Hazánk, 1899. január (6. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1899. HATODIK ÉVFOLYAM. 1. SZÁM, BUDAPEST, VASÁRNAP, JANUÁR 1. -----------------------.. . ■ --—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------" .. . ------------------------. ..- ...................- l ■ ■ = ■----------------------- ------------------------------------------------------------------ ---------------~ «$a»jfke98tö*ég: Ó-nicsa 18. ti. ÉLŰ FIZETÉSI A fi. tar tm H lt. félévre l irt. negyedévre 3 irt bt) ír. tfr bln i Irt 20 ír. Egyes számára 4 kr. — Kéziratok nem adatnak vissza. Csadóhivatal: Dutona 13. ss iwiw [■■■MMTíiiiiTíííliTTTTiS Vádlott ministerek. Irta: Báró Haas Ivor. Budapest, deczember 31. Magyarországnak alkotmányos ministerei immár nincsenek. A férfiak, kik a kormányt törvényellenesen vezetik, bitorlók. Kineveztettek az 1848. évi III. törvényczikk értelmében, hogy „a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében gyakorolják“ (3. §.) S erre megesküdtek. Esküjüket megszegték, a végrehajtó hatalmat törvénytelenül gyakorolják. Törvénysértők és ezért felelősségre vonandók. Miben szegték meg az alkotmányt? Megsértették a pragmatika szankcziót, ezen alaptörvényt, melyen a kapcsolat Magyarország és ő felségének többi országai között nyugszik. Abban foglaltatik a trónöröklés rendje s ezen törvény minden királyi hitlevélben benfoglaltatik. Deák Ferencz kiegyezése arra hivatkozik, midőn a közös ügyeket megállapítja eképpen: „A közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása közös és viszonos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból származik De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatika szankczió azon feltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és bélkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. (3. §.) Tehát alkotmányos kormányzat és közjogi önállóság kikötött feltételei és alapjai a pragmatika szankcziónak. Az alkotmányos felkormányzat megszűnt, mihelyst a minisztrium az 1791. XIX. alaptörvényünk ellenén bármi néven nevezendő adókat az országgyűlés beleegyezése nélkül kivet és szed, vagy pedig a ministeri felelősségről szóló 1848. törvény ellenére országgyűlésileg megszavazott költségvetés nélkül, tehát törvénytelenül fizetéseket teljesít. Az ország önállóságát pedig megsértette, mihelyst más állammal oly egyezségre lép, mely a törvényhozásnak van fentarva vagy megtűri, hogy más állam törvény nélkül Magyarországgal szemben oly jogokat gyakoroljon, melyek államunk szuverenitásába ütköznek. Ez bekövetkezett, midőn az osztrák kormány zeldeleti után félévi provizóriumot hirdetett ki mindazon vám- és kereskedelmi ínyekre, pénz- és bankegyezségre nézve, melyek a kiegyezésbe foglalva az egy évre meghosszabbított provizóriumban deczembe 31-én lejártak, anélkül, hogy Magyarország részéről megújittattak volna; a megyi kormány ez ellen nem tiltakozott s mindent tenni elmulasztott, a mi közjogi önállóságunk megóvására kötelessége volt. Valamin a pragmatika szankcziót megsértette, fonképpen elkövette azt a roppant politikai bűnt, hogy a hatalomhoz való makris ragaszkodásból az egész 1867-iki kiegyezést jogi alapjától megfosztotta. Közjogilag az 1867-iki kiegyezés ma már nem létezik. Miután Deák Ferencz a közös ügyekre nézve azoknak tartalmát és határait megszabta s a külügyekre, a hadügyre és pénzügyre nézve Magyarország kötelezettségeit, valamint az eljárási módot törvénybe foglaltatta, egyúttal szükségesnek vélte a magyar alkotmányosság biztosítékait is megállapítani. Kimondja, hogy a közös ügyekre és azok kezelési módjára vonatkozó határozat „egyik alapföltételét Magyarország alkotmányának fentartása képezi“. (24. §.) A másik alapfeltétel „a teljes alkotmányosság őfelsége többi országaiban“. (25. §.) Ma már mind a két alapföltétel megszűnt. Következőleg minden, ami ezen alapon épült, az összes közös intézmények, közös ministériumok, közös hadsereg és delegációk jogtalanná váltak. Képzelhető-e ennél nagyobb alkotmánysértés! Lehetséges-e ennél könnyelműbb és galádabb politika! Hogy a monarchia két állama között fennállott szerződések megszűntek, senki kétségbe nem vonja, szerződés, mely határidőhöz köttetett, azonkívül ,még föl is mondatott, meg nemujittatván, érvénytelenné vált. De ezen jogi elv bár magától értetődik, Deák Ferencz kiegyezésében még különösen is ki van mondva a kereskedelmi ügyekre, a vámszövetségre és ezekkel kapcsolatos szerződésekre nézve, hogy ha „ezen tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.“ (68. §.) Mert — úgymond a törvény „a magyar korona országai, mint jogilag különálló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.“ (58. §.) Nincs egyezség, alkotmányos intézkedés nem történt sem Ausztriában, sem Magyarországon, de a felelős magyar ministerium az 1898 :1. törvényczikk ellenére az önálló rendezkedésre nézve semminő előterjesztést nem tett s fentartotta az immár törvénytelen állapotot oly ügyekben, melyek nemzetközi természetüknél fogva csak önálló államiságunk súlyos kompromittálásával maradhatnak ex lex állapotban közösek. Ezen alkotmánysértések ■ vonatkoznak Magyarország viszonyára az uralkodó családhoz, az Ausztriával való kapcsolatunkra és a nemzetközi szerződésekre. Hallatlan vakmerőség így megbolygatni a monarchia és Magyarország fundamentumait. Következnek a belkormányzati alkotmánysértések. Deák Ferencz kiegyezése a delegácziók illetékességét megszabván, azt mondja: „Magyarország minden egyéb államköltségét a magyar felelős ministérium előterjesztésére az országgyűlés alkotmányos uton fogja elhatározni, azokat mint általában minden adót a magyar ministérium minden idegen befolyás teljes kizárásával, saját felelőssége alatt veti ki, szedi be és kezeli(17. §.) Ez csak megismétlése számos régi törvényeinknek s minden alkotmányosságunk főérve és főbiztositéka. Tehát a mai jogállapot szerint a vádjövedelmek is minden idegen befolyás kizárásával volnának megállapítandóa. Minden adók alatt nemcsak a direkt, hanem az indirekt adók is értendők s ezeknek egyikét sem szedheti és kezelheti kormány a törvényhozás hozzájárulása nélkül, költségvetés vagy felhatalmazás hiányában. Ha mégis megcselekszi, a legsúlyosabb bűnt követi el alkotmányunk ellen. Nem szedheti és nem kezelheti — nemcsak végrehajtást nem vezethet, de sem bevételt, sem kiadást nem tehet a különböző adónemekben. Azaz ki nem vetheti a földadót, a házadót, tőke-kamatadót stb., adóintézetekben azok befizetését nem követelheti, sőt egy régibb törvényünk szerint önkéntes befizetéseket sem fogadhat el. Nem számíthat késedelmi kamatot, az adókat be nem hajthatja és adóbehajtási illetékeket fel nem számíthat. Megszűntek fa fogyasztási adók. A szeszgyárosok, czukorgyárosok, sörgyárosok, regálebérlők, petroleumfinomítók nem tartoznak adót fizetni s január elsejétől kezdve adómentesen gyárthatják és adhatják el termékeiket. A bíróságoknál és hatóságoknál január elsejétől kezdve minden beadvány bélyegmentes. Leletet fölvenni nem szabad, büntetés terhe alatt. Örökösödési és szerződési jogilletékeket az egész interregnum idejére sem kivetni, sem beszedni a pénzügy igazgatóságoknak joga nincs. Visszaható erővel sincs mindazon ügyletekre, melyek deczember 31-e után jöttek létre, míg a törvényhozás újra nem intézkedik. Épp oly jogosulatlan minden kiadás az állami pénztárakból, mert az állami készletek nem képezik Bánffy úr vagy Lukács úr magánvagyonát s a miniszerek minden nem szerződésen alapuló kiadásért, melyet utalványoznak, személyes és vagyoni felelősséggel tartoznak. Mit szól a törvény a ministeri felelősségről? Az 1848. évi III. törvényczikk 32. szakasza igy határoz: „A ministerek feleletre vonathatnak: a) minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti s általuk hivata