Hazánk, 1898. október (5. évfolyam, 235-261. szám)
1898-10-01 / 235. szám
1898 ÖTÖDIK ÉVFOLYAM _________ 235. SZÁM. BUDAPEST, SZOMBAT, OKTÓBER 1. HAZÁNK A MAGYAR GAZDASZÖVETSÉG KÖZLÖNYE. Sierkasitőnég: 6-nto»» II. as. ELŐFIZETÉSI ÁR.Eír ért« 14 Irt. félém 7 Irt. Nígrenívre 3 Irt 50 tr. Egy léni Irt 20 Ir. II Kiadóhivatal: onu** 1* ». Kern uám in Uidaputta « kr., ■ iliiku ib. - Nluinnk«i • kr. A nihiL Budapest, szeptember 30. „Megjegyzem egyúttal, hogy ezen törvényjavaslat a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása iránt folytatott tárgyalások rendjén az osztrák cs. kir. pénzügyminiszer úrral egyetértőleg állapíttatott meg.“ Így írja ezt Lukács László m. kir. pénzügyminiszer a sör, az ásványolaj és a czukoradónak a fogyasztási terület részére való biztosításáról benyújtott javaslatának indokolásában. Császári királyi kollegája a magyar királyi Lukács Lászlónak, a Reichsrath elé terjesztett ugyanannak a törvényjavaslatnak az indokolásában, az „egyetértést“ pedig így magyarázza meg: „Ez alapelv megállapítását csak oly feltétel alatt nem fogja (az osztrák kormány) ellenezni, ha a másik államfélnek ekként pénzügyileg megerősödött helyzete a közös kiadásokhoz való hozzájárulásának felemelésében megfelelő értékű kifejezést talál.“ . Nehogy a Reichsrath meg ne értse, hogy mit jelent ez a passzus, a császári királyi kollega hozzávágja még ezt a teljes világosságot nyújtó passzust: „A kölcsönös adó visszatérítések engedményezése is Magyarországnak a közös kiadásokhoz való magasabb hozzájárulása által feltételeztetik.“ Báró Bánffy Dezső miniszerelnök erre a császári királyi kollegát lecáfolja azzal, hogy semmi megegyezés nincs a kvótára. De hát mi van akkor? Van egyezményes megállapodás a kiegyezésre nézve, mikor az osztrák kormány hivatalos parlamenti aktája és a magyar kormány országgyűlési nyilatkozatai között ilyen kiáltó ellentét van. A nihil, a semmi, a kormányok merész játéka az igenis megvan a parlamenti aktákban s a kormány nyilatkozataiban. És őfelsége két önálló, egymástól független kormányának ezekből a tényeiből megkapjuk magyarázatát annak, hogy báró Bánffy Dezső miért nem nyilatkozik a parlament előtt a kiegyezés kérdésében. Nem nyilatkozik, mert sem egyezmény nincs, sem az 1898. évi I. törvénycikk végrehajtására nincsenek meg az előkészületek, amelyekre kötelezettséget vállalt. A kiegyezés és a kvóta összebonyolítása az osztrák kormány által nem lehet egyoldalú taktikája az osztrák miniszerelnöknek. A magyar kormány hallgatólagos beleegyezése kétség kívül áll. Ha gróf Khmn tegnap ugyanazokat a javaslatokat terjesztette be változatlan szöveggel, változatlan indokolással, amelyek április 17-én Bécsben és Budapesten előterjesztettek, akkor báró Bánffy Dezső jó féleteztendeje megadással, békén és nyugalommal viseli az ódiumot, hogy beleegyezett a kvótaemelésbe. Azt a gondos, munkás és körültekintő miniszerelnökről nem tételeznék fel, hogy az egyezményes javaslatok előterjesztését nem ellenőrzi s nem vesz tudomást arról, hogy mi van azokban. Nem az ellenzék felelőssége alatt készíttetnek el és nyúttatnak be az egyezményes javaslatok, nem a mi kötelességünk azokat ellenőrizni, hanem a kormányé. És ne tessék most a meglepetésről beszélni, ha ugyanaz az indokolás, ami volt áprilisban. Ha pedig másként okolja meg az osztrák kormány most javaslatát, mint áprilisban, a kormány kötelessége a kérdőrevonás. Mi csak a mi kormányunkkal végzünk s azt ellenőrizzük, hogy miként teljesíti kötelességét. Az ügy tisztába hozva nincs. Nem beszéd az, hogy a kvótaemelés nyílt kijelentése csak az osztrák kormány óhajának vagy politikai törekvésének szubjektív kifejezéseként szerepel az indokolásban. Egyezményes javaslatról van szó, hiszen ezt konstatálja a Lukács László pénzügyminiszertől vett idézet. Tehát egyezménynek kellene lenni arra nézve is, hogy teljesen elkülönítetten tárgyaltatik a kiegyezés, elválasztatván az a kvótától. Thun pedig összekeveri a két kérdést. A fogyasztási adók átutalását csak akkor Egy magyar vértanú. (1848. szeptember 27.) — A Házánk eredeti tárczája. — Egyik bécsi lap gróf Lamberg Ferencz altábornagynak a budapesti hajóhídon 1848. szept. 27-én [történt meggyilkoltatását felelevenítvén, kideríti, hogy gróf Lamberg magyar vértanú volt, miután 1848-ban Magyarországon öletett meg és tényleg magyar születésű volt. Ebből Magyarországra egész sereg hátrányos következtetést vonva, ügyesen felhasználja a magyar békepárt embereinek munkáit, hogy Lamberg küldetését igazolja és hazánkat bemártsa, e gyilkosságot mondván a forradalom kezdetének s ebből következtetve ellenünk. A tárczát olvasva, hallgatással mellőztem volna egyszerűen, mert irányzata oly világos, hogy e felett vitázni nem lehet. Azonban egyik lapunk reflektálván e czikkre, tárczájában „A. K.“ (ifj. Ábrányi Kornél) ez ügyből kifolyólag oly állításokat kockáztat meg, melyeket az igazság érdekében szó nélkül nem hagyhatok. Mert nem szabad téves állításokat a köztudalomba belevinni, mert onnan azokat kiirtani nagyon bajos. Oly tekintélyes írótól pedig, mint Á. K., a közönség kritika nélkül fogadja el az állításokat, föltételezvén, hogy utána járt annak, amit tényként elmond. Gróf Lamberg Ferencz pozsonyi hadi parancsnok V. Ferdinand király által 1848. szeptember 25-én Bécsben kelt rendelettel királyi biztossá neveztetik ki s az összes magyarországi hadak főparancsnokává, azon czélból, hogy a fenyegető polgári háborúnak elejét vegye s először is mindenütt „fegyverszünést eszközöljön“, s elvárja a király „magyarországi népeitől királyi biztosának annál bizodalmasabb istápolását, mivelhogy már a szükséges lépések is munkába vétettek, hogy egy minden részt kielégítő kiegyenlítése a belső viszálykodásoknak eszközöltessen és összes birodalmam magyar és nem magyar országai között azon teljes egyetértés visszaállitassék, mely századoktól fogva fennállott és a pragmatica sanctio által biztositatott.C Íme tehát a czél az „összbirodalom* teljes egyetértésének helyreállítása és pedig a Jellacsics-féle értelemben. Ez ösmeretes álláspontja volt a bécsi kamarillának, t. i. Magyarországnak összesen helyi autonómiát akart megadni, a hadügy- és pénzügynek azonban teljesen Bécsbe az összbirodalom fővárosába összpontosítását. E czimen avatkozott bele Latour hadügyminiszer Magyarország belügyeibe és küldött pénzt és katonaságot Jellacsicsnak Magyarország ellen. E fondor játékot leleplezte Kossuth az országgyűlésen s még inkább a somogyi kanászok által elfogott futárnál talált levelezés, melyet Jellacsics és táborának tisztjei küldöttek Bécsbe. E levelezés szeptember 26-án jelentetett be a Háznak Nyári Pál által s Jellacsicsnak azon leveleit, melyek az ő és gr. Latour osztrák hadügyminiszer összejátszását leplezték le, szept. 27-én délelőtt olvasta fel Pázmándy Dénes elnök. E levelek leírhatatlan hatást keltettek: a nyilt árulás oly szemérmetlenül vigyorgott elő ezekből, hogy mindenki megdöbbent felette. Az utczát épp oly rettenetes izgatottság fogta el, mint a képviselőket. E perczben terjedt el odakünn az a hír, hogy gróf Lamberg királyi biztos megérkezett az országgyűlés szétoszlatására és a katonai diktatúra magához ragadására. A nép roppant felgerjedésében keresni kezdi a grófot, Budára rohan át. Lamberg kocsiban lő onnan, a hídon felismerik, kivonszolják a kocsiból, ő előrántja a királyi leiratot, azt a nép darabokra szaggatja. Kolosy György nevű ifjú kardjával Lamberg fejét megsebesíti, erre a néptömeg neki esik, meggyilkolja s a hullát lábánál fogva hurczolja végig a hídon. E tényt eddig elmondott előzményeivel együtt körülbelül mindenki ismeri. Azonban Á. K. a következő megjegyzéseket fűzi hozzája: „Talán az egész 1848-iki történelem egészen más fordulatot nyerhet, ha Lamberg azzal a küldetéssel, melybe az akkor Bécsbe levő Batthyány Lajos is beleegyezett, nem Pestre lő, hanem úgy, amint azt Batthyány is ajánlotta és sürgette, a Jellacsics táborába megy. De Latour, az akkori osztrák hadügyminiszer, ugyan abban a válságos pillanatban, midőn a királyra felesküdött hadseregek mint ellenfelek álltak egymással szemben s mikor még egy határozott parancs elegendő lett volna arra, hogy a lázadó horvát bán a császár nevében ne szenjen hadat a királynak, a Lamberg grófot nem a táborba küldötte, hanem Pestre.“ Ez állítások első része gr. Batthyány Lajosra oly árnyékot vet, melyet nem szabad rajta meghagynunk. Mert Batthyány sohasem egyezett bele Lamberg kiküldetésébe, királyi biztosságába és az „összbirodalom“ helyreállításába, hogy azt végezze el, a mit ő, nádor-főherczeg egy" Jellacsicscsal. Először is Ba" Bécsben, hanem Budapesten ezen, hova a nádort Batthyáz de az jegy: