Hazánk, 1899. január (6. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-01 / 1. szám

2__________BUDAPEST, VASARNAP HAZA NS _________1899. JANUAR 1­­1. SZÁM. Budapest, deczember 31. Éjjel 12 órakor. E pillanatban lépett be az ország a törvényen kívüli állapotba. E pillanatban jön megtaposva az ezeréves magyar alkotmány. E pillanatban dobban meg minden magyar becsületes szive, telve fájdalommal, hogy a magyar alkot­mány feletti őrködés Bánffy és társai hazaáruló kezeibe tévedt, kiktől csak rongyokká tépve kaphatja azt vissza a nemzet. E pillanatban erősbül a ma­gyar szivekben a szent elhatározás f­olytatni a megkezdett küzdelmet, míg az eltaposott alkotmány régi fényé­ben és erejében nem állittatik vissza. És e pillanatban tépte le losonczi báró Bánffy Dezső becsületének még fenma­­r­adt utolsó foszlányait és vált ’ isten-em­ber előtt saját hazájának árulójává, Tisza és Bánffy. A kormánypártban történő újévi üdvözlések elé méltán tekint érdeklődéssel a politikai világ. Gróf Tisza István fogja üdvö­zölni Bánffyt. Az üdvözlés, valamint az arra adandó válasz szövege keresztül ment a minis­­zertanácson s a kormány tagjai, valamint a legszűkebb Tisza-csoport egészen tisztában­­annak a történendők felől. Nem úgy a kormánypárt, a­melyben a legkínosabb bi­­zonytalansággal néznek a holnapi első­­rangú kritikus nap elé. A neheztelés világos elei mutatkoznak a kormánypárton, mert annak még a legalsó rétegeiben is visszatetszést kelt az, hogy minden tájékozás nélkül mint minden akarat nélkül való tömeget hajtják a holnapi események elé. Egyik taktikai fogása a Tisza- Bánffy csoportnak, hogy nem hívták értekezletre a pártot az újévi beszédek előtt, mert úgy akar­ják csoportosítani az eseményeket, mintha az egész párt helyeselné a Tisza és Bánffy között előre megállapított kijelentéseket, a­melyektől éppen semmi jót nem lehet várni a parlamenti béke kezdeményezésére. Az újévi beszédek ké­pezik a kormánypártban az ütközési pontot, a i—...in i ■■ — i —cT­.................... .................. ..............­­ - os minőségükben követtetik el vagy illető­­en adatik ki; b) a kezeikre bízott pénz s egyéb ér­ékek elsikkasztásáért vagy törvényellenes alkalmazásáért; c) a törvények végrehajtásában vagy közcsend és bátorság fentartásában el­követett mulasztásokért, a­mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók va­dnak.“ Mindezen vádpontok illenek Bánffy Dezső volt alkotmányos miniszerelnökre és ársaira, kik alkotmány- és törvénysérté­seikért felelni tartoznak. Hiába bujkálnak azzal, hogy nem ad­­ok ki rendeletet, mint az osztrák kor­­mány, mert tetteikkel tényleg az ország ügyetlenségét, az alkotmány biztosítékait a fennálló törvények rendelkezéseit Orbán megszegték, a kezeikre bízott pénzt törvényellenesen kezelik s végre el­mulasztották a kiegyezésre vonatkozó tör­vények végrehajtását. Régi alkotmánysértéseiknek feltették a coronáját, midőn a Tisza-lex értelmében , a dec­ember 6-iki klubhatározat szerint vállalkoznak a törvénynélküli és alkot­mányellenes kormányzásra. Az államcsínyt immár elkövették, a büntető törvényt a maguk fejére idézték, erkölcsileg, politikailag, bűnvádilag lakói­jának. Istennél a bocsánat Bűnért irgalmazás. Csak egy, mit nem bocsáthat meg. A hazaárulás­­ hol a Tisza-Bánffy-frakc­ió újból összecsap a párt független elemeivel. A Bánffy-kormány és a kincstár káro­sodása. Nem lévén a kormánynak sem költség­­vetése, sem felhatalmazása, nincs joga semmi­féle egyenes avagy közvetett adót beszedni. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a Bánffy kor­mány nemcsak ennek az országnak a törvényeit tépte szét, hanem milliók erejéig is megkárosí­totta az országot. Csak azt a hiányt vesszük számba, a­mely be fog állani a bélyegjövedék­nél. A bíróságok és hatóságok kötelesek lesz­nek elintézni a felek beadványait, de a­ feleket a Bánffy-kormány egyszerűen felszabadí­totta az ex-lex állapot idejére arra, hogy bélyeg és illetékmentesen keressék jogaikat. A­mint halljuk, már legközelebb alkalma lesz a közigaz­gatási bíróságnak is foglalkozni az ex-lex álla­pot jogi és pénzügyi következményeivel, mert Sik Sándor, az ismert nevű fővárosi ügyvéd ennek a bíróságnak a határozatát fogja provo­kálni abban, hogy mikor nincs a kormánynak joga, felhatalmazása a bélyegjövedék nevű is­meretes közvetett adó beszedésére és kezelé­sére , mi kötelezi a polgárokat, hogy tartozat­lanul fizessenek az államnak. A közigazgatási bíróság határozata elé érdekkel néz az egész jogászvilág, mert ez lesz az első hivatalos meg­bélyegzése a Bánffyak teremtette nyomorult helyzetnek. A beszüntetett adóvégrehajtások. Új esztendő ma ránk virradó napjával törvényen kívüli állapotok vannak Magyarországon. Az országgyűlés nem szavazta meg a kormánynak sem az adószedés, sem az ujonczállítás jogát s ennek következtében sem adót behajtani, sem katonákat sorozni nem lehet. Érzi ennek súlyát az a kormány is, melynek fennállása a törvény­telenségek elkövetésének hosszú sorozata s épp azért Luk­ács László pénzügyminiszer deczember 29-től keltezve körrendeletet intézett az ország valamennyi pénzügyigazgatóságához és a fővá­rosi adófelügyelőhöz, melyben január elsejétől k­ezdődőleg az összes adóvégrehajtásokat beszüntette. Az a bűntett azonban, a­melyet a Bánffy-kor­mány az ország alkotmánya ellen elkövetett, ezzel még csak enyhítve sincs, mert itt más nem történt, mint a pénzügyminiszer egyszerűen a kényszernek engedett, miután újévtől kezdve a törvénytelen alapra helyezkedett kormánynak úgyis egyszerűen megtagadhatják az adófizetést. A pénzügyminiszer rendelete egyébként a kö­vetkező : 3568. p. a. sz. Körrendelet valamennyi pénzügyigazgatóságnak és a fővárosi khr. adófelügyelőnek. Utasítom a Czímet, hogy jelen rendeletem vételétől további intézkedésig a közadóknak, a közadók módjára beszedendő kincstári kö­veteléseknek és egyéb tartozásoknak végrehaj­tás útján való behajtását egész általánosságban szüntesse be. Ehhez képest rendelem, hogy sem a főszolgabíráknak­, sem azok segédeinek útielőlegeket ne utalványozzon, valamint az állami végrehajtókat további intézkedésekig behajtással ne foglalkoztassa. Budapest, 1898. deczember 29. Luk­ács, s. k. A fővárosnál a ministeri rendeletet ma dél­után két órakor kapta kezeihez Halmos János polgármester, a ki azt kellő utasítással elküldte Faller Ferencz adóügyi tanácsosnak. Faller Fe­­rencz tanácsos a rendelet vétele után rögtön uta­sította a főváros kebelébe tartozó összes végre­hajtókat, hogy hétfő reggeltől kezdve — miután 1-én az ünnep miatt úgyis szünetel a végrehaj­tás — az adókat végrehajtás útján ne hajtsák be. A vidék több városába már tegnap megérkezett a pézügyminiszer rendelete,ez első fecskéje a rendeletekkel való kormányzár ,­ftk. Ennek következtében többek közt az aradvárosi adóügyosztályban tegnap rövid uton egy­előre aldószerű elintézés nélkül beszüntették az adó­végrehajtásokat. Azok, a­kiknek a hivatalos titoktartás (és úgy látszik, erősen­ meg volt hagyva, azt mond­ták, hogy az adóvégrehajtások beszüntetése ilyen időben rendszerint való dolog, mert január és február hónapokban legkisebb a keresetképesség s ilyenkor ritkán nyúlnak az adóvégrehajtásokhoz. Mindazon­által a végrehajtások ily feltűnő hirtelen és általá­nosságban történt beszüntetése mindjárt felsőbb meg­hagyásokra­ engedett következtetni, a­mit fentebbi értesülésünk megerősített. A pénzügyminiszer rende­lete különben nyilvánvalólag a csütörtökön tartott miniszertanácsnak egyik következménye. Ezen — írja egyik fővárosi tudósítónk — szóba került az adó­behajtás kérdése is és a kormány abban egyezett meg, hogy nem tesz semmiféle intézkedést, vagyis azokat, a­kik önként nem h­ajlandók a jövő esztendei adójukat az ex-lex tartama alatt fizetni, erre nem kényszeríti. A klotár. A Bánffy—Tisza-csoport egyetlen­egy kibontakozási programmja, a klotür óráról­­órára ellenszenvesebbé válik még a kormány­pártban is. Azt hisszük, hogy még a Tisza István holnapi beszédében is észrevehető lesz az a lefelé hezitálás, a­mit különben teljesen igazol a közhangulat, a­mely egészen ellene fordult a Tiszáék egyetlen arkánumának. Lehe­tetlennek hisszük, hogy a­ki a mai teljesen felforgatott állapotokat nem akarja egyene­sen kitenni a végső züllésnek, az ma akár mint akc­ióprogrammról, akár mint béke­­pontozatról akarjon beszélni a klotürről. A holnapi nap különben megadja a felvilágosítást s valószínűleg le is leplezi a kormánypárt azon elemeit, a­melyek a felforgatásból akarják to­vább tengetni máris kétséges politikai exiszten­­cziájukat. Kvóta és a kiegyezési funku­m. A hiva­talos lap mai száma közli a királyi kéziratot az 1899. évre szóló kvótaarány eldöntését illetőleg. E szerint a kvótaarány marad az eddigi s ez az arány fentartatik 1899. évi deczember 31-éig. Ennek a kéziratnak a mását közli a bécsi hiva­talos lap is. Ezzel egy esztendőre elintézettnek látszik a kvótaarány, a­mi annál feltűnőbb, mert a Bánffy-kormány úgy a kvótára, mint a kiegyezésre csak félévi provizóriumot akart, így van az preliminálva a törvényhozás elé terjesztett javaslatokban. Ausztriában a 14. §. alapján kibocsátott császári rendelet teljes egy esztendőre statuálja a provizóriumot. Hogy a Bánffy-kormánynak a csődje teljes legyen a kvótában és a provizóriumban, a bécsi félhiva­talos Fremdenblatt a következő kommentárt fűzi a ma publikált császári rendelethez: A parlamentáris tárgyalásokra mind a kvóta, mind a kiegyezési provizórium tekintetében csupán hat hónapot irányoztak elő, a­mi a képviselőházban benyújtott javaslatokból is kitűnik. Minthogy azon­ban ezek a javaslatok nem is kerültek parlamenti tárgyalás alá, a korona döntéséhez kellett folya­modni a kvótára nézve, a kiegyezési provizórium egyéb részei pedig a 14. §. alapján lépnek életbe. Míg a kvóta-provizóriumnak parlamentáris úton való létrejövetele esetén a félévi határidő leteltével annak újabb meghosszabbítása a parlament útján könnyen elképzelhető volna, abban az esetben, ha addig a két állam között nem jöhetne léte vég­leges megegyezés a kvótára nézve, a kvóta­­provizórium parlamenten kívül való meghosszabbí­­tásánál újra a korona közbelépéséhez kellene folyamodni, a­mit azonban a két provizóriumnak egész évre való meghosszabbítása m­ell­eh­etővé tesz. Azonkívül a két provizórium egyenlő artama újra kifejezésre juttatja a kvóta és a vámzövetség között való kapcsolatot. A nyilvánvalólag sugalmazott közlemény egy­szerűen meghazudtolja báró Bánffy Szezső és Lukács László pénzügyminiszer ama kijelentését, melyekkel a leghatározottabban tagadta: a ki­egyezés és kvóta között való junktimot Ez a junktim már a provizóriumnál jelentkezi s a­ végeredményében az, hogy vagy lesz fogyasztási adóvisszatérítés Magyarországnak magasabb kvótával, vagy pedig a Bánffy-kormány nagy „vívmánya“ üres dicsekedésnek marad. A valutarendezés ózdijából beszerző­­ arany­­készleteket ellenőrző országos bizottság Szél Kálmán elnöklete alatt ma a pénzügyminiszeriulisan ülést tartott, a­melyen a pénzügyminister előteresztette a kincstár aranykészleteinek a legutóbbi bizotsági ülés óta való havonkénti álladékéról s az aranykészletek elhelyezéseiről szerkesztett kimutatásokat. Ezen kimu­tatások tudomásul vétele után a bizottság helyszíni szemlét tartott a központi állam­pénztárban elhelye­zett aranykészletek fölött s azokat rendbn levőknek találván, a bizottság pecsétjével újabb ár eté­­­lyezte. Ezzel az ülés véget ért.

Next