Hazánk, 1898. szeptember (5. évfolyam, 208-234. szám)

1898-09-16 / 222. szám

222. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK HAZÁNK 1898. SZEPTEMBER 16. 3 fáklyákkal sorfalat. Az utczákon nagy soka­ság gyűlt össze. A gázlámpák szabadon ég­tek. Mikor az udvari vonat berobogott a pályaudvar csarnokába, a kirendelt diszszá­­zad dobpergés közt tisztelgett. A beszentelést Mayer udvari plébános végezte, mialatt az udvar tagjai az odakészített imazsámo­lyokra térdelve imádkoztak. A halottas­­menet elvonulását a közönség mélyen meg­hatva nézte végig. Sokan, különösen a nők, hangosan zokogtak. A Hofburgban voltak a király ő felségén kívül Ferenci Szalvátor fő­­herczeg és neje Mária Valéria főherczegasszony, Lipót bajor herczeg és neje Gizella herczegasz­­szony, György bajor herczeg és József Ágost főherczeg. Mikor jelentették, hogy a halottas­menet megérkezett a Schweizerhofba, a ki­rály ő felsége a fejedelmi személyiségekkel a belső lakosztályból a Hofburg kápolnájába ment, a­hol a holttestet újra beszentelték. A király Ő Felsége éjjel negyed 12 órakor visszatért Schön­­brunnba. Az iszonyú tolongásban az utczákon négy ember elájult. Bécs, szeptember 15. Ő Felsége a király a legközelebbi rokonok kí­séretében Schönbrunnból a Hofburgba hajtatott, hogy jelen legyen az első beszentelésen a Hof­burg kápolnájában. Előkészületek a temetésre. Bach, szeptember 15. A királyné kanc­ellárja, báró Hornig Károly veszprémi püspök, pénteken reggel a gyászmisék kezdete előtt beszenteli a királyasszony tetemét s ezután az első gyászmisét mondja az udvari kápolnában a drága halott lelkének üdvéért. A jövő héten a bécsi udvari kápolnában három ünnepélyes gyászmise lesz az elhunyt királyné lelkiüdvéért; a két első gyászmisét szentbeszéd előzi meg. Az első rekviemet kedden dr. Gruscha Antal bécsi bibornok herczegpri­más, a másodikat a király egyenes óhajtására szerdán Vaszary Kolos bibornok herczegprimás, a harmadikat Schönborn Ferencz prágai bibornok herczegérsek fogja mondani. A szónokok dr. Rick Kelemen udvari hitszónok és dr. Schnabl Károly udvari káplán lesznek. Book, szeptember 15. A király ma a sehenbrunni kastélyban hosszasabb kihallgatáson fogadta gróf Thun ministerelnököt. A temetésre ide érkező fejedelmi vendégek közül a német császár, a bajor régens-herczeg, a szász király, a román király, Alexej nagyh­erczeg és az olasz trón­örökös a burgba, a többiek fogadóba szállnak. Az összes fejedelmi vendégek a hivatalos fogadás mellő­zését kérték. A pályaudvaron csak a szolgálatukra kirendelt tisztek és saját diplomáciai képviselőik fo­gadják őket. A német császár mellé a nagyváradi Vilmos huszárezred parancsnokát, Ströhr Adolf ezre­dest osztották be szolgálatra. A spanyol régens­­királyné és a svéd királyi pár követségekkel képvisel­tetik magukat. A haditengerészet nevében báró Spawn altenger­­nagy holnap koszorút helyez a ravatalra. Béva, szeptember 15. Vaszary Kolos herczegprímás Kohl Medárd titkárja, Samassa József egri érsek Semrecsányi Lajos kanonok, Schlauch Lőrincz bibornok­­püspök pedig udvari papja kíséretében ide ér­keztek. A király a három főpapot kihallgatáson fogadta. A gyilkos és bűntársai, Genf, szeptember 15. Luccheni magaviselete egyenest felháborító, a­mint ezt a bíróságtól kiszivárgó hírek is el­ismerik. Csodálatos az az eljárás is, melyet a svájczi bíróság tanúsít irányában. Szinte kímélik az elvetemült gazt, a­ki valósággal gúnyt űz a bírósággal. Tollat, papirost még talán könyvet is adtak neki s ő ezzel sem elégedett meg, ha­nem durva beszéddel ráförmedt a rendőrfőnökre : — Kapok már szivart? És Aubert úr, a rendőrfőnök, mintha valami ártatlan lélekkel volna dolga, szelíd hangon felelte : — Majd meglátjuk. Nem lehetetlen, hogy Luccheni kívánsága tel­jesedett s ő egész kényelemmel szivarozgat a genfi püspök-fogházban. Az a túlzottan enyhe bánásmód, melyet a hatóság éreztet vele szem­ben, felbátorítja az istentelen gonosztevőt. Ma, mikor elhagyta a vizsgálóbíró szobáját, a fo­lyosón állókat c­inikus mosolylyal üdvözölte: — Jó napot, uraim! Hozzá még a kezével integetett. A vizsgáló­bíró előtt is ilyen a viselkedése, az igaz, hogy a biró úr is keményebben léphetne fel. Ma a naczionáléja felől intézett hozzá kérdéseket franczia nyelven. Erre a gyilkos tiszta franczia­­sággal felelte: — Nem tudok francziául. Kérek tolmácsot! A mire a biró csakugyan tolmácsot rendelt. Ilyen módon teszi csúffá a gyilkos az igazság­szolgáltatást, mely úgy látszik ebben az ország­ban beczézgeti a bűnösöket. Bern, szeptember 15. A svájczi távirati ügynökségnek Lausanneból a következőket jelentik: A rendőrség két egyént tartóztatott le, a­mi­nek nagy fontosságot tulajdonítanak. A merény­let előtt való este egy Gualducci nevű embert tartóztattak le csavargás miatt. Ebben az em­berben később anarchistát ismertek fel, a­ki Lucchini­nek néhány napon át szállást adott. Azt hiszik, hogy ő készítette a gyilkos ráspoly nye­lét. A nála talált papírok nem az ő iratai. A másik fogoly Barbotti anarchista, a­ki ellen erős a gyanú, hogy segédkezett Luccheninek. Mind a kettőt Genfbe szállították, mint Luccheni bűn­társait. Róma, szeptember 15. Az „Esercito“ jelenti, hogy egy Quersola nevű katona czímére, a­ki a Palermoban állomásozó 13. sz. könnyű lovasezredben szolgált, egy vas­tag csomag érkezett, a­mely látszólag a „Cor­­riere de la Sera“ példányait tartalmazta. A hatóság, a­melyet ez a különös küldemény figyelmessé tett, felbontotta a csomagot és számos svájczi anarchista lapot talált benne, a­melyek telve voltak anarchista aforiz­mákkal. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a csomagot Luccheni küldötte Quer­saldnak. Quer­­solát a fegyelmi tanács elé állították és a bün­tetettek századába helyezték át. Az „Esercita“ hozzáfűzi ehhez a jelentéshez, hogy ez a cso­mag egyike volt ama számos, anarchista iratok­kal teli csomagoknak, a­melyeket a katonai hatóság lefoglalt. A katonai hatóság minden egy­es ilyen küldeményről értesítette a rendőr­séget. Brüsszel, szeptember 15. A rendőrség a múlt éjjel letartóztatott két anar­chistát, a­kik falragaszokat függesztettek ki. A letartóztatottak francziák és anarchistáknak vallják magukat. Róma, szeptember 15. A mai nap folyamán itt és néhány vidéki város­ban több anarchistát letartóztattak. Párma, szeptember 15. A szomszéd Verona faluban, Luccheni illetőségi helyén valamennyi házra gyászlobogót tűztek. A pol­gármesteri hivatalban még most is meg van Luceb­­ró­nak az a levele, a­melyben kérdezi, hogy mikor kell sorozásra jelentkeznie. A lalonczh­ázban, a­hová Lucchenit anyja, Luigia, 1874. október 7-én adta, a következő fölvilágosítást adják a merénylőről: A fiút beszolgáltatás után egy Foglia Luigia nevű paraszt­­asszonynak adták át ellátásra. A fiú nyakán emlék­érem volt, szent Vinczének, a talált gyermekek védő­szentjének képe. A varanói tanító még jól emlékezik arra, hogy Luccheni egy ízben dühösen hajszotta kalapját Umberto király képe felé, eltörve a keretet ás az üveget. A nemzeti gyász. Budapest, szeptember 15. A képviselőhöz küldöttségében való részvételre az ellenzéki pártokból eddig a következők jelent­keztek : A nemzeti párt részéről: gróf Apponyi Albert, Biró Lajos és gróf Esterházy Mihály; a függet­lenségi párt részéről mint hivatalos kiküldöt­tek Győry Elek, Brázay Kálmán és Pich­ler Győző; a néppárt részéről: Molnár János elnök, gróf Zichy János alelnök, Major Fe­rencz, Farkas József, Kálmán Károly; a füg­getlenségi párt Ugron-frakc­iója részéről: Bartha Miklós. A küldöttség külön vonattal utazik Bécsbe, a­mely holnap reggel fél 9 órakor in­dul el. Ha elegendő számú jelentkező lesz, a­kik még a temetés napján akarnak visszautazni, úgy szombaton este 6 órakor külön vonatot in­dítanak Bécsből. A szombaton végbemenő temetésen Bérczes Dezső belügyi és báró Fejérváry Géza honvé­delmi miniszer fogják a magyar kormány koszo­rúját a ravatalra helyezni. Az országgyűlés gyásza. A szomorú héten ma tanácskozásra jöttek össze az országgyűlés tagjai. A képviselőház és főrendiház is tartott ülést, melyen megállapí­tották, hogy miként vegyen részt a törvény­­hozás tragikus véget ért Nagyasszonyunk, Erzsé­bet királyné temetésén. Gyászoló gyülekezet szomorú képét nyúj­totta a képviselőház. A nagy számmal megjelent képviselők fekete ruhában foglalták el a pad­sorokat és Szilágyi Dezső elnök mély templomi csendben nyitotta meg az ülést s tette meg in­dítványát, hogy a tisztelt Ház koszorút helyez Erzsébet királyné ravatalára s azt a jelentkező képviselők küldöttsége viszi el rendeltetési he­lyére. Az indítványt egyhangúlag elfogadta a képviselőház s ezzel az alig öt perczig tartott ülés véget ért. A főrendiház déli 12 órakor tartott ülésén gróf Károlyi Tibor elnökölt. A főrendek sorában ott ült Vaszary Kolos, az ország herczegprímása is. Miután az elnöknek a képviselőházban elfo­gadott határozattal egyező indítványát elfogadták, az ülés véget ért. A képviselőház és főrendiház tagjait vivő különvonat holnap reggel fél kilenc­ órakor indul el a nyugati pályaudvarból Bécs felé. A törvényhozás két Házának mai ülése a kö­vetkező lefolyású volt: A képviselőház ülése. Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyző­könyvét vezeti Holnár Antal. A felszólalásokat jegy­zik: Psrozsi Béni és Lakatos Miklós jegyző urak. Szilágyi Dezső elnök: Tisztelt Ház ! A mai ülés tárgya a boldogult királyné temetésével összefüggő intézkedések és bejelentések. Mindenekelőtt javaslatba hozom, határozza el a Ház, hogy a megdicsőült királyné ravatalára koszo­rút tesz és annak elhelyezésével az elnököt és az alakítandó küldöttséget — a­melyre vonatkozólag később teszek javaslatot — megbízza. A ministerelnök úrtól vett értesülés alapján és annak megfelelőleg értesítem a Házat, hogy a­mennyiben a koszorú elhelyezését fogja a Ház el­határozni, a Ház ezen koszorújának elhelyezése ■giUZ­..." .... Imm­Tin TUTi mm "7 l'T" zsája iránt érzett hódolata is. A Kárpáti Zoltán legkedvesebb olvasmányai közül való volt, a Szerelem bolondjai-nak ajánlását pedig öröm­mel fogadta el. Az újabb magyar elbeszélők kö­zött főleg a szegény, megboldogult, geniális Justh Zsigmondot szerette, a kinek korai halálát őszin­tén megsiratta. Szinte türelmetlenül várta utolsó könyvének, a Delelő-nek megjelenését s azok között, a kik nagy lelki gyönyörűséggel olvasták Justh-nak e halála után megjelent művét, első volt a Felséges asszony. Petőfi dalai közül a mély, érzelemdús szerel­mes versek tetszettek neki legjobban, azok, melyek házas életének boldogságát örökítik meg. Kedves írója volt régebben báró Eötvös József, a­kinek Karthausi-ját többször fölolvastatta ma­gának. íme, asszonyi fenkölt szivének vonzódása az érzések lágyszavu dalnokához. Mikor Eötvös­sel, a­ki tudvalevőleg az Andrássy-ministérium kultuszministere volt, egy udvari fogadás alkal­mával találkozott, mosolyogva mondta, hogy ő már régóta ismeri a könyveiből. Nemcsak re­gényeit ismerte, de igen tetszett a Végrendelet czímű költeménye is, sőt megjegyezte, hogy hír­ből ismeri nagy munkáját, A XIX. század ural­kodó eszméit is, melyet felséges férje különösen dicsért.* Most siratja a magyar géniusz is, melynek hit­­stápolója volt mindhalálig. De hiába siratja minden­ népe, a világ, királyi férje, gyászoló gyermekei,­­ már vissza nem fog térni többé sohasem. De ha magyar népére tán még a me­nyekből is áldólag, védőleg tekint.

Next