Hazánk, 1898. szeptember (5. évfolyam, 208-234. szám)
1898-09-16 / 222. szám
222. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK HAZÁNK 1898. SZEPTEMBER 16. 3 fáklyákkal sorfalat. Az utczákon nagy sokaság gyűlt össze. A gázlámpák szabadon égtek. Mikor az udvari vonat berobogott a pályaudvar csarnokába, a kirendelt diszszázad dobpergés közt tisztelgett. A beszentelést Mayer udvari plébános végezte, mialatt az udvar tagjai az odakészített imazsámolyokra térdelve imádkoztak. A halottasmenet elvonulását a közönség mélyen meghatva nézte végig. Sokan, különösen a nők, hangosan zokogtak. A Hofburgban voltak a király ő felségén kívül Ferenci Szalvátor főherczeg és neje Mária Valéria főherczegasszony, Lipót bajor herczeg és neje Gizella herczegaszszony, György bajor herczeg és József Ágost főherczeg. Mikor jelentették, hogy a halottasmenet megérkezett a Schweizerhofba, a király ő felsége a fejedelmi személyiségekkel a belső lakosztályból a Hofburg kápolnájába ment, ahol a holttestet újra beszentelték. A király Ő Felsége éjjel negyed 12 órakor visszatért Schönbrunnba. Az iszonyú tolongásban az utczákon négy ember elájult. Bécs, szeptember 15. Ő Felsége a király a legközelebbi rokonok kíséretében Schönbrunnból a Hofburgba hajtatott, hogy jelen legyen az első beszentelésen a Hofburg kápolnájában. Előkészületek a temetésre. Bach, szeptember 15. A királyné kancellárja, báró Hornig Károly veszprémi püspök, pénteken reggel a gyászmisék kezdete előtt beszenteli a királyasszony tetemét s ezután az első gyászmisét mondja az udvari kápolnában a drága halott lelkének üdvéért. A jövő héten a bécsi udvari kápolnában három ünnepélyes gyászmise lesz az elhunyt királyné lelkiüdvéért; a két első gyászmisét szentbeszéd előzi meg. Az első rekviemet kedden dr. Gruscha Antal bécsi bibornok herczegprimás, a másodikat a király egyenes óhajtására szerdán Vaszary Kolos bibornok herczegprimás, a harmadikat Schönborn Ferencz prágai bibornok herczegérsek fogja mondani. A szónokok dr. Rick Kelemen udvari hitszónok és dr. Schnabl Károly udvari káplán lesznek. Book, szeptember 15. A király ma a sehenbrunni kastélyban hosszasabb kihallgatáson fogadta gróf Thun ministerelnököt. A temetésre ide érkező fejedelmi vendégek közül a német császár, a bajor régens-herczeg, a szász király, a román király, Alexej nagyherczeg és az olasz trónörökös a burgba, a többiek fogadóba szállnak. Az összes fejedelmi vendégek a hivatalos fogadás mellőzését kérték. A pályaudvaron csak a szolgálatukra kirendelt tisztek és saját diplomáciai képviselőik fogadják őket. A német császár mellé a nagyváradi Vilmos huszárezred parancsnokát, Ströhr Adolf ezredest osztották be szolgálatra. A spanyol régenskirályné és a svéd királyi pár követségekkel képviseltetik magukat. A haditengerészet nevében báró Spawn altengernagy holnap koszorút helyez a ravatalra. Béva, szeptember 15. Vaszary Kolos herczegprímás Kohl Medárd titkárja, Samassa József egri érsek Semrecsányi Lajos kanonok, Schlauch Lőrincz bibornokpüspök pedig udvari papja kíséretében ide érkeztek. A király a három főpapot kihallgatáson fogadta. A gyilkos és bűntársai, Genf, szeptember 15. Luccheni magaviselete egyenest felháborító, amint ezt a bíróságtól kiszivárgó hírek is elismerik. Csodálatos az az eljárás is, melyet a svájczi bíróság tanúsít irányában. Szinte kímélik az elvetemült gazt, aki valósággal gúnyt űz a bírósággal. Tollat, papirost még talán könyvet is adtak neki s ő ezzel sem elégedett meg, hanem durva beszéddel ráförmedt a rendőrfőnökre : — Kapok már szivart? És Aubert úr, a rendőrfőnök, mintha valami ártatlan lélekkel volna dolga, szelíd hangon felelte : — Majd meglátjuk. Nem lehetetlen, hogy Luccheni kívánsága teljesedett s ő egész kényelemmel szivarozgat a genfi püspök-fogházban. Az a túlzottan enyhe bánásmód, melyet a hatóság éreztet vele szemben, felbátorítja az istentelen gonosztevőt. Ma, mikor elhagyta a vizsgálóbíró szobáját, a folyosón állókat cinikus mosolylyal üdvözölte: — Jó napot, uraim! Hozzá még a kezével integetett. A vizsgálóbíró előtt is ilyen a viselkedése, az igaz, hogy a biró úr is keményebben léphetne fel. Ma a naczionáléja felől intézett hozzá kérdéseket franczia nyelven. Erre a gyilkos tiszta francziasággal felelte: — Nem tudok francziául. Kérek tolmácsot! A mire a biró csakugyan tolmácsot rendelt. Ilyen módon teszi csúffá a gyilkos az igazságszolgáltatást, mely úgy látszik ebben az országban beczézgeti a bűnösöket. Bern, szeptember 15. A svájczi távirati ügynökségnek Lausanneból a következőket jelentik: A rendőrség két egyént tartóztatott le, aminek nagy fontosságot tulajdonítanak. A merénylet előtt való este egy Gualducci nevű embert tartóztattak le csavargás miatt. Ebben az emberben később anarchistát ismertek fel, aki Lucchininek néhány napon át szállást adott. Azt hiszik, hogy ő készítette a gyilkos ráspoly nyelét. A nála talált papírok nem az ő iratai. A másik fogoly Barbotti anarchista, aki ellen erős a gyanú, hogy segédkezett Luccheninek. Mind a kettőt Genfbe szállították, mint Luccheni bűntársait. Róma, szeptember 15. Az „Esercito“ jelenti, hogy egy Quersola nevű katona czímére, aki a Palermoban állomásozó 13. sz. könnyű lovasezredben szolgált, egy vastag csomag érkezett, amely látszólag a „Corriere de la Sera“ példányait tartalmazta. A hatóság, amelyet ez a különös küldemény figyelmessé tett, felbontotta a csomagot és számos svájczi anarchista lapot talált benne, amelyek telve voltak anarchista aforizmákkal. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a csomagot Luccheni küldötte Quersaldnak. Quersolát a fegyelmi tanács elé állították és a büntetettek századába helyezték át. Az „Esercita“ hozzáfűzi ehhez a jelentéshez, hogy ez a csomag egyike volt ama számos, anarchista iratokkal teli csomagoknak, amelyeket a katonai hatóság lefoglalt. A katonai hatóság minden egyes ilyen küldeményről értesítette a rendőrséget. Brüsszel, szeptember 15. A rendőrség a múlt éjjel letartóztatott két anarchistát, akik falragaszokat függesztettek ki. A letartóztatottak francziák és anarchistáknak vallják magukat. Róma, szeptember 15. A mai nap folyamán itt és néhány vidéki városban több anarchistát letartóztattak. Párma, szeptember 15. A szomszéd Verona faluban, Luccheni illetőségi helyén valamennyi házra gyászlobogót tűztek. A polgármesteri hivatalban még most is meg van Lucebrónak az a levele, amelyben kérdezi, hogy mikor kell sorozásra jelentkeznie. A lalonczházban, ahová Lucchenit anyja, Luigia, 1874. október 7-én adta, a következő fölvilágosítást adják a merénylőről: A fiút beszolgáltatás után egy Foglia Luigia nevű parasztasszonynak adták át ellátásra. A fiú nyakán emlékérem volt, szent Vinczének, a talált gyermekek védőszentjének képe. A varanói tanító még jól emlékezik arra, hogy Luccheni egy ízben dühösen hajszotta kalapját Umberto király képe felé, eltörve a keretet ás az üveget. A nemzeti gyász. Budapest, szeptember 15. A képviselőhöz küldöttségében való részvételre az ellenzéki pártokból eddig a következők jelentkeztek : A nemzeti párt részéről: gróf Apponyi Albert, Biró Lajos és gróf Esterházy Mihály; a függetlenségi párt részéről mint hivatalos kiküldöttek Győry Elek, Brázay Kálmán és Pichler Győző; a néppárt részéről: Molnár János elnök, gróf Zichy János alelnök, Major Ferencz, Farkas József, Kálmán Károly; a függetlenségi párt Ugron-frakciója részéről: Bartha Miklós. A küldöttség külön vonattal utazik Bécsbe, amely holnap reggel fél 9 órakor indul el. Ha elegendő számú jelentkező lesz, akik még a temetés napján akarnak visszautazni, úgy szombaton este 6 órakor külön vonatot indítanak Bécsből. A szombaton végbemenő temetésen Bérczes Dezső belügyi és báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszer fogják a magyar kormány koszorúját a ravatalra helyezni. Az országgyűlés gyásza. A szomorú héten ma tanácskozásra jöttek össze az országgyűlés tagjai. A képviselőház és főrendiház is tartott ülést, melyen megállapították, hogy miként vegyen részt a törvényhozás tragikus véget ért Nagyasszonyunk, Erzsébet királyné temetésén. Gyászoló gyülekezet szomorú képét nyújtotta a képviselőház. A nagy számmal megjelent képviselők fekete ruhában foglalták el a padsorokat és Szilágyi Dezső elnök mély templomi csendben nyitotta meg az ülést s tette meg indítványát, hogy a tisztelt Ház koszorút helyez Erzsébet királyné ravatalára s azt a jelentkező képviselők küldöttsége viszi el rendeltetési helyére. Az indítványt egyhangúlag elfogadta a képviselőház s ezzel az alig öt perczig tartott ülés véget ért. A főrendiház déli 12 órakor tartott ülésén gróf Károlyi Tibor elnökölt. A főrendek sorában ott ült Vaszary Kolos, az ország herczegprímása is. Miután az elnöknek a képviselőházban elfogadott határozattal egyező indítványát elfogadták, az ülés véget ért. A képviselőház és főrendiház tagjait vivő különvonat holnap reggel fél kilenc órakor indul el a nyugati pályaudvarból Bécs felé. A törvényhozás két Házának mai ülése a következő lefolyású volt: A képviselőház ülése. Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Holnár Antal. A felszólalásokat jegyzik: Psrozsi Béni és Lakatos Miklós jegyző urak. Szilágyi Dezső elnök: Tisztelt Ház ! A mai ülés tárgya a boldogult királyné temetésével összefüggő intézkedések és bejelentések. Mindenekelőtt javaslatba hozom, határozza el a Ház, hogy a megdicsőült királyné ravatalára koszorút tesz és annak elhelyezésével az elnököt és az alakítandó küldöttséget — amelyre vonatkozólag később teszek javaslatot — megbízza. A ministerelnök úrtól vett értesülés alapján és annak megfelelőleg értesítem a Házat, hogy amennyiben a koszorú elhelyezését fogja a Ház elhatározni, a Ház ezen koszorújának elhelyezése ■giUZ..." .... ImmTin TUTi mm "7 l'T" zsája iránt érzett hódolata is. A Kárpáti Zoltán legkedvesebb olvasmányai közül való volt, a Szerelem bolondjai-nak ajánlását pedig örömmel fogadta el. Az újabb magyar elbeszélők között főleg a szegény, megboldogult, geniális Justh Zsigmondot szerette, a kinek korai halálát őszintén megsiratta. Szinte türelmetlenül várta utolsó könyvének, a Delelő-nek megjelenését s azok között, a kik nagy lelki gyönyörűséggel olvasták Justh-nak e halála után megjelent művét, első volt a Felséges asszony. Petőfi dalai közül a mély, érzelemdús szerelmes versek tetszettek neki legjobban, azok, melyek házas életének boldogságát örökítik meg. Kedves írója volt régebben báró Eötvös József, akinek Karthausi-ját többször fölolvastatta magának. íme, asszonyi fenkölt szivének vonzódása az érzések lágyszavu dalnokához. Mikor Eötvössel, aki tudvalevőleg az Andrássy-ministérium kultuszministere volt, egy udvari fogadás alkalmával találkozott, mosolyogva mondta, hogy ő már régóta ismeri a könyveiből. Nemcsak regényeit ismerte, de igen tetszett a Végrendelet czímű költeménye is, sőt megjegyezte, hogy hírből ismeri nagy munkáját, A XIX. század uralkodó eszméit is, melyet felséges férje különösen dicsért.* Most siratja a magyar géniusz is, melynek hitstápolója volt mindhalálig. De hiába siratja minden népe, a világ, királyi férje, gyászoló gyermekei, már vissza nem fog térni többé sohasem. De ha magyar népére tán még a menyekből is áldólag, védőleg tekint.