Hazánk, 1898. július (5. évfolyam, 156-182. szám)
1898-07-10 / 164. szám
6 BUDAPEST, VASÁRNAP HAZÁNK 1898. JULIUS 10. 164. SZÁM. történt, a mely három embernek okozta halálát. Az egyik telken, Bíró János majorságában Leitner Jakab budapesti karmester náhány nap óta kutat ásat. Munkájában segédkezik neki 14 éves fia, Huber István és Huber Béla napszámosok. A munkások tegnap délután duczokhoz erősített kötélen akartak leereszkedni. Előbb a két Huber ment le, őket követte Leitner fia. Egyszerre azonban az egyik ducz kifordult helyéből, a kötél elszakadt s a három munkás fözuhant a mélységbe. Reájuk esett a külszélen felhalmozott homoktömeg, mely egészen beterítette őket. A szerencsétleneket nem tudták megmenteni s csak éjfél felé ásták ki holttesteiket. — Százezer forintos csalás. A Ganz-gyár villamossági osztályán — mint a Mág írja — nagy visszaélésnek jutottak a nyomára. Több budapesti cég azt vette észre, hogy bármilyen olcsó ajánlatot nyújt is be, mindig visszautasítják, ellenben elfogadják más kereskedők drága ajánlatait. A napokban aztán egy ilyen kiváltságolt kereskedő feljelentést tett a gyárnál, amelyben elismerte, hogy ő eddigelé összejátszott Bayer Nándor irodafőnökkel s igy tudta elfogadtatni drága ajánlatait. Bayer rendesen províziót kapott a vállalkozóktól, de egy esetben nem sikerült megegyezésre jutnia a feljelentő kereskedővel, aki azért boszul állt rajta. A gyár igazgatósága megindította a vizsgálatot s kiderült, hogy három év óta a manipulációk több mint százezer forintnyi kárt okoztak. Az igazgatóság nem tett feljelentést a rendőrségen, hanem elbocsátotta alkalmazásából Bayer Nándort és szövetséges társait, Allerhand Jakabot, a villamossági osztály anyagszertárának főnökét és Heberger Ferencz főkönyvelőt, akik egyáltalán nem szorultak volna ilyen manipuláczióra, mert több ezer forinyi évi fizetésük volt a gyárnál. — A tolvaj orfeumhölgy. Néhány, nappal ezelőtt megírtuk, hogy egy szép orfeumdiva az „Artista” kávéházból egy előkelő gavallért nyolczszáz forinttal terhelt tárczájától , megfosztotta. Goldstein Sarah a tolvajlás elkövetése után megszökött a fővárosból. Néhány napra rá Szolnokon tűnt fel, azonban neszét vette, hogy a rendőrség keresi, titokban visszajött a fővárosba, hogy holmiját és szeretőjét, Müller Pál artistát, akinél a nyolcszáz forint volt, magával vigye. A rendőrség hamar elfogta a tolvajleányt, kedvese azonban kereket oldott a pénzzel. Most a rendőrség őt keresi, százezer forint követelést tartanak számon, amelyet 1931. január 31-én kell a fővárosnak a kormánytól megkapnia. A lánczhidat építő társaság ugyanis annak idején egyességet kötött Pest és Buda városával. A társaság szerződésileg kötelezte magát, hogy mind a két városnak kétszáz-kétszázezer forintot fizet 1931. január elsején, addig pedig mindegyik város tizenkétezer forint kamatot kap. 1870-ben a kormány államosította a hidat s a társaság kötelezettségét is magára vállalta. Az 1870. évi XXX. törvényczikk el is rendeli a kamatfizetést. De 1885-ben a főváros lemondott a kamatról, mert a kormány Budáról Pestre a hidvámot eltörölte. A tanács nem tudta bizonyosan, hogy a 400.000 forint követelés jogos-e. A tiszti ügyész ma előterjesztést tett a tanácshoz, amelyben az iratok alapján kijelenti, hogy a főváros követelése jogos és a fővárosnak 1931. január elsején meg kell kapnia a négyszázezer forintot. Már most csak az a kérdés, hogy miképpen bánnak a fővárosnál a forintokkal, mikor a százezreket így kezelik. “ MŰVÉSZET, TUDOMÁST, IRODALOM. — Ösztöndíj adományozás. A vallás- és közoktatásügyi miniszer egy, magét megnevezni nem akaró nagylelkű alapító 111.500 forintos képzőművészeti ösztöndíj alapítványának kamataiból folyó évre Mendlik Oszkár és Mihalik Dániel festőművészeknek 2100—2100 frtnyi ösztöndíjat adományozott. Ez a tény annál inkább méltó a fölemlítésre, mert hazánkban vajmi kevesen vannak, akik művészeti czélokra ily tekintélyes összegeket áldoznak és még kevesebben azok, akik ezt névtelenül cselekszik. SZÉKESFŐVÁROSI ÜGYEK. ----Fürdő és deficit. Eddigelé is tudtuk, hogy a főváros ügyeinek intézésénél teljességgel hiányzik a czéltudatosság, de olyan félszeg tervet, mint amilyenről most értesülünk, még a budapesti tanácskozóktól sem várhattunk. Azt halljuk ugyanis, hogy a helytelen gazdálkodás miatt támadt deficzit eltüntetésének egyik módszeréül kieszelték a Rudas-fürdő díjainak felemelését. Ez a fürdő tudvalévően a főváros tulajdona s természetesen nagy részt a szerényebb viszonyok között élő emberek veszik igénybe, mert hiszen a tehetősebbek saját fürdőszobáikkal rendelkeznek, így tehát a tervezett dijfelemelés csakis az alsóbb néposztályt sújtaná s máskülönben is bizonyára azt eredményezné, hogy a magántulajdonban levő fürdők árait is felemelnék. Jellemző a főváros vezetésére, hogy ilyen úton-módon a szűkebb viszonyok között élő lakosság megterhelésével, egészségügyi tekintetben is fontos intézményt akar kihasználni, amelyet pedig hozzáférhetőbbé kellene tenni. Az ilyen korlátolt bölcsességű tervezgetés egyáltalán nem járul hozzá a szükséges jó példaadáshoz, melyet a fővárosnak illenék megadni. — 400.000 forintos állami tartozás. A főváros közigazgatását mi sem jellemzi jobban, mint hogy kerek 400.000 forintnyi követelésről megfeledkeztek. A múlt hónapban pénztárvizsgálatot tartott a polgármester, s akkor konstatálta, hogy a pénztárnál négy SPORT. _ — A siófoki versenyek mai 1898. julius 9-diki eredményéről a következő táviratunk számol be: I. Siófoki dij. 1200 korona, 1600 méter, első Herczeg Taxis Lantos (lov. túl.), második Díszpolgár, harmadik Steuermann, azután Reparator, Sambo. Totalizatőr: 5 : 16. Totalizatőr: I. 25 : 20, II. 25 : 29. II. Öreglaki dij: 1200 korona, 2400 méter. Első Jankovich-Bésán Gy. Hires leány (lov. Szemere főhadnagy), Cereal, Trilby kitört. Totalizatőr: 5 : 7. III. Somogy megyei akadályverseny. Tiszteletdij és 1000 korona. 4000 méter. Első Herczeg Taxis M. Trivial-ja (lov. a túl.), második kérdés, harmadik Dogaresse, aztán Parissen. Totalizatőr: 5 : 8. Helyrefogadások : 25 : 44. IV. Keszthelyi dij. Gátverseny-handicap. 1200 korona. 2400 méter. Első gróf Orssich P. hadnagy Thekla-ja, második Renegat, harmadik Springinsfeld, azután Bibis, Lapály. Totalizatőr: 5 : 17. Helyrefogadások : I. 25 : 59, II. 25 : 48. V. Eladók versenye. 1000 korona. 2000 méter. Első Geist G. Donairiere-je (lov. Horthy Sz.), második Szeretlek, harmadik Csikfogó, azután Helenor. Totalizatőr : 5 : 12. Helyrefogadások: I. 25 : 30, II. 25 : 31. VI. Boglári Handicap: 1200 korona, 1200 méter. Első Hummel A. százados Torontál-ja (lov. Mr. Brook), második Ottó, harmadik Splügen, azután Vanderbilt, Harrvich. Totalizatőr: 5:28. Helyrefogadások : I. 25 : 45, 25 : 33. IGAZSÁGSZOLGALTATÁS. — Merénylet a király ellen. Ma jutott a nyilvánosságra a budapesti törvényszék határozata, melylyel a felségsértő összeesküvőket vád alá helyezte a bttkv. 130. §-ában meghatározott felségsértés elkövetésére létrejött szövetség büntette miatt. A vád alá helyezettek: Muzsik József polti születésű 31 éves, Hartmann Lajos pálfalvi születésű 25 éves és Kovács Gyula czeglédi születésű 46 éves napszámosok, míg Várkonyi István ellen megszüntették az eljárást. A határozat indokolása a merénylet tervét ezekben mondja el: Muzsik, aki elfogatása alkalmával a terhére róttakat valótlanságoknak mondta, két nap múlva már beismerte, hogy elhatározta, hogy társat keres és elpusztítja a királyt, aki minden rossznak az oka. Ezt az elhatározását a sok átélt nyomorúság, nélkülözés, keresethiány és a munkástársainál is tapasztalt nyomor érlelte meg benne, mert a király nem törődik semmivel, a kormányt a miniszerekre és képviselőkre bízza, kik a képet nyúzzák és bajaikkal nem törődnek. A merénylet terve tőle származik, az alkalmas társat pedig Hartmann Lajos személyében találta meg, akivel 1898. januárban abban állapodtak meg, hogy a királyt dinamittal kivégzik. A merényletet akként tervezték, hogy a budai oldalon, a zárda-utca és a Margit-körút közt haladó kétszáz méternyi csatornába dinamitot helyeznek el, a gyújtó zsinórt pedig kivezetik alkalmas helyre, honnan, amikor a király fogatával arra hajtat, jelezni lehet azt, hogy mikor kell a zsinórt meggyújtani. Ezt a helyet azért választotta, mert az említett csatornát jól ismerte, miután építésében részt vett. A terv kivitelének ideje eleve megállapítva nem volt, mert az attól függött, hogy a dinamitot mikor fogják megszerezhetni. A tervbe ezután Kovács Gyulát is bevonták, kivel közölték is azt. Ez a tervet helyeselte, azután arról mindhárman ismételve beszéltek. Hartmann Lajos önként szövetkezett, valamint Kovács is, aki az 1898. május 5-én történt találkozáskor jelentette ezt ki. Kovács volt az, aki ekkor megígérte, hogy dinamitot és pénzt fog külföldről hozni. Kovács beszédjéből azt értette meg, hogy a pénzt és dinamitott Várkonyi fogja küldeni, azt mondta ugyanis Kovács, hogy a pénz miatt nem kell búsulni, ad Várkonyi ötszáz forintot is, a dinamitot pedig „más tárgy nevében“ (más bevallott küldemény czímen) megküldi külföldről. Később aztán azt is mondta Kovács, hogy baj van, mert Várkonyit elfogták Bécsben, de ez a tervükre befolyással nincs, mert azt hiszi, hogy Várkonyi leánya is rendelkezik pénzzel. — Erdély Sándor miniszer gondjai alatt. Nyitráról jelenti egy félhivatalos távirat: A közigazgatósági hatóság utasította a városi rendőrkapitányságot, hogy a törvényszék helyiségeit, amelyek tarthatatlan állapotban vannak, közbiztonsági, továbbá egészségrendőri szempontból vizsgáltassa meg és erélyes intézkedéseket tegyen. A vizsgálat holnap lesz. — Az aradi panama. Az aradi törvényszék az adóhivatali sikkasztás dolgában ma a 95.000 forintos tételt tárgyalta. Király Géza makacsul tagadja az összejátszást, végül azonban, az elnök keresztkérdéseire beismerő vallomást tesz. A hallgatóságban nagy mozgás támad. Király Czeglédy ellenőrre vall, aki a szembesítésnél tovább tagad. A sikkasztási tételeket most már letárgyalták. Hétfőn Tenner, kedden J Bérczy, szerdán pedig Scheinberger orgazdaságainak ügyét tárgyalják. Pénteken a tanukat hallgatják ki. Az érdeklődés egyre fokozódik. — Felületes jogszolgáltatás. Ritka jogesetben döntött ma a budapesti törvényszék. Juszt Sándor és Deutsch Béla 1894-ben Juszt és Deutsch bejegyzett czég alatt a fővárosban borkereskedést nyitottak. Az üzlet rosszul ment, a czég ellen hitelezői végrehajtásokat vezettek és ennek során birói zár alá vették a czég promontori pinczéjét is. 1895. nyarán beállott a teljes fizetésképtelenség és a csőd csak azért nem volt elrendelhető, mert Juszt, aki Deutsch halála után egyedüli cégtulajdonos maradt, letette a bíróság előtt a vagyontalansági esküt. Ekkor az egyik hitelező, Mattoni H. bécsi czég, amely pezsgőkért körülbelül 1500 forintot követelt, a btk. 387. §-ába ütköző csalás büntette miatt feljelentette Jusztot, azt panaszolván, hogy ez többi hitelezőit az ő — Martoni — rovására kielégítette és hogy zár alá vett promontori pinczéjét önhatalmúlag feltörte s a borokat eladta. Minthogy a pincze feltörése miatt egy másik hitelező feljelentése következtében már vizsgálat folyt Juszt ellen a pestvidéki törvényszéknél, a budapesti törvényszék e vizsgálat iratait átkérte és a főügyhöz csatolta. A budapesti törvényszék közben nem vette észre, hogy a pestvidéki törvényszék a zártörési ügyben a feljelentést alaptalannak találta és az eljárást jogerősen megszüntette. Így történt aztán, hogy ugyanabban az ügyben, melyet a pestvidéki törvényszék jogerősen megszüntetett, a budapesti törvényszék vádhatározatot hozott. A tévedést még a kir. tábla sem vette észre és a vádhatározatot helybenhagyta. A végtárgyaláson, melyen Lenk kir. táblai biró elnökölt, nem kis meglepetést okozott, mikor dr. Waizenkorn Oszkár védő a törvényszéki asztalon fekvő aktacsomóból kikereste a pestvidéki törvényszék megszüntető végzését és annak alapján az eljárás megszüntetését kérte. E kérelemnek a törvényszék rövid tanácskozás után helyt adott és minthogy Mattoni H. is visszavonta a másik ügyben beadott feljelentését, az ügy, melyben két törvényszék kétféleképen döntött, végleg irattárba került. KÖZGAZDASÁG. A részvény-ügy reformja Ausztriában. (Br.) A bécsi „Vereins Comission” hatáskörének szabályozása és az osztrák részvénytársulati ügy kilátásba helyezett és már-már foganatosítandó reformja révén, dr. Kaizl az osztrák pénzügyminiszter egy csapásra a legkedveltebb alakja lett a bécsi és prágai merkantil köröknek. Tudvalevőleg Ausztriában bármely részvénytársasági alapon álló pénzintézeti vagy ipari vállalat koncesszióhoz van kötve, melynek kiadatása azonban a részvényvizsgálóbizottság jóváhagyásától létetik függvé. Maga a Vereins Comission intézménye az 1852 évből ered. A külföldön, de különösen azAmerikában uralkodó nagy gründolási mánia arra késztette az osztrák kormányt, hogy óvó intézkedéseket tegyen, melyek megakadályozzák az alapítási láznak Ausztriában való lábrakapását. Ezen szempontból kiindulva alakult meg a „Vereins Comission, melynek ez képezte feladatát, megvizsgálni várjon az engedélyért folyamodó vállalat üzletköre,kiterjed-e az ipar avagy a kereskedelem ama ágaira, melyek a támogatásra tényleg rászorultak és ha igen, kikutatni azt is, váljon az alapítók személye, valamint a megalakulás módozatai lehetővé teszik-e az új vállalatnak a kitűzött irányban való sikeres működését. A kormány intenciója kétségkívül az volt, hogy a külföldön elért látszólagos nagy nyereségek, valamint a sokat ígérő reklámok által teljesen megtévesztett közönséget megóvja azoktól a veszteségektől, ame-