Hazánk, 1898. október (5. évfolyam, 235-261. szám)
1898-10-01 / 235. szám
BUDAPEST, SZOMBAT HAZ A N K 1898. OKTÓBER 1. 285. SZÁM. engedélyezi Magyarországnak, ha magasabb lesz a kvóta. Báró Bánffy Dezső ezt letagadja, lapjai pedig éktelen dühbe borulva úgy bánnak el az osztrák ministerelnökkel, mintha gróf Thun közönséges hamisitó volna, olyas valamit magyarázván bele az egyezményekbe, amelyeket ma Bánffy egyenesen megtagad. Végeredményében az egész nem jelent mást, mint azt, hogy a kiegyezési kérdések egész komplexumára megegyezés nincs a két kormány között, ha pedig van, megteremtetett a kvótafelemeléssel. Egyik olyan gonosz, mint a másik. Mert ha áll Báró Bánffy mai nyilatkozata, akkor Thun csak bukásával expiálhatja parlamenti okmányba foglalt állítását s báró Bánffy Dezső ministerelnök kezdheti újból a tárgyalásokat az uj osztrák kormánynyal. Az 1898. évi I. törvényczikk határozott parancsát — az önálló rendelkezésre vonatkozó intézkedések előterjesztését pedig, báró Bánffy nem teljesítette. Ott lebeg tehát a gazdasági kérdés fölött a nihil, a semmi... a kormány igazi produktuma, bizonyítéka annak, hogy a semmik minő tényezők az álam életében. .? Budapest, szeptember 30. Országgyűlés. A képviselőház mai ülésének jelentőségteljesebb részéről lapunk más helyén számolunk be, itt csak felemlítjük, hogy az elnöki előterjesztések után báró Fejérvári Géza honvédelmi minister beterjesztette az újonczozási törvény egyéves provizóriumáról szóló javaslatot,amelyet a véderő bizottsághoz utasítottak. Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszer hét viczinális vasútról tett jelentést, mire a napirend során a képviselőház harmadszori olvasásban is elfogadta a dicsőült királynénk emlékezetének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot. A holnapi ülés napirendjére vonatkozólag az elnök előterjesztésére határozatba ment, hogy a Ház betölti az alelnöki helyet és megválaszt a földművelésügyi bizottságba, a számvizsgáló bizottságba, és a közlekedésügyi bizottságba egy-egy tagot. Az ülés 11 óra után ért véget. Napirend. A képviselőház ínséges napirendje és a holnapi ülésre következő: I. Alelnök-választás. Bizottsági tagok választása. Miután az ellenzék, míg báró Bánffy Dezső ministerelnök a kiegyezés kérdésében nem nyilatkozik, nem hajlandó megengedni az érdemleges munkát. Berzeviczy Albert, a megválasz£ adó elnök lemond s a szabadelvű párt néhány ágja önfeláldozásból szinte ,le fog mondani az aplóbíráró s a könyvtári bizottsági tagságról, a fő ülés kitűzhető lesz a következő napviddel. Alelnök-választás. | Bizottsági tagok választása. I A mi eléggé jellemzi a populus Bánffyánus parlamenti akczióképességét. | A hátrafelé elsült puska. A kormánym ,az esték ködös homályban megjelenő lapja.F Amely nem is oly régen kerékpározott ne a (Megyeház utczából az Athenaeum lebontás alattlévő falai közé — mai számának egyik czikkelyében felkiált, hogy ugyan miért hirdetné ő ciceró-, garmond- és egyéb betűivel az ellenzéki elveket ?! Szó sincs róla, a kis praktikusnak igaza van. Ebben a korban — még Bessenyei Ferencz szerint sem érdemes, sem valóságos ellenzéki politikusnak, sem valódi ellenzéki lapnak lenni. Az ellenzéki politikus nem kap sem vicinálist, sem bankdirektorságot, sem patikát, az ellenzéki lap pedig nem kap a rendelkezési alapból szubvenciót. Csodálatos azonban, hogy még ennek daczára is vannak az elvek szolgálatában álló ellenzéki férfiak és az elveket támogató lapok, amelyeknek szánandó naivságát a fent körülírt kormánypárti esti lap, — természetesen — mélyen elítéli. És ezt helyesen is teszi a maga szempontjából, mert hiszen a mai kormányzati rendszer magasabb erkölcsi színvonalára helyezkedik. Erről a színvonalról rugaszkodik neki mai első czikkében is az ellenzéki vezérférfiaknak és nagy szellemeskedésében mesét mond a hátulról elsülő puskákról. Nem akarjuk a hazai csendőrlegény-ség használatára ingyen szállított esti félhivata -losnak kedvét- elrontani, azért konstatáljuk, hogy ma is igyekezett bebizonyítani, hogy ő csak--, ugyan nem az elvek szolgálatában áll, épp e réven; ; érdemes azokra a falatokra, melyek báró Bánffy Dezső húsosfazeka fenekéről számára jutnak. A f kis hamis azonban ma valószínűleg hosszúnapot tartott s igy nagyobb ingenezségre jött meg az étvágya. Hogy tehát azt kielégíthesse, ez alkalommal nem egy, hanem öt ellenzéki férfiút „rántott le.“ Gróf Apponyi Albertet, Horánszky Nándort, báró Kaas Ivort, Polónyi Gézát s no meg Kossuth Ferenczet is. Szerinte, mikor az itt felsoroltak ma a kép-viselőházban rámutattak arra, hogy Bánffy pocsékolja az országgyűlés drágán megfizetett idejét, hogy a kvóta és kiegyezés kérdésében e, mai kormányelnök — az osztrák kormány tanúságtétele szerint is — feláldozza az ország anyagi érdekeit, akkor szörnyű pórul jártak. Puskájuk hátrafelé sült el, agyonlőtték magukat s kihullott vérük nyomán s kisarjadzott Bánffy számára ismét a dicső-ség babérága. Itt már megállt az esti fél- s hivatalos eszejárása is, mert ennél nagyobb s bolondgombát ő sem tudott hirtelenében tenyész ?teni. Hanem azért így is jó volt. Similis simile gaudet. Bánffy örvendett személyes újsága szellemességének, ez pedig a Bánffy vacsorájának. Reméljük, hogy ilyen formán tovább is csak meg lesznek egymással elégedve, mert hát de gustibus non est disputandum. A katholikus autonómiai kongresszus kilenczes albizottsága a főrendiház tanácskozási termében gróf Szapáry Gyula elnöklete alatt e hó 30-án tartott ülésében befejezte az előadói javaslat tárgyalását és azt némi módosításokkal elfogadta. A hitelesítetttervezet most közöltetni fog a bíboros herczegprímással és a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszerrel, hogy észrevételeiket a kilenczes albizottság elaborátumára megtehessék. Ezen esetleges észrevételek azután közöltetni fognak a kilenczes albizottsággal, amely azokat tárgyalás alá veszi. Az ülés végén báró Horniti Károly veszprémi püspök a bizottság nevében köszönetet mondott az elnöknek a tanácskozások szakavatott és odaadó vezetéséért. Osztrák és magyar többség. Bécsből arról értesülünk, hogy gróf Thunt nagyon leverte a Reichsrath mai szavazásának eredménye. Levertségének magyarázata egyszerű. Az alkotmányhű nagybirtokosság sürgősségi indítványt adott be az iránt, hogy ő exczellencziája nyilatkozzék mindarról, amiben báró Bánffyval megállapodott arra az esetre, ha a kiegyezés parlamenti tárgyalása nem találna sikerülni. Természetes, hogy gróf Thun ellenezte ezt az indítványt, habár a nagybirtokosság a parlamenti többséghez tartozik. Minthogy pedig az óriási magyar többség egyáltalán nem kiváncsi arra, hogy báró Bánffy miben állapodott Szept. 4-én választja meg a képviselőház a királyhoz küldött száztagú küldöttséget, melynek távollétében a Ház nem tartott ülést. Ekkor jár a küldöttséggel legutoljára Bécsben gr. Batthyány. Képtelenség azt föltenni Batthyányról, hogy míg egyrészt a küldöttséggel fönnjár, azalatt a küldöttség háta mögött megegyezik gr- Latourral gr. Lamberg kiküldetésére vonatkozólag. A legközelebbi érdemleges ülés (a szept. 5-kit mellőzöm) szept. 11-én van, melyben a küldöttség jelentést tesz küldetése eredménytelenségéről s erre a ministerium lemond. (Ugyaneznap lépi át a Drávát Jellacsics.) A nádor tudtul adja a Ház elnökének, miniszeri ellenjegyzés nélkül, hogy a ministerium lemondását elfogadta. A Ház erre megbízza Kossuthot és Szemerét, hogy az új ministerium kinevezéséig tartsák meg tárczáikat, hogy legyen, ki ellenjegyezze az új ministerelnök kineveztetését, mert különben az épp oly törvénytelen lépés, mint István nádor mostani levele a Ház elnökéhez. Szeptember 12-én az esti ülésen „gr. Batthyány Lajos képviselő“ kijelenti, hogy a nádor megbízását új minisztérium megalakítására elfogadja. 13-án a ministerelnök a Házban jelenik katonai ügyben, az elnök által kérdést ki azonnal levélben vályamán felolvastatik. lány kéri a Házat Nádorhoz, föl- főkapitánya is vonja étben van a Szeptember 17-én a ministerelnök beterjeszti a kiszemelt ministerek névsorát. Szeptember 19-én levelet kap Veszprémből a nádortól s ezt a Háznak bemutatja. Szeptember 22-én Kazinczy Gábor jelenti a Háznak, hogy a Ház megbízásából járt a Ja ministerelnöknél, ki azt adta tudtára, hogy az fuj ministerlajstrom még nem erősittetett megJó király által. Ugyaneznap ír a nádor Budáról keltezett levelet Batthyányhoz, melyben az osztrák ministerium úgynevezett államhratára választ kér. Ezt a ministerelnök 23-án küldi meg a Háznak. Szeptember 24-én Zákó István, a Ház jegyzője a ministerelnöknél jár újra a Ház megbízásából s e küldetéséről jelenést tesz még ez ülés folytán. Szeptember 25-én a ministerelnök a Ház elnökével a harcztérről tudósítást közöl, végül . Szeptember 26-án a honvédelmi bizottmány jár a ministerelnöknél és értekezik vele Budapest védelmére vonatkozólag. Lamberg kineveztetése szeptember 25-éről kelt: kérdem most már Á. K. urat, mikor járt gróf Batthyány ministerelnök Bécsben s egyezett meg Latourral Lambergre vonatkozólag. Bécs és Budapest között akkor még nem volt vasúti összeköttetés s a mi volt, az is lassúbb volt, hogysem egy éjjel el lehetett volna Bécsbe jutni s reggelre már a budapesti képviselőházban jelentéseket tenni. Az egésznek alapja Kovács Lajosnak, a békepárt lelkének hallucinációiban keresendő, ő hozta forgalomba azon nézetet, mintha Lamberg Batthyányval meg akart volna egyezni s a királyi leiratot Batthyány hajlandó lett volna ellenjegyezni. A ki Batthyány egyenes jellemét ösmeri, ezt a nemzete ellen irányuló merényletet róla föl nem teheti. Oly együgyünek se lehet Batthyányt képzelni, hogy ő (ha Lamberg kineveztetéséről tudott volna) elegendőnek tartotta volna Jellacsics visszaütésére Lamberget egymagát egy királyi leirattal a zsebében. Jellacsics nyíltan hirdette, hogy neki éppen húsz császári „Handbiller“-je van, melyek őt a megkezdett után haladásra biztatják, tehát egy Batthyány által ellenjegyzett leiratra mit sem adott volna. De Lamberg küldetése nem is az volt, hanem az, hogy a magyar hadseregeket vegye át mint főparancsnok és Jellacsicsnak megkönnyítse a Budapestre bevonulást. A magyarokat kellett lefegyverezni, főleg pedig az országgyűlést feloszlatni, mert ez volt a törvényes ellenálló közeg s ennek határozatai adták meg az ellenállásnak a tekintélyt. Tényleg Lambert Budáról azért jött Pestre, hogy a képviselőházat feloszlassa s ha kell, karhatalommal verje szét. A nádor szeptember 22-én éjjel szökve elhagyta Budapestet, Bécsből kapott utasítása nyomán, tudva, hogy most vérbe fullad Budapest. Hogy osztrák író a Kovács Lajos-féle Kossuthgyűlölettől tajtékzó művekből merit ellenünk, azt nem csodáljuk s erre cáfolatot érdemesnek se tartunk. Magyar írónak azonban kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt a leglegálisabb magyar vértanúnak, gróf Batthyánynak oly tényt tulajdonít, mely valódisága esetén a hazaárulást foglalná magában az akkori viszonyok között. A. K. állításával szemben tehát egész határozottan kijelenthetem s azt hiszem, fönnebb be is bizonyítottam, hogy gróf Batthyány szeptember 25-ike tájt nem volt Bécsben s hogy Lamberg arcüldetésébe nemcsak bele nem egyezett, de arról semmiféle tudomással sem birt. Ennyit az igazság érdekében. Dr. Kapziány Géza.