Hazánk, 1899. január (6. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-01 / 1. szám

1899. HAT­ODIK ÉVFOLYAM. 1. SZÁM, BUDAPEST, VASÁRNAP, JANUÁR 1. -----------------------.. . ■ --—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------" .. . ------------------------. ..- ...................- l ■ ■ = ■----------------------- ------------------------------------------------------------------ ---------------~ «$a»jfke98tö*ég: Ó-nicsa 18. ti. ÉLŰ FIZETÉSI A fi. tar tm H l­t. félévre l irt. negyedévre 3 irt bt) ír. tfr bln i Irt 20 ír. Egyes szám­ára 4 kr. — Kéziratok nem adatnak vissza. Csadóhivatal: D­utona 13. ss iwiw [■■■MMTíiiiiTíííliTTTTiS Vádlott ministerek. Irta: Báró Haas Ivor. Budapest, deczember 31. Magyarországnak alkotmányos ministerei immár nincsenek. A férfiak, kik a kor­mányt törvényellenesen vezetik, bitorlók. Kineveztettek az 1848. évi III. törvény­­czikk értelmében, hogy „a végrehajtó ha­talmat a törvények értelmében gyakorol­ják“ (3. §.) S erre megesküdtek. Esküjüket megszegték, a végrehajtó hatalmat tör­vénytelenül gyakorolják. Törvénysértők és ezért felelősségre vonandók. Miben szegték meg az alkotmányt? Megsértették a pragmatika szankcziót, ezen alaptörvényt, melyen a kapcsolat Magyarország és ő felségének többi or­szágai között nyugszik. Abban foglaltatik a trónöröklés rendje s ezen törvény min­den királyi hitlevélben benfoglaltatik. Deák Ferencz kiegyezése arra hivatkozik, midőn a közös ügyeket megállapítja ekép­­pen: „A közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása közös és viszonos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból származik De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatika szank­­czió azon feltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és bélkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. (3. §.) Tehát alkotmányos kormányzat és köz­jogi önállóság kikötött feltételei és alapjai a pragmatika szankcziónak. Az alkotmá­nyos felkormányzat megszűnt, mihelyst a minisztrium az 1791. XIX. alaptörvényünk ellenén bármi néven nevezendő adókat az országgyűlés beleegyezése nélkül kivet és szed, vagy pedig a ministeri felelős­ségről szóló 1848. törvény ellenére or­­szággyűlésileg megszavazott költségvetés nélkül, tehát törvénytelenül fizetéseket teljesít. Az ország önállóságát pedig meg­sértette, mihelyst más állammal oly egyez­ségre lép, mely a törvényhozásnak van fentarva vagy megtűri, hogy más állam törvény nélkül Magyarországgal szemben oly jogokat gyakoroljon, melyek államunk szuverenitásába ütköznek. Ez bekövetkezett, midőn az osztrák kor­mány zeldele­ti után félévi provizóriumot hirdetett ki mindazon vám- és kereske­delmi ínyekre, pénz- és bankegyezségre nézve, melyek a kiegyezésbe foglalva az egy évre meghosszabbított provizóriumban deczembe 31-én lejártak, a­nélkül, hogy Magyarország részéről megújittattak volna; a megyi kormány ez ellen nem tilta­kozott s mindent tenni elmulasztott, a mi közjogi önállóságunk megóvására köteles­sége volt. Valamin a pragmatika szankcziót meg­sértette, fonképpen elkövette azt a rop­pant politikai bűnt, hogy a hatalomhoz való makris ragaszkodásból az egész 1867-iki kiegyezést jogi alapjától megfosz­totta. Közjogilag az 1867-iki kiegyezés ma már nem létezik. Miután Deák Ferencz a közös ügyekre nézve azoknak tartalmát és határait megszabta s a külügyekre, a had­ügyre és pénzügyre nézve Magyarország kötelezettségeit, valamint az eljárási módot törvénybe foglaltatta, egyúttal szükséges­nek vélte a magyar alkotmányosság biz­tosítékait is megállapítani. Kimondja, hogy a közös ügyekre és azok kezelési módjára vonatkozó határozat „egyik alapföltételét Magyarország alkotmányának fentartása képezi“. (24. §.) A másik alapfeltétel „a teljes alkotmányosság ő­felsége többi or­szágaiban“. (25. §.) Ma már mind a két alapföltétel megszűnt. Következőleg min­den, a­mi ezen alapon épült, az összes közös intézmények, közös ministériumok, közös hadsereg és delegác­iók jogtalanná váltak. Képzelhető-e ennél nagyobb alkot­mánysértés! Lehetséges-e ennél könnyel­műbb és galádabb politika! Hogy a monarchia két állama között fennállott szerződések megszűntek, senki kétségbe nem vonja, szerződés, mely határidőhöz köttetett, azonkívül ,még föl is mondatott, meg nem­­ujittatván, érvény­telenné vált. De ezen jogi elv bár magá­tól értetődik, Deák Ferencz kiegyezésében még különösen is ki van mondva a ke­reskedelmi ügyekre, a vámszövetségre és ezekkel kapcsolatos szerződésekre nézve, hogy ha „ezen tárgyak fölött az egyezke­dés nem sikerülne, az ország önálló tör­vényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.“ (68. §.) Mert — úgymond a törvény „a magyar korona országai, mint jogilag különálló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk ál­tal intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.“ (58. §.) Nincs egyezség, alkotmányos in­tézkedés nem történt sem Ausztriában, sem Magyarországon, de a felelős magyar ministerium az 1898 :1. törvényczikk ellenére az önálló rendezkedésre nézve semminő előterjesztést nem tett s fentar­­totta az immár törvénytelen állapotot oly ügyekben, melyek nemzetközi természe­tüknél fogva csak önálló államiságunk sú­lyos kompromittálásával maradhatnak ex lex állapotban közösek. Ezen alkotmánysértések ■­ vonatkoznak Magyarország viszonyára az uralkodó csa­ládhoz, az Ausztriával való kapcsolatunkra és a nemzetközi szerződésekre. Hallatlan vakmerőség így megbolygatni a monarchia és Magyarország fundamentumait. Következnek a belkormányzati alkot­mánysértések. Deák Ferencz kiegyezése a delegácziók illetékességét megszabván, azt mondja: „Magyarország minden egyéb államkölt­ségét a magyar felelős ministérium elő­terjesztésére az országgyűlés alkotmányos uton fogja elhatározni, azokat mint általában minden adót a magyar minis­térium minden idegen befolyás teljes ki­zárásával, saját felelőssége alatt veti ki, szedi be és kezeli(17. §.) Ez csak megismétlése számos régi tör­vényeinknek s minden alkotmányos­ságunk főérve és főbiztositéka. Tehát a mai jogállapot szerint a vád­­­jövedelmek is minden idegen befolyás kizárásával volnának megállapítandóa­. Minden adók alatt nemcsak a direkt, ha­nem az indirekt adók is értendők s ezek­nek egyikét sem szedheti és kezelheti kormány a törvényhozás hozzájárulása nélkül, költségvetés vagy felhatalmazás hiányában. Ha mégis megcselekszi, a legsúlyosabb bűnt követi el alkotmányunk ellen. Nem szedheti és nem kezelheti — nemcsak végrehajtást nem vezethet, de sem bevételt, sem kiadást nem tehet a különböző adónemekben. Azaz ki nem vetheti a földadót, a házadót, tőke-kamat­adót stb., adóintézetekben azok befizeté­sét nem követelheti, sőt egy régibb tör­vényünk szerint önkéntes befizetéseket sem fogadhat el. Nem számíthat kése­delmi kamatot, az adókat be nem hajt­hatja és adóbehajtási illetékeket fel nem számíthat. Megszűntek fa fogyasztási adók. A szeszgyárosok, czukorgyárosok, sörgyáro­sok, regálebérlők, petroleum­finomítók nem tartoznak adót fizetni s január elsejétől kezdve adómentesen gyárthatják és ad­hatják el termékeiket. A bíróságoknál és hatóságoknál január elsejétől kezdve minden beadvány bélyeg­mentes. Leletet fölvenni nem szabad, bün­tetés terhe alatt. Örökösödési és szerződési jogilletékeket az egész interregnum idejére sem kivetni, sem beszedni a pénzügy igazgatóságoknak joga nincs. Visszaható erővel sincs mind­azon ügyletekre, melyek deczember 31-e után jöttek létre, míg a törvényhozás újra nem intézkedik. Épp oly jogosulatlan minden kiadás az állami pénztárakból, mert az állami kész­letek nem képezik Bánff­y úr vagy Lukács úr magánvagyonát s a miniszerek minden nem szerződésen alapuló kiadásért, melyet utalványoznak, személyes és vagyoni fele­lősséggel tartoznak. Mit szól a törvény a ministeri felelősségről? Az 1848. évi III. törvényczikk 32. szakasza igy határoz: „A ministerek feleletre vonathatnak: a) minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkot­mány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti s általuk hivata

Next