Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1899-04-01 / 79. szám

m'AKst, H­AUS I« AFPILG3'm A „Magyar Critikkaszövetség’“ igazgató válaezt-nstoy#. folyó éri április hó 0-án (t a­z órakor a szövetség helyiségében ülést tart Tár­gyak : 1. Üsyr«»szö előterjesztése, 2. Zselénszki Róbert gró­f előadása a buzaringről. 8. Bern­át István előadása a keret indiai uzsola-törvények­ről, 4. Lökerer Andor indítványa a gabnaár­­jegyzések­ tárgyában. Az aradi román püspök választása. Metianu Jánosnak metropolitává történt válasz­tása következtében megüresedett aradi püspöki széket — mint Aradról írják — legközelebb be­töltik s épp ezért a választási mozgalmak már nagyobb arányban megindultak. A legtöbb kilá­tása van a megválasztásra dr. Goldis János püspöki helyzeiknek, aki tudvalevőleg országgyű­lési képviselő is. Nemcsek az egyházmegyének, hanem Metianu érsek metropolitának is ő a jelöltje, amit azzal is dokumentált, hogy a leg­utóbbi konzisztoriális ülésen a püspökség ügyei­nek vezetését Goldis Jánosra bízta. Goldison lóval pályáznak még a püspökségért Hamza Ágoston és a dáko-román üzelmeiről hírhedt Mangra Vazu. Hogy ez utóbbi is pályázik, az különösen az intelligens és hazafias román körökben keltett megütközést és méltó felhábo­rodást. Osztrák politikus Széll Kálmánról. A nyugat-sziléziai német haladó­ párt Troppauban tartotta meg a napokban évi közgyűlését, melyen a budapesti kvóta-tárgyalásokról nálunk is isme­retes dr. Monger osztrák képviselő a követke­zőkben emlékezett meg Széll Kálmán miniszter­elnökről s az általános politikai helyzetről: Magyarországon Széll Kálmán lépett az ügyek élére. Az ő személye közül, ki nemcsak egyike a legkiválóbb, de egyszersmind a legmegbízha­tóbb jellemez­ilárd és éppen ezért minden párt­nál joggal tisztelt politikusoknak, oly nagy több­ség sorakozott, mily még soha magyar minisz­terelnök körül. Ausztriában azonban csak egy, engedmények által esetről-esetre megnyert több­ség van, mely mint a példák igazolják, ren­desen meg is tagadja szolgálatát. A monarchia legnépesebb, fogadóképesebb és kulturailag legkiválóbb népe (a németek) roppantul elége­detlenek. A korm­ánynak hallatlanul alkalmazott befo­lyása eredményezi, hogy a többség látszata Ausztriában még mindig fennáll A kormánynak akc­iói sokkal sikeresebben volnának keresztü­l­­vihetők, ha a kormány élén oly férfiú állana, ki iránt a különböző pártállású politikusok bizalom­nál viseltetnénk, hogy gróf Thun nem bír ezzel a bizalommal, azt a legközelebbi múlt esemé­­nyei eléggé igazolták. Monger végül ismertette a m­agyar kiegyezést. Olcsó aranybányát vegyenek! Budapest, m­árcziu­s 81. A „Fortuna" régebben Budapesten bintenyitó bíróságot és tömlöezőt jelentett, három év előtt aranybányává lett a szép szó. Részvénytársaság alakult a fővárosban, mely aranyhegyeket ígért mindenkinek, aki a2 írt 50 kron részvényt vesz. E társulat magát „Fortunádnak nevezte, nem törődvén a végzetes név sötét ómenjével. A társulat elnöke, legalább a kibocsátott felhíváso­kon herczeg Batthyány Strattmann Ödön, a Bécsben székelő magyar nabob volt, választ­mányi tagokul, mint igazgatóság és felü­gyelő­­bizottság néhány jó név sorakozott a herczegi czimer árnyékába. Ugyan ki ne vett volna 12 forint 50 kron aranybányarészvényt. Egy erdélyi nagy aranyhegy résztulajdonosának lenni 12 frt 50 kört — me­lyik hivatalszolgát, ki­shivatalnokot, dija­t/o t,, postást, táviratkihordót, kisiparost no csa **Az volna e fényes kilátás. Hozzája még egy bank­ház ablakában egy nagy darab arany is volt kitéve, ráírva, hogy „az erdélyi aranybányákból/ föléje ragasztva a felhívás a „Fortuna“ részvé­nyekre . . . íme marokrafoghatólag ott volt az arany is. Mindez 12 frt 50 krért. Ki nem akarja sorsát megjavítani, kinek nem kell egy jó nagy darab abból a mennykő nagy aranyból ? Hisz még bankóban is elég volna, ha kiadnák, hát még aranyban! A szegény osztály, mely falatját megvonta magától, hogy egy-egy részvényt kupo­rogva megvegyen, Peru aranyhegyeit látta ez egyetlen darabban, szemében nagyra nőtt az egy darab aranytömeg s magát látta, mint boldog tulajdonost — 12 frt 50 krért. Herczeg Batthyány nevére ki ne adna 12 frt 50 krt - itt csalás nem lehet, biztos a nyereség. Mily boldog álmai voltak az aranyhegy-rész­tulajdonosoknak egy darab ideig ! Mily gazdagsá­got álmodtak ők maguknak. Egymaga megérte azt a rongy 12 frt. 50 krt, aunyi édes álom ara­nyat ér. így gondolkoztak a vezető urak is bizo­nyára, mert csakhamar kicsinálták, hogy a bol­dog résztulajdonosokat az eddig élvezett édes ál­mokkal fizessék ki, a­ többi pénz pedig­­ elú­szott. A ma megtartott Fortuna-közgyűlésen ugyanis Huszár Kálmán elnök, ki a gyűlést ve­zette, azon meglepő nyilatkozatot tette, hogy „a társulatot csupán 125 frt készpénzzel alapították, mely azóta nem növekedett.“Hová lett a huszonöt vagy harminczezer 12 frt 50 kr? —Befektették? — Mibe ? Persze ez nagy kérdés. Ki zsebébe ? Erre előtólnak egy Hammond nevű urat, aki az egészet csinálta s végül megugrott. Nohát ez jó lesz a Fortuna Kriványjának. A legelső ilyenféle vállalat, mely az alsó nép­­osztály kínosan megtakarított filléreire spekulált, ez a „Fortuna“ volt. Ha a részvényeket 100 írt- n tévértére!*m bocsátják fel s (eensiA szokás szerint) 1$»~18§ ért «láipfer tero«. —- tozomfök, hogy a ráoszlatot a«® lehet prifl« ügyileg nyélbe ütni. Azok, kit, ilyen részvényt vehetnek, ras mkt rHzai»*d­a»ofc arin­denféle vázolat iránt, mert tudják, hogy wj nil laki m­a teljes lehetetlen, a régiek is folyton fc t adóznak, si­lyedíuik, legna­gyobb részük tengbidji ionban az alsó néposztály, a­ hiratokzolg*, portré», a kofa és a hasonló állású szegény ősz bee nem spekulál, nem okoskodik, nem ért a csi­loghoz. Vakon megy a herckegi név után s kirakatba a levő tárgy láttam tiét, okoskodik dg­ hogy nem mind arany, ami fényük. Ezeket ke­lett tehát megfogni, hogy pénziket odaadják­­ édes álmokért. A keservesen raogkaporgatott fi­lért elővarázsolni a szegény ember kis seekrém­kéjéből, hogy az inkább két hónapig is megvonj magától a vacsorát, de egy részvényre szert te­hessen, — ehhez kellett a Fortuna nyű­vészete. Mit tudta azt a szegény ember, hogy neki társulat ügyeibe semmi beleszólása sincs, meg szavazati joga nincs, mert hiszen nem vett „ég kötés“-t, (azaz 15—25 részvényt) mely neki egye­len szavazatot biztosit. Hiszen ha ennyi rész­vényre való pénze volna, akkor azon inkább te­ket vett volna a Lágymányoson, vagy az Ángya földön s nem adja pénzét papirosért. S ime mi midőn az érdemes „Fort­umi" megtartotta kö­­gyűlését, megjelent rajta harminczkét úr,­­ együttvéve húszezerhatszázhuszonnyolcz rész­vényt képviselt, a többi majd 80.000 részvét, csupa szavazati jog nélküli páriáé volt, kikne csak­ részvénytőke-befizetési joguk volt, de so­vazati és beleszólási joguk nincs. Nyolczvanezer csupa apró ember, ki 12 f 50 krt fizetett be — semmiért. Ma meg a tá­sulat közgyűlése (minő gúny az, hogy 32 emix alkot közgyűlést, mikor majdnem nyolczvaneze­ről áll a társulat­­) azt határozta, hogy a rés­vények értékét leszállítják 60 százalékkal, az, amiért azok fizettek 12 frt 50 kraj­ezárt, ma t ér papíron, nem a valóságban akkor sem — ner forintot. Tehát 8 frt 50 krajezárt már eddig i­s vesztettek fejenként, ezt­ elvitte a Hammond,­­ általános bűnbak és tiszteletbeli fö­ Krivány. Szomorúan komikus volt az igazgatóság, a panasza herczeg Batthyány ellen, hogy az „na, nevén kívül egy fillért sem áldozott a hazai­­ vállalat czéljára“. Ugyan mit vártak még ettől főúrtól, talán hogy ő fizesse ki a Hammond által elsikkasztott pénzt ? Hiszen ha here® Batthyány nincs a részvényesek élén, csak ne ugrik be a sok apró ember, mert tisztelet-becs­let az igazgatóságban szerzett, összes uralm­a de ezek nevét az a kis-ember, ki a ‘‘részvény­két vette, sohasem hallotta, m­ig herczeg Ba hiányéban úgy bizott, mint az Istenben. Próbi­janak meg az igazgatósági és felügy­elő-biró­sági urak bármily csekélységért kinálgatni azon hegyet, bizony nem megy utánuk az alsó né­pésekkel. Valósággal udvara központjává tette a Művészt és fejedelmi életmódot biztosított szá­mára. Fájdalom, a zseniális embernek csak rövid életet szabott ki a végzet. Miután 1639-ben nőül vette Mary Ruthven-t, Gowril gróf bájos leányát, az angol királynő kedvencz palotahöl­gyét s miután neje 1641. deczember 1-én egy leánykával ajándékozta meg őt, a mindössze negyvenkét éves művész, művészete tetőpontján meghalt. Bár Van Dyck ragyogó pályafutása aránylag igen rövid vola, a mester egész sereg remek­ Művet­ hagyott hátra s Európának majdnem min­den nevezetesebb képtára büszkélkedik néhány képével. Az Országos Képtárban tudtommal csak az egyetlen „Szentháromság“ van meg Van Dycktől, a többi többé-kevésbbé jelentéktelen portrait, de Anwerpen templomai telve vannak a művész históriai vásznaival. Idekünn München­ben a régi Pinakothékának egy nagy termét töltik meg a mester képei és a Rubent-teremben is akadnak néhány szép Van Dyckra. Itt van „Madonna a gyermek Jézussal“, a mesternek leghíresebb ..Mária“ képe, melyen valósággal isteni derű és tulvilági boldogság árad el; „Szent Sebestyén martyrimna“ két­ különböző kompoziczióban, melyek közül az egyiken Szent Sebestyénben a művész saját arczvonásait örö­kítette meg s ugyancsak két különböző kompo­­zíczióban „Krisztus holttestének meggyászolása“. A két kép közül igazán nehéz eldönteni: melyik a remek harc ? Az egyiknek megkapó kompozí­cziója és elrendezése kelti fel bámulatunkat s a mély fájdalomnak az a klasszikus visszatükröző­dése, a másiknak pedig eredeti felfogása és Magdolnája, mely annyira elüt a Rubens szőke Magdolnáitól. Hatalmas két vászon, minden idők tisztelettel fogják emlegetni a mesterművek kö­zött. Itt van Susannája, amint egy Ámor-szo­­borral diszitett kút előtt vörös lepellel védi bá­jait a tolakodó öregek kiváncsi tekintete elől, ez a minden bája mellett is az igazság ellenáll­­hatatlan erejével ható genre s itt van egyik megható, idylli biblikus képe, a­ „Pihenő az Egyiptomba való menekülés közben“ és szám­talan arczképe. De a müncheni Pinakothek minden Van Dyck kincse között legérdekesebb tán a mester ön­­arczképe és feleségének portraitje. El-el nézem félig nyitott piros ajkait, kutató és mégis me­rengő, okos, beszédes szemeit és leányos ar­­czába hulló, veresbe játszó, szőke hajfürtéit és arisztokratikus finomságú, keskeny ujjú kezeit, amint elől összefogja a keblén nyitott, fekete pa­­latot-­ s a szemem önkénytelenül felesége arcz­­képére téved. Milyen szép pár lehetett ez a két gyermekember, aki immár harmadfélszáz éve porladozik az antwerpeni temetőben! Mily jól illett a Van Dyck leányos alakjához ez a gyenge, filigrán, törékeny szőke asszony, kicsi, ovál ar­­czával s hátul fonatba fűzött fürtös hajával! Mi­lyen gracziózus és milyen bájos - szűzies ha­jában tán még szebb, mint a Rubens élvvágyó asszonya, a szépséges Fousment Heléne. Csodálatos ! Az ember még neszooyaikint sem én? tudja elkerülni az összehasonlítást e két nap ember között. Pedig ez az összehasonlítás amennyiben Van Dyck hátrányára történik majdnem igazságtalan. Mert bár igaz, hogy V. Dyck Rubens tanítványa volt, de az is bizony, hogy ez óriási szellem mellett senki sem tudi úgy megőrizni önálló egyéniségét, mint épp Van Dyck. Elvégre Rubens is tanult Velesezébe Veronese­től és Tizian­tól, Mantuáben ped Giulio Romanodtól, sőt átélte Rómában a hn­ezot, mit Zucchero, Garami és Caravaggio vi­tak az elektrizismus és naturalizmus nevébe azért, senkinek sem jut eszébe Rubens credo séfét elvitatni! És ha Rubens a természeti iga­ság és szinharmónia iránt való veleszületett é­zék­ét ki tudta művelni a maga sajátos „észak módján úgy, hogy az egészséges emberi alak, e és természetesség visszaadásában a színek ragy­gásában, világító erejében és symphoniájában im­máig sem érték utól — úgy Van Dyck sem vesztet el mestere mellett a maga különös talentum, mely a valódi előkelőségnek finom fölfogásába az előkelő formák megnyerő volta iránt va rendkívüli érzékben gyökeredzett. Pis­ha Rube­­n perspektivikus és rythmikus kompoziczióba az életnek drámai lüktetésében, lendületben, er­ben és leleményességben nagy. Van Dyck viszo a minden szélessége mellett is lágy és fin* esetkezelésben s a szigora természetesség rm lett. is nemes, nyugodt fölfogásban hatalmas. Közös iskolájuk daczára is óriási az ellentét két lángleülti művész között. Rubens alakjai ne ideális typnest, hanem foss és vérből rakd el

Next