Hazánk, 1899. március (6. évfolyam, 52-78. szám)

1899-03-01 / 52. szám

52. SZÁM BUDAPEST, SZERDA. H A Z A N K 1899. MÁRCZIUS 1.­3 •■ezélja értelmében konczédiál­tatóknak véltem, így követeltetett az ellenzék részéről, hogy az összes tisztviselők egy törvényhatóság területén ki legyenek zárva abból, hogy­ képviselőjelöltek tehessenek; én ehhez nem járultam hozzá, csak a főszolgabíróra és a szolgabíróra nézve (Helyes­­tes.), mint akik közvetlenül az adminisztráczio­­nális területen, illetőleg a választókerületben hivataloskodván, az ő közigazgatási kerületük összeesvén a választókerülettel, jogosultnak tar­tottam azt a kifogást, amelyet az ellen felhoztak, és a választások tisztasága szempontjából ezt koncredáltam; de sem főispánra, sem alispánra ez kimondva nincs; különben is a főszolgabíró és szolgabíróra nézve is úgy, hogyha ez bizonyos időn belül történik, az ő hivatalkodása és kép­viselővé választása közti idő, gondolom, há­rom hét. Ezenkívül követeltetett a csendőrség alkalma­zásának elejtése. Ebben a kérdésben azt az álláspontot tartottam fenn, hogy a csendőrség­­nek és rendőrségnek beavatkozását, és felhasz­nálását nem lehet elejteni, már a választás szabadsága és a rend fentartása érdekében sem. (Ügy van!) De koncredáltam, hogy ez a szakasz körülh­assék a képen, hogy valóban ne vezessen visszaélésekre a csendőröknek és rendőröknek alkalmazása, hanem hogy csakis a rendnek és a választási szabadságnak fentartására alkal­mazhatók legyenek. (Helyeslés.) Követeltett ezenkívül, hogy az összes funkezio­­náriusokra­ nézve kimondassék, hogy fegyelmi ügyeikben a belügyminiszter helyett a közigaz­gatási bíróság legyen felebbezési fórum. Abban történt­­megállapodás, hogy az összes fimkezio­­náriusoknak fegyelmi fóruma megmaradt máso­dik fokozatban a belügyminiszter, de a válasz­tási elnöké és a szavazatszedő­ bizottság elnökéé mégis másodfokban a közigazgatási bíróság lesz, amit igen szívesen elfogadtam azért, mert praecedenst képezett.. Sőt praejudikált ebben a­ kérdésben az a tény, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény tárgyalásával foglalkozó bizottság jelentésében isz a kérdés ekképen már eldöntve volt, de szo­­líttatott tisztán az elnökökre. Ezután részletesen ismerteti úgy a kúriai bíráskodásra, mint a­ ház­szabályokra vonatkozó megállapodásokat és is­merteti a kiegyezési pontozatokat Majd így folytatja: És most­­. értekezlet, nem marad más hátra, mint hogy egy pontjával foglalkozzam még ezek­nek a mindenkinek türelmét — természetesnek találom — erősen igénybe vett tárgyalásoknak.­­Halljuk! Halljuk !) Az utolsó része t. é. Méltóztatnak rá emlé­kezni, t. elődöm jelentést is tett erről a párt­nak, hogy az ellenzék követelt többféle kijelen­téseket 9, illetőleg 10 pontban arra vonatkozó­lag, hogy a volt kormány megkösse a jövő kor­mányt is, és így a jövő kormány a legközelebbi teendőkre nézve tegyen kijelentéseket úgy a tör­vényhozás egyes teendőire, mint kormányzatá­nak irányára vonatkozólag; követeltetett egyes konkrét kérdésekben formulázott megállapodás és formulázott nyilatkozattétel a jövő kormány­zati irányra vagy szellemre nézve. Van szerencsém jelenteni, hogy ezen kétség­telenül nem egészen parlamentáris és normális eljárástól és kívánságtól az ellenzékiek teljes lojalitással és előzékenységgel elálltak és erről a békeokmányban nincs is többé szó, ebben az van : „Az új miniszterelnök a béketárgyalások­­folyamán felmerült és még a jelen országgyűlés tartama alatt megalkotandó törvényekre, vala­mint a kormányzati működésre vonatkozólag a a házban fogván nyilatkozni, e helyen külön megállapodások felvételének szüksége fenn nem forog.“ (Helyeslés). Ezek után, t. értekezlet, miután volt szeren­csém elmondani mindazt, ami a békeokmányba tartozik, a t. értekezlet szívességébe és kegyébe kell némelyeket ajánlanom, amit e pere­ben a t. értekezlet előtt elmondani szükségesnek tar­tok. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. értekezlet, az imigy hozott feltételekkel ellátott megállapodásokat, az úgynevezett béke művét meggyőződésem­ egész erejével és lel­kem egész melegével ajánlom a. t. értekez­letnek elfogadásra. (Elérik helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a béke becsületes és különösen tiszteletreméltó alapokon van megkötve. (ügy van !) Én azt hiszem,­­, értekezlet, hogy most ez a helyes felfogás : ne keressük azt, ki mit adott, ki mit engedett; ne keressük azt, ki mit áldo­zott, hanem keressük a kibontakozást, amely ebből az áldatlan helyzetből kivezeti az orszá­got, (ügy van), amely megszünteti a törvényen kívüli állapotot s a munkásságnak az útjait megnyitja (Úgy van !); ne keressük azt és ne kérdezzük, ki a legyőzött, fél és ki itt a győz­tes? Hát egyik sem. Győztes az ország maga s az országnak az érdeke, mely a békének néz elébe. (Igaz! ügy van!) És én­­ értekezlet, nagyon érzem és méltá­nyolom, hogy ez a párt ebben a küzdelemben sokat állott rá, megállotta nyugodtan és önér­zettel helyét (Úgy van !), az az öntudat töltheti el a pártot, ha ezt a békét elfogadja, hogy ez­zel visszaadja az országnak nyugalmát. (úgy van!) Ezzel visszadja a parlamentjének egyen­súlyát, és munkaképességét, mint egy nagy nem­zeti kincset, nemcsak a parlamentét, de magáét az országét. (Úgy van!) És ha azt visszaadta, akkor remélem, hogy a béke és az engesztelő­­dés érzete bevonul a kedélyekbe is, és ez a béke állandó és tartósabb lesz, mint aminknek azt a béketárgyalások megindulása előtt hittük. (Úgy van!) Én­­. értekezlet, már nem akarok sokat mon­dani. Kötelességemben áll természetszerűleg, hogy holnap elmondjam a kormány működésé­nek irányelveit, és habár nem sokat adok a szóra, az egy divatos szó — bizonyos programm­­szerű­ nyilatkozatokat tegyek, a­z értekezlet — miután alapvető gondolataimat és elveimet itt deklaráltam — talán nem­ tartja, szükségesnek, hogy e nyilatkozat részleteivel untassam. (He­lyeslés.) Holnap megteendőm a­ Házban, de pár szót kell még mondanom. Én érzem, hogy erőmnek elégtelensége és fo­gyatékossága mellett merész vállalkozás volt ez állást elfoglalni és e feladat nagy nehézségeivel megbirkózni és megküzdeni akarni; én a köte­­lességteljesítés momentumát láttam elérkezettnek és azért vállalkoztam, és vállalkoztam azzal a hittel, azzal a reménynyel, hogy a t. értekezlet ezen intencziókat, amelyeket vázoltam, kegyes lesz méltányolni és támogatását megvonni nem fogja És csak ez ad nekem erőt a feladat nagy és óriási ne­hézségével szemben. Hát igen, én ide jöttem és kérem a szabadelvű pártnak támogatását. (Lel­kes éljenzés.) De tessék azt egészen objektíve, nyugodtan, higgadtan mérlegelni és nekem csak akkor megadni, ha önöknek meggyőződése a kép fogad el, aminő vagyok. Én ehez a párthoz for­dulok, erre a pártra, fogok támaszkodni (Tetszés és éljenzés) és kérem támogatásukat. De nem tagadom, sőt kijelentem, hog­y igen szívesen foga­dom mindenkinek a támogatását, aki az én pro­­grammomat támogatni jön ennek a pártnak ke­retén belül. (Élénk tetszés és helyeslés.) Azt a bizalmat, amelyet én most kérek, azt én előlegnek tekintem, mert nem érdemeltem még ki, azon leszek és becsülettel igyekezem arra, hogy ezt a bizalmat gyümölcsöztessem az önök számára, értékben és tőkében megfizessem és közelebbi vagy távoli időben épségben és tisztán adjam vissza az önök kezébe. (Élénk he­lyeslés.) Én a párt vezetését úgy fogom fel, hogy az, akit a véletlen idehelyezett, az csak primus inter pares; én a pártot egy élő testnek és fak­tornak tekintem, (Élénk helyeslés.) és vele egyet­értőleg akar eljárni, nyíltan, becsületesen, őszin­tén és komolyan. (Igaz­­ ügy van!) Én minden nézetet és mindenki ellenvetését szívesen meg­hallgatom (Helyeslés és éljenzés.) és a tág ka­­pac­itácziónak tért engedek, mert az eszmék és a nézetek harczának az embere vagyok (Élénk helyeslés és éljenzés), de kijelentem, ne ve­gyék szerénytelenségnek, hogy annak a felelős­ségnek érzetében és súlya alatt, amelyet a fel­adat nagysága mellett magamban érzek, nem fo­gadom el senki befolyását, sem titkosat, sem nem nyíltan, semmi mást nem tekintek soha mérv­adónak, mint a párt egyetemének akaratát. (Élénk tetszés és helyeslés.) Evvel a felfogással jöttem ide, evvel a felfo­gással fogok igyekezni ezen nehéz állással járó kötelességeket betölteni, és önök fognak ítéletet hozni és bármilyen legyen az, én ezt mindig igen szívesen elfogadom és meg fogok előtte ha­jolni. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps.) Nem habozok kijelenteni, hogy teljes készséggel fogadom el a kibontakozásnak azon módját, azon útját, a­melyet a miniszterelnök úr iménti elő­terjesztésében megjelölt. (Helyeslés.) A kibontakozás érdeme a Széll Kálmán ér­deme lesz. (Éljenzés.) aki bízott — és reméljük, nem csalódott — abban, hogy ha néha a poli­tikai küzdelmek nagyobb hullámokat, vetnek is nálunk, de a magyar politikai tényezők hazafisága mindenkor, a legnagyobb válságok közepette is megtalálja azt az utat, amelyen az ország békés fejlődését biztosítani lehet és biztosítani kell. (Helyeslés.) És ha a kormányzat és a törvényho­zás folytonosságának megakasztása már eddig is sokat ártott az ország politikai prestige-ének és gazdasági hitelének, reméljük és higyjük, hogy most már ennek a politikai prestige-nek helyre­állításán velünk együtt vállvetve fog közremű­ködni az ellenzék is. (Tetszés és helyeslés.) Ezek előrebocsátása után, 1. értekezlet, amidőn teljes elismeréssel adózom a miniszterelnök úr­nak azon hazafias törekvéséért és elhatározásáért, amelylyel a kibontakozás kétségkívül nehéz fela­datára vállalkozott, bátor vagyok indítványozni . (Halljuk ! Halljuk !) „hogy a békés kibontakozás­nak Széll Kálmán miniszterelnök úr által megje­lölt útját elfogadja és a miniszterelnök úr által előterjesztett program­ keresztülvitelére vállal­kozott szabadelvű kormányt teljes készséggel és legálisan fogja támogatni“. (Általános helyeslés.) Hozzájárulok a javaslathoz. (Élénk tetszés és helyeslés.) Abban a meggyőződésben, amelyet t. barátom előttem kifejtett, hogy t. i. azok, amiket a parla­mentáris rend biztosítására vonatkozólag az igen t. miniszterelnök úr, mint kompromissz­um-ered­­ményt előterjesztett­, nem jutnak el odáig, ahova meggyőződése szerint előbb vagy utóbb a ma­gyar parlament békés munkarendjének biztosítása és kötelességei teljesítése szempontjából eljutni kell. A konzekvenc­iát természetesen abban vonja le, hogy, bárha a házszabályok tekintetében az egyéni kívánságai tovább mentek volna, mégis a szituáczióra való tekintettel ő is tartaléktala­­nul hozzájárulok az általa előadottakhoz. (Élénk helyeslés.) Heltai Ferencz azok közé tartozott, akik a kibontakozás útjait más irányban keresték, mint amelyben sikerrel megoldást nyertek. Kifejtette, hogy ő a kúriai bíráskodáshoz elvi okoknál fogva nem járulhat és nem hiszi, hogy most kellene ebben a tekintetben határo­zott állás foglalni; érti azokat a tendenc­iákat, amelyeket a miniszterelnök úr a választások tisztasága tekintetében az ellenzékkel megálla­pított , azonban fenn kell magának tartania, hogy a kúriai bíráskodás tekintetében álláspont­ját­ akkor fejtse ki, amikor a javaslat tárgyalás alá kerül. Különben az előterjesztett indítványt elfogadja. Széll Kálmán: Csak igen röviden akarok me­leg köszönetet mondani azért a szíves támo­gatásért és szíves fogadtatásért, amelyben az igen tisztelt értekezlet, legalább ítélve azokból, amit az előttem szólott­­, barátaim mondtak, engemet részesíteni kegyeskedett. Nagy köszö­netet mondok, őszintét és mélyet, ez ország érdekében a parlamenti munkásság és a parla­menti egyensúly helyreállításának érdekében azért, hogy az értekezlet ezt a békeművet szankczióval ellátni kegyeskedik, (úgy van !) és bezár egy kor­szakot, amelynek, adja Isten, szelleme tűnjék el örökre. (Élénk tetszés.) Köszönetet mondok azon kegyességért, amelylyel felém nyújtani méltóz­tatnak szíves bizalmukat, legyenek arról meg­győződve, hogy úgy, mint előbbi felszólalásom­ban mondtam, mindent el fogok követni, hogy, csekély erőmtől telhetőleg azon a helyen meg­állhassak, de csak a t. értekezletnek és ennek a szabadelvű pártnak támogatásával. (Élénk helyes­lés.) úgy értve­, mint ahogy előbb mondtam, ezt megköszönöm ismételve, őszintén és melegen és kérem szives és becses támogatásukat. (Élénk éljenzés.) Podmanic­zky Frigyes báró: T. értekezlet! Miután senki többé felírva nincsen, talán méltóz­tatnak megengedni, hogy mint egyhangú párt­­határozatot kimondjam, hogy a párt úgy a béke­­pontozatokat, mint­ Lukács Béla indítványát elfogadja. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Ezután Perczel Béni jegyző felolvasta a követ­kező levelet: Nagyméltóságu Elnök ur ! A mai napon hozott egyértelmű megállapodásunknak megfelelőleg tisztelettel bejelentjük, hogy a szabadelvű pártkörbe belépünk. Fogadja Nagyméltóságod kitűnő tiszteletünk kifeje­zését. Budapest- 1893. február hó 27.

Next