.500 forintos képzőművé­szeti ösztöndíj alapítványának kamataiból folyó évre Mendlik Oszkár és Mihalik Dániel festőművészeknek 2100­—2100 frtnyi ösztöndíjat adományozott. Ez a tény annál inkább méltó a fölemlítésre, mert hazánk­ban vajmi kevesen vannak, a­kik művészeti czélokra ily tekintélyes összegeket áldoznak és még keve­sebben azok, a­kik ezt névtelenül cselekszik. SZÉKESFŐVÁROSI ÜGYEK. ----Fürdő és defic­it. Eddigelé is tudtuk, hogy a főváros ügyeinek intézésénél teljességgel hiányzik a czéltudatosság, de olyan félszeg tervet, mint a­milyenről most értesülünk, még a budapesti tanács­kozóktól sem várhattunk. Azt halljuk ugyanis, hogy a helytelen gazdálkodás miatt támadt deficzit eltün­tetésének egyik módszeréül kieszelték a Rudas-fürdő díjainak felemelését. Ez a fürdő tudvalévően a fővá­ros tulajdona s természetesen nagy részt a szeré­nyebb viszonyok között élő emberek veszik igénybe, mert hiszen a tehetősebbek saját fürdőszobáikkal rendelkeznek, így tehát a tervezett dij­felemelés csakis az alsóbb néposztályt sújtaná s máskülönben is bizo­nyára azt eredményezné, hogy a magántulajdonban levő fürdők árait is felemelnék. Jellemző a főváros vezetésére, hogy ilyen úton-módon a szűkebb viszo­nyok között élő lakosság megterhelésével, egészség­­ügyi tekintetben is fontos intézményt akar kihasz­nálni, a­melyet pedig hozzáférhetőbbé kellene tenni. Az ilyen korlátolt bölcsességű tervezgetés egyáltalán nem járul hozzá a szükséges jó példaadáshoz, melyet a fővárosnak illenék megadni. — 400.000 forintos állami tartozás. A főváros közigazgatását mi sem jellemzi jobban, mint hogy kerek 400.000 forintnyi követelésről megfeledkeztek. A múlt hónapban pénztárvizsgálatot tartott a polgár­­mester, s akkor konstatálta, hogy a pénztárnál négy­ SPORT. _ — A siófoki versenyek mai 1898. julius 9-diki eredményéről a következő táviratunk számol be: I. Siófoki dij. 1200 korona, 1600 méter, első Her­­czeg Taxis Lantos (lov. túl.), második Díszpolgár, harmadik Steuermann, azután Reparator, Sambo. Totalizatőr: 5 : 16. Totalizatőr: I. 25 : 20, II. 25 : 29. II. Öreglaki dij: 1200 korona, 2400 méter. Első Jankovich-Bésán Gy. Hires leány (lov. Szemere fő­hadnagy), Cereal, Trilby kitört. Totalizatőr: 5 : 7. III. Somogy megyei akadályverseny. Tiszteletdij és 1000 korona. 4000 méter. Első Herczeg Taxis M. Trivial-ja (lov. a túl.), második kérdés, harmadik Dogaresse, aztán Parissen. Totalizatőr: 5 : 8. Helyre­fogadások : 25 : 44. IV. Keszthelyi dij. Gátverseny-handicap. 1200 ko­rona. 2400 méter. Első gróf Orssich P. hadnagy Thekla-ja, második Renegat, harmadik Springinsfeld, azután Bibis, Lapály. Totalizatőr: 5 : 17. Helyrefoga­dások : I. 25 : 59, II. 25 : 48. V. Eladók versenye. 1000 korona. 2000 méter. Első Geist G. Donairiere-je (lov. Horthy Sz.), második Szeretlek, harmadik Csikfogó, azután Helenor. Tota­lizatőr : 5 : 12. Helyrefogadások: I. 25 : 30, II. 25 : 31. VI. Boglári Handicap: 1200 korona, 1200 méter. Első Hummel A. százados Torontál-ja (lov. Mr. Brook), második Ottó, harmadik Splügen, azután Vanderbilt, Harrvich. Totalizatőr: 5:28. Helyre­fogadások : I. 25 : 45, 25 : 33. IGAZSÁGSZOLGALTATÁS. — Merénylet a király ellen. Ma jutott a nyil­vánosságra a budapesti törvényszék határozata, mely­­lyel a felségsértő összeesküvőket vád alá helyezte a bttkv. 130. §-ában meghatározott felségsértés elköve­tésére létrejött szövetség büntette miatt. A vád alá helyezettek: Muzsik József polti születésű 31 éves, Hartmann Lajos pálfalvi születésű 25 éves és Kovács Gyula czeglédi születésű 46 éves napszámosok, míg Várkonyi István ellen megszüntették az eljárást. A határozat indokolása a merénylet tervét ezekben mondja el: Muzsik, a­ki elfogatása alkalmával a terhére rót­­takat valótlanságoknak mondta, két nap múlva már beismerte, hogy elhatározta, hogy társat keres és el­pusztítja a királyt, a­ki minden rossznak az oka. Ezt az elhatározását a sok átélt nyomorúság, nélkülözés, keresethiány és a munkástársainál is tapasztalt nyo­mor érlelte meg benne, mert a király nem törődik semmivel, a kormányt a miniszerekre és képviselőkre bízza, kik a képet nyúzzák és bajaikkal nem törőd­nek. A merénylet terve tőle származik, az alkalmas társat pedig Hartmann Lajos személyében találta meg, a­kivel 1898. januárban abban állapodtak meg, hogy a királyt dinamittal kivégzik. A merényletet akként tervezték, hogy a budai oldalon, a zárda-utca és a Margit-körút közt haladó kétszáz méternyi csa­tornába dinamitot helyeznek el, a gyújtó zsinórt pedig kivezetik alkalmas helyre, honnan, a­mikor a király fogatával arra hajtat, jelezni lehet azt, hogy mikor kell a zsinórt meggyújtani. Ezt a helyet azért válasz­totta, mert az említett csatornát jól ismerte, miután építésében részt vett. A terv kivitelének ideje eleve megállapítva nem volt, mert az attól függött, hogy a dinamitot mikor fogják megszerezhetni. A tervbe ezután­ Kovács Gyulát is bevonták, kivel közölték is azt. Ez a tervet helyeselte, azután arról mindhárman ismételve beszéltek. Hartmann Lajos önként szövetkezett, valamint Kovács is, a­ki az 1898. május 5-én történt találkozáskor jelentette ezt ki. Kovács volt az, a­ki ekkor megígérte, hogy dinamitot és pénzt fog kül­földről hozni. Kovács beszédjéből azt értette meg, hogy a pénzt és dinamitott Várkonyi fogja küldeni, azt mondta ugyanis Kovács, hogy a pénz miatt nem kell búsulni, ad Várkonyi ötszáz forintot is, a dina­mitot pedig „más tárgy nevében“ (más bevallott kül­demény czímen) megküldi külföldről. Később aztán azt is mondta Kovács, hogy baj van, mert Várkonyit elfogták Bécsben, de ez a tervükre befolyással nincs, mert azt hiszi, hogy Várkonyi leánya is rendelkezik pénzzel. — Erdély Sándor miniszer gondjai alatt. Nyitráról jelenti egy félhivatalos távirat: A közigaz­gatósági hatóság utasította a városi rendőrkapitány­ságot, hogy a törvényszék helyiségeit, a­melyek tart­hatatlan állapotban vannak, közbiztonsági, továbbá egészségrendőri szempontból vizsgáltassa meg és erélyes intézkedéseket tegyen. A vizsgálat holnap lesz. — Az aradi panama. Az aradi törvényszék az adóhivatali sikkasztás dolgában ma a 95.000 forintos tételt tárgyalta. Király Géza makacsul tagadja az összejátszást, végül azonban, az elnök keresztkérdé­seire beismerő vallomást tesz. A hallgatóságban nagy mozgás támad. Király Czeglédy ellenőrre vall, a­ki a szembesítésnél tovább tagad. A sikkasztási tételeket most már letárgyalták. Hétfőn Tenner, kedden J Bérczy, szerdán pedig Scheinberger orgazdaságainak ügyét tárgyalják. Pénteken a tanukat hallgatják ki. Az érdeklődés egyre fokozódik. — Felületes jogszolgáltatás. Ritka jogesetben döntött ma a budapesti törvényszék. Juszt Sándor és Deutsch Béla 1894-ben Juszt és Deutsch bejegyzett czég alatt a fővárosban borkereskedést nyitottak. Az üzlet rosszul ment, a czég ellen hitelezői végrehajtá­sokat vezettek és ennek során birói zár alá vették a czég promontori pinczéjét is. 1895. nyarán beállott a teljes fizetésképtelenség és a csőd csak azért nem volt elrendelhető, mert Juszt, a­ki Deutsch halála után egyedüli c­égtulajdonos maradt, letette a bíró­ság előtt a vagyontalansági esküt. Ekkor az egyik hitelező, Mattoni H. bécsi czég, a­mely pezsgőkért körülbelül 1500 forintot követelt, a btk. 387. §-ába ütköző csalás büntette miatt feljelentette Jusztot, azt panaszolván, hogy ez többi hitelezőit az ő — Mar­toni — rovására kielégítette és hogy zár alá vett promontori pinczéjét önhatalmúlag feltörte s a borokat eladta. Minthogy a pincze feltörése miatt egy másik hitelező feljelentése következtében már vizsgálat folyt Juszt ellen a pestvidéki törvény­széknél, a budapesti törvényszék e vizsgálat iratait átkérte és a főügyhöz csatolta. A budapesti törvény­szék közben nem vette észre, hogy a pestvidé­ki tör­vényszék a zártörési ügyben a feljelentést alaptalan­nak találta és az eljárást jogerősen megszüntette. Így történt aztán, hogy ugyanabban az ügyben, melyet a pestvidéki törvényszék jogerősen megszüntetett, a buda­pesti törvényszék vádhatározatot hozott. A tévedést még a kir. tábla sem vette észre és a vádhatározatot helybenhagyta. A végtárgyaláson, melyen Lenk kir. táblai biró elnökölt, nem kis meglepetést okozott, mikor dr. Waizenkorn Oszkár védő a törvényszéki asztalon fekvő aktacsomóból kikereste a pestvidéki törvényszék megszüntető végzését és annak alapján az eljárás megszüntetését kérte. E kérelemnek a tör­vényszék rövid tanácskozás után helyt adott és mint­hogy Mattoni H. is visszavonta a másik ügyben be­adott feljelentését, az ügy, melyben két törvényszék kétféleképen döntött, végleg irattárba került. KÖZGAZDASÁG. A részvény-ügy reformja Ausztriában. (Br.) A bécsi „Vereins Comission” hatáskörének szabályozása és az osztrák részvénytársulati ügy kilátásba helyezett és már-már foganatosítandó re­formja révén, dr. Kaizl az osztrák pénzügyminiszter egy csapásra a legkedveltebb alakja lett a bécsi és prágai merkantil köröknek. Tudvalevőleg Ausztriában bármely részvénytársa­sági alapon álló pénzintézeti vagy ipari vállalat kon­­c­esszióhoz van kötve, melynek kiadatása azonban a részvényvizsgálóbizottság jóváhagyásától létetik függvé. Maga a Vereins Comission intézménye az 1852 év­ből ered. A külföldön, de különösen az­­Amerikában uralkodó nagy gründolási mánia arra késztette az osztrák kormányt, hogy óvó intézkedéseket tegyen, melyek megakadályozzák az alapítási láznak Auszt­riában való lábrakapását. Ezen szempontból kiin­dulva alakult meg a „Vereins Comission, melynek ez képezte feladatát, megvizsgálni várjon az engedélyért folyamodó vállalat üzletköre,kiterjed-e az ipar avagy a kereskedelem ama ágaira, melyek a támogatásra tényleg rászorultak és ha igen, kikutatni azt is, váljon az alapítók személye, valamint a megalakulás módo­zatai lehetővé teszik-e az új vállalatnak a kitűzött irányban való sikeres működését. A kormány intenciója kétségkívül az volt, hogy a külföldön elért látszólagos nagy nyereségek, valamint a sokat ígérő reklámok által teljesen megtévesztett közönséget megóvja azoktól a veszteségektől, a­me-

Next